Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-13 / 182. szám

(1912. augusztus IB.) 182. szám. SZAMOS 3. oldal s pláne nem okleveles egyén ezen összeg felével is megelégednék, de Jigaz az is, hogy nyilvánossági joggal biró tanintéze­teknél a törvény megköveteli, hogy okle­veles egyénekkel töltessenek be az állások. Mi értelme volna különben az oklevél meg­szerzésének, ha ugyanazt a munkát okle­vél nélküli egyének is elvégzik, még pedig fele díjazásért?! Éppen most került kezeim közé az országos m. kir. zeneakadémia évkönyve 1911—12. tanévről, amelybil megláthatjuk, hogy Bloch József hegedűtanár 30 tanórát töltött be. Talán helyesen tennék azok, akik ezen 8000 K összfizetósen oly ször­nyen megütköznek, ha kellő diszkréció utján tudomást szereznének arról, hogy nevezett tanár urnák mennyi jövedelme volt a 30 tanítási óra után. Abban a meggyőződésben élek, hogy a végösszeg semmi esetre sem kevesebb 8000 K végösszegnél. Azért mondjuk in­kább azt, hogy ily maximális összfizetés vidéki városban feltűnő, visszatetsző 1 De ha kettő között oszlik meg ugyanaz az összeg és ugyanaz az óraszám, rögtön nem lesz feltűnő, visszatetsző. 'Fentebb kimutattam, hogy az óraszám után élvezett fizetés megfelel a nyolcadik fizetési osztály legalsó fokozatának, leszá­mítva 8 K 84 f többletet. Az az okleveles tanár és zeneművész pedig, aki ezt az összeget jelenleg élvezi, már az 1898—99. tanévben 79. szám alatt megszerezte az oklevelet, tehát ma nem 8, hanem 13 éves okleveles tanár, akinek, ha törvény szerint vesszük, ma már a második évölödös kor- pótlékhoz van igénye. Tehát a fizetési eltérés 8 K 84 fillér s ezért folyik a háborúság? ! Vagy tán azért, hogy a 8000 koronát nem oszthatja meg két oklevél nélküli ember ? 1 Igazuk van azoknak, akik azt mond­ják, hogy ezen órák ellátására kapunk ol­csóbb tanárokat, én pedig hozzáteszem: de oklevél nélkül. Helyes ! De ezen utóbbi esetben nem számíthatunk az államsegély folytonosságára, sem pedig annak emelke­désére. A középiskolánál is okleveles egyének végzik a tanítást s a legalacsonyabb fizetés 2600 K és megfelelő lakpónz, pl. Szatmá- ron 800 K, azaz Szatmáron a legvadonat- ujabb okleveles rendes tanár összfizetése 3410 korona. 8 óv után a legalacsonyabb összfizetés 4640 korona, s már ekkor van egy 3 óv óta élvezett évötödös 200 koronás kor- pótlék is. Hát kérem szívesen, vegyünk egy jó munkás bankhivatalnokot, aki 7 óv alatt ösz- szes középiskolai tanulmányait elvégezte s azután a szakpályán eltöltött 7—8 évet. Én azt hiszem, hogy ezek között nem egy akad, aki 8000 koronával egyenlő összegű összjövedelmet élvez. Elfoglaltsága délelőtt 3 óra, 9—12 ig, délután 2 óra, 3—5-ig, vagyis naponkint 5 óra, ami 6 nap alatt 30 óra. Hát mi egy kultúrintézményünket, ame­lyet egy nemesen érző és gondolkozó kis gárda a maga fáradalmával, törhetetlen szorgal­mával, tehetségével és tudásával az utó­kornak, a mai nemzedéknek megalapozott, amely gárda még ma is élő tagjainak a szivük fáj ennyi lelki sivárságért, személyes hiúságok fóktelenkedóseért ily könnyen en­gedjük veszendőbe menni ? 1 Nem, és százszor nem. Ez hálátlan­ság volna az ő hervadhatatlan érdemeikkel szemben. Ez megvetése volna annak az önzet­len munkának, amelyet az a kis gárda ki­fejtett, midőn a helyi dalegyesület alapját, illetőleg a mai zeneiskola alapját megve­tette. »Lerongyolódik az iskola“ s még ezen rongyokat is tépdessük róla. Miért ? Csak azért, hogy egyéni, beteges hiúságokat tol­hassunk előtérbe. Vájjon nem fáj a szivük azoknak, akik e romboló munkára vállalkoztak ? I Hát kérem, ha én azok fölfogását osz­tanám, akik azt a „horribilis“ összeget a jelen körülmények között mindenáron két képesítéssel nem biró egyén között óhajta­nák megosztani, egy sokkal életrevalóbb, sokkal gazdaságosabb eszmével állanék eiő, amely igy hangzanók : Mondja ki minden iskolafentartó ha­tóság, hogy a jelenleg működő összes ok­leveles tanárokat szélnek ereszti s helyüket nem okleveles egyénekkel fogja betölteni, akik heti 18 órát adnak évi 2000 korona összfizetósórt. Uraim 1 Oly tetemes összeget takarít­hatunk meg ezen eljárás által, hogy (most pedig a zárójel után következő sorokat móltóztassék mindenkinek oly hangosan, amint kinek-kinek a torkán kifér, felhevülve, indulatosan, a „Szamos“ lapot balkézben tartva, a jobb kezet kifeszitve, fölfelé emelve s ökölbe szorítva s ha véletlenül egy üres sörös hordó van a közelben, arra fölállva, ha pedig ez nincs, jó szolgálatot tesz egy szék vagy egy üres asztal, lehető­leg egy szuszra elolvasni): rövid idő alatt fölépíthetjük a közkórházat, megcsinálhat­juk a vízvezetéket és csatornázást, felépít­hetjük az uj színházat, kultúrpalotát a szom szédos'telek igénybevételével, vásárcsarno­kot, egy újabb közvágóhidat és méntelepet, uj vasúti pályaházat é3 szórüskertet, min­den emeletes házra második emeletet, szük­séglakásokat, ingyen népfürdőt és ingyen iskolázást, nem kell fizetni pótadót (bumm!), talán még egyenes adót sem (bumm 1 bumm !), kifizethetjük az olasz-török há­ború költségeit s talán még arra is marad pénzünk, hogy a mérnöki tudományt úgy reformálhatjuk meg, amelynek sikerül ki­mutatni, hogy a Szamos vize nem lefelé, hanem fölfelé fog folyni s általános béke leszen 1 Markos Imre. f• jT* if f ÍU\)A mérnöki irodája IyM I f elJEziX w Bercsényi-u. 33. ffidjisnak co|og töjgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőkaél Szatmáron Felolvasás a közgyűlésen. — Sajat tudósítónktól. — Szatmár, aug. 12. A városi törvényhatósági bizottsági közgyűlés még ez év május 13-ikán kimon­dotta a zeneiskolának f. évi szeptember 1-től való átvételét. Mégis a tegnapi köz­gyűlés, amikor a szakbizottságok által eléje terjesztett szervezeti szabályzatot tárgyalta, akként határozott, hogy az iskola átvételét egy évre elodázza, azért, hogy újabb meg­győződést szerezzen az iskola tanulmányi működése és anyagi eredményei felől. Egy­ben kijelentette, hogy nagyobb évi segély­ben hajlandó részesíteni az iskolát, ha ne­talán arra szükség volna. Érdekes körülmények között jött létre ez a fordulat, mikor már mindenki azt várta, hogy a zeneiskola átvételének előre­látással, reálisan és szabályszerűen előké­szített ügye a május 13-iki közgyűlési határozatnak megfelelően nyer befejezést. Mindenesetre sajnálatraméltó, hogy az a csúnya személyeskedő modor, amely egy helyi lapban oly visszataszitólag hullámzott e kérdés körül, a közgyűlési terembe is be­tolakodott. Az, aki ezt az ügyet a tárgyi­lagosságtól távol, félre nem érthető szemé­lyeskedéssel a tajtékzásig menő gyűlölködés hangján kezelte a sajtóban, a közgyűlésen is előállott támadásaival. Világosan látszott, hogy nem a meggyőződés és igazságérzet vezette az illetőt fellépésében, hanem a ha­rag és gyűlölködés. Felszólalását a tanács­kozási rend 23. pontjával ellenkezően nem szabadelőadásban tette meg, hanem mondó- káját előre összemesterkélt írásból olvasta fel. Vájjon rajta kivül, kiknek a javításain és pótlásain ment még keresztül ez a rap- szódikus kirohanás, amelyet még folyéko­nyan sem tudott leolvasni ? ! Azonban, ha saját erősödésével összeállított irka-firka volt is, amit felolvasott, tartalma rögtön mutatta, hogy nem az igazságot keresi, bi­zonyítékai nem reá,:sak, adatai és állításai merő egyéni feltevésen alapulnak. Maga az elnöklő polgármester kifejezésre juttatta azt, hogy egy ilyen fontos, kulturális ügyet nem szabad ilyen modorban kezelni, mint azt az i'lető jónak látta, mert ez által az ügyet a komoly, higgadt tárgyalás medréből mes­terségesen a személyeskedés terére vitte. Egy bizottsági tag, Mátray Lajos pedig egyene­sen azt indítványozta, hogy a „felszólalást“ (felolvasást) a közgyűlés egyszerűen tudo­másul se vegye, miután a tanácskozási rend a beszéd olvasását tiltja. Ennyire értékelték hát a felolvasást. Mindazáltal elérte az illető, hogyszen- vedelmes kirohanásával vitát provokált, za­vart okozott. Kár volt egy pillanatra is fel­ülni neki. Az előkészítő bizottságnak mód­jában volt alapos számításokat eszközölni afeiől, vájjon károsodhatik e a város az is­kola átvételével? A gazdasági tanácséi je­lentése is rideg számadataival oda konklu- dált, hogy az iskola legalább is kifizeti ön­magát. Egy higgadt, alapos megfontolásu férfiú, aki komoly nézeteiről ismeretes, Markos Imre főgimnáziumi tanár teljesen önzetlenül a közügy érdekében szintén csi­nált egy számvetést, a mellyel ugyancsak az átvétel reali'ását igazolta. Ilyen vélemények mérlegelése után fo­gadta el a szervezeti szabályzatot a jogügyi és gazdasági bizottság is és lelkiismeretes megfontolás után terjesztette a közgyűlés elé. Semmi akadálya sem volt tehát annak, hogy a közgyűlés május 13-dilii határozata­BLAT1GZKY ISTVÁH m legolcsóbb bevásárlási forrás játék, diszmii, poreellán áruk­ban, edényekben s minden el­képzelhető ajándéktárgyakban.

Next

/
Thumbnails
Contents