Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-01 / 197. szám

í

Szatmár, 1912. szeptember 1„ vasárnap.

W■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

197. szám.

POLITIKAI NAPILAP;

liiiiiilllliiiigiiiillillllllilllllél

im

Öiáh fészkelődés*

Mihályi Péter Nagyilondán izgat a korfüány edlen. Szátmár-udvariban ma nagy oláh gyülekezés lesz. Ebben a harci taktikában teljesen egyetértenek a szövetkezett ellenzékkel. Ellenben harcra szólítják az összes nemzetiségeket a magyarság ellen. Ennek a harcnak pajzsa lesz: az általános titkos és egyenlő választójog.

Az egyesült ellenzék szövetségében legfőbb fényező a szociáldemokrata-párt. Ez a párt nyíltan bevallja, hogy: neúl törődik a magyarság szupremáciájával; mert nem akar külömbséget látni ember és ember között. A szociáldemokraták nem bánják, hogy Mihályi Péter vivja-e ki az általános titkos diadalát, vagy Justh Gyula. Nekik ez mindegy.

A-z ellenzéki szövetkezésben ott vannak még a kisebb pártok, melyek együttvéve js jelentéktelenek és erőtlenek, egyenkint pedig nullák maradnának a nagy közéleti küzdelemben. Vájjon ezek a pártok meglátják e most, hogy a választási törvéüy rtíegalkofásánál a magyarság uralmának és a magyar értelmiség befolyásának fentartása védelemre szorul?

Látják, nagyon is látják, sőt érzik. Ebből az érzésből keletkezik a Neues

A nagy szenvedély.

A „Szamot" Irta:

tirczája. Georges Cas el la.

Biztosítom önöket — erősködött Garel Louis, — mindenki Don Juán-ná válhat. Ez egyszerűen gyakorlat dolga. A csábítás nem nehéz mesterség, hiszen a hazugság oly könnyű. S ha az ember mindig ugyanazt a szerepet ismétli, gépiesen közeledik az ötvenedik előadás felé. Legjobb unaloműző az olyan férfi számára, akinek nincs egyéb dolga. En is szenvedéllyel űztem e játékot, míg egyszer aztán komolyan meg- perzselődtem. Mikor a kis Séry Andrééval, akit valamennyien ösmernek, Szicíliába utaztam. — Hiába akartam szórakozni, uj áldozatokat keresve, gondolataim egyre nála kalandoztak. E képzelhetik szánalmas állapotom.

Mikor visszatértem, mindenkinek elpanaszoltam fájdalmaim. Azt hittem, ezzel könnyűek rajtuk. Csalódtam. Régi energiám nem akart visszatérni.

Pester Journal mai értesülése, mely nyilvánosságra adja a hirt, hogy az egyesült ellenzék választójogi javaslatot szerkeszt és annak tartalmát nyilvánosan

megismerteti.

No hála Istenek. Itt a megoldás kulcsa. Ezzel kellett volna kezdeni a harcot és ma már az övék is lehetne a diadal.

Ki hiszi el az egyesült ellenzék jószándékát? Vájjon lebet-e ebben a pártszövetségben olyan választójogi javaslatot készíteni, melyhez a pártfrakciók hozzájárulhatnának. Ez a legnagyobb politikai képtelenség.

Im» I V. Egyetlen elvi alap van, melyhez a

kormány ragaszkodik A magyarság uralmát éa a magyar értelmiség befolyását nem engedi megdönteni, semmivé tenni ebben az országban. Ha ezt az egy elvet el tudnák fogadni, javaslatukban

tudnák érvényesíteni, — a kormány minden egyéb választójogi kívánságukat habozás nélkül teljesítené.

Vájjon nem vérlázitó nyomoréksága-e a parlamenti pártviszálynak az, hogy Magyarországon egyáltalában élhetnek magyar pártok, melyek a magyarság

uralmának és a magyar értelmiség beEgy délután Lenoxhoz is bekopogtam. Régi pajtásom volt és négy óv előtt feleségül vett egy nőt, akit nem akartam többé látni. El is hanyagoltam kissé;

Szép szobában találtam, barátságosan lobogó tűz mellett. Lehajtott fővel ült egy törékeny kis asztal előtt, melynek fiókjai tárva volt -k.

— ügy ülsz itt öregem, — kiáltám, — mint egy betörő a munkánál.

Felém fordította sápadt arcát:

— Hallgass . . . hallgass ... —

dadogta.

Zavartan hallgattam, mialatt ő ko moran h zzám lépett és megrázta a kezem.

— A feleséged jól van ? — szóltam végre.

Azt hittem, elesik.

— Hogyan, nem tudod ?

— Ma érkeztem Parisba.

— Megha't 1

Csüggedten eresztó le karjait. Én pe dig néhány banális részvétnyilatkozatot dadogtam. Nem szerettem a halál közellófolyásának védelmét maguktól nyíltan elhárítják ?

Ezelőtt, a viszály kezdetén még azt mondhatták, hogy: nem igaz, a választójog általánossága és titkossága nem veszélvezteti a magyarság szupre- máeiáját Ma már ezt sem mondhatják. Justh belenézett a statisztikába és azzal lépett ki az elvtársai közé,’ hogy : bizony veszedelmes dolog a statisztika, ha az ember komolyan belemélyed. A statisztika tehát igenis a magyarság védelmét parancsolja azoknak, akik eddig azt gondolták, hogy a választójog általánossága és titkossága miatt védekezni nem kell. De itt van a Mihályi Péter és a többi oláh agitátor akciója is. Nem véletlen az, hogy most a nagyilondai zászlók előkerültek és hogy mindenfelé fészkelődnek a pópák. Előre megfontolt ravasz n mzetiségi politika- ez, melynek foiitosabb Ós mélyrehatóbb jelentősége van, mint első pillanatra gondolni lehetne.

A kormány a magyarság szupre- Hiácíáját védi. Magyar pártok szővetkeztek ezért a kormány megbuktatására. Vijion ilyenkor '(tétlenül mafadjának-e a nemzet belső ellenségei?

Hiszen a vak is látja, hogy a magyar pártok közötti viszály engeszteltél.' S egyébként is azért jöttem, hogy á magam bánatáról beszéljek.

— Egy h nap előtt meghalt — ismételte Lenox — s az én életemnek vége.

— Szegény öregem J

Itt >lt, ebben a szobában . . itt lélegzett!-.. szünet nélkül mellettem van. Igazad volt ... az imént, betörő munkát végeztem . . . Betörtem az emlékei közé . .. az Írásait kutattam . . .

Nevetségesnek tűnt fel előttem. Tudtam, hogy a felesége megcsalta. És most kis^ő nyugtalanul kérdeztem :

— Nos és mit találtál ?

— 4- naplóját.

— Azt nincs jogod elolvasni — kiáltó n szinte ijedten

— Miért ? Genevióvenél tisztább léiéig nem volt a világon 1 Szerelmesebb . . . hűségesebb . . .,

Ajkamba haraptam, Lenox pedig naiv büszkeséggel folytatta:

— Tudod-e, hogy ez a napló valóságos kis irodalmi remekmű ? A kiadók