Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-06 / 176. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 6) 176. szám. LEHET-E BÉKE ? Szatmár, augusztus 5. Ez most minden párton a legizga- tóbb kérdés. Lehet-e béke, vagy örök időkig tartó háború indul-e ősszel a ma­gyar parlamentben? Kormánypárti részen a békét való­sággal felkínálják s ezt a kinálkozást úgy értelmezi az ellenzék, hogy: tehát joga van békefeltételeket diktálni. Ebből ugylátszik, hogy kompromisszumot kötni képtelenség, mert az ellenzéki feltételek legfőbb pontja az, hogy: ha pedig ezen feltételeink el nem fogadtatnak, folytat­juk a harcot ott, ahol azt elhagytuk. Ez azonban csak úgy látszik, mert a harcot csak akkor lehetne ott folytatni, ahol az elhagyatott, ha a régi házszabá­lyok még érvényben volnának. Ezek a házszabályok azonban már nincsenek ér­vényben és a most következő ciklusra semmi esetre sem érvényesíthetők, úgy, hogy a technikázás fegyverével harcot folytatni már nem lehet Nagyon valószínű, hogy az őszi ta­nácskozás kezdetén felvetik az ellenzékiek azt a kérdést, vájjon elismerhetők-e tör­vényes törvényeknek azok, melyek a jú­nius 4-iki események után hozattak. En­nek a vitának más eredménye nem lehet, csak az, hogy azok a törvények, melye­ket a főrendiház is elfogadott és a király is szentesített, törvényesek. Ebben már ma sincs kétség, minden oldalról elismerik már azt, hogy a szen­tesített törvények ellen rezisztálni kép­telenség. Az ellenzéki békefeltételek is A golusz meséi. A „Siamoi“ irta: .rodeti tárolaja. Bolgár Mózes. Farahó makaeskodik. „Veté Áron az ő vesszőjét ... és kígyóvá lön; és előhívó Farahó is a bölcse­ket és varázslókat és azok is . . . úgy cse­lekedének az ő titkos mesterségükkel.“ Beszélik, hogy Farahó nevetett rajtuk és kukorékolt mint a kakas. — Jaj nekem 1 Hát ezek a ti Istene­teknek a csudái! Aki okos, oda viszi az árut, ahol hijján vannak. Láttál már halat vinni Akkóba? Hát mit hozakodtok ti elő ilyen csudákkal Micrajimba ? Nem tudjátok, hogy a varázslatok minden tudománya az én birtokomban van. Kacagott és hozatott apró gyereket az iskolából és azis utánuk csinálta a bű­vészetek „Nehéz vala Farahónak a szive.“ Mond­leszerelték már az in integrum restitució gondolatát, — úgy, hogy a legrosszabb esetben is a kérdésnek ezt a részét egy deklarációval lehet elintézni, amitől a kormány nem is idegenkedik, ha látja, hogy ezzel a bókét helyreállíthatja. Ugyde a törvényhozás törvényalko­tásai nem törvénytelenithetők, annál ke­vésbé törvénytelenithető a házszabály, mert hiszen a parlament házszabályalko­tásához sem a főrendiház hozzájárulása, sem a király szentesítése nem szükséges. A házszabályokat a képviselőház többsé­gének megváltoztatni mindig módjában áll. Most is meg lehet azokat változ­tatni, ha a többség akarja; de a meg­változtatott szabályokat alkalmazni csak a következő ülésszakban szabad. A harc folytatásának és a béke lehetőségének formai feltételei volnának ezek. A lényeges feltételeket valószínű­leg csak akkor ismerjük meg, ha majd Lukács László miniszterelnök elmondja Abrudbányán a beszámoló beszédét. Ennek a beszédnek a tartalmától és a tónusától igen sok függ, — mert úgy tudjuk, Lukács László ebben a be­számolójában fogja megismertetni a vá­lasztójog reformját, ami a viszály egyik magja volt. Most, hogy vége van már annak a gondolatnak, hogy előbb tárgyaljuk-e a véderőjavaslatot és csak azután a vá­lasztójogot, könnyebb lett a helyzet, mert hiszen a választójogi javaslat már októberben a képviselőház asztalára ke­rül és most már csak az lehet a kérdés és kritika tárgya, vájjon megfelel-e azoknak a radikálisabb követelmények­nek, melyeket vele szemben ellenzéki részen támasztanak ? ják a példázok: mihez hasonlított Farahó ? Az oroszlán, a róka és más állatok kísére­tében utazott hajón. A mint odaérnek a révhez, megállatja őket a szamár! — Vámot fizetni! Azt mondja neki a róka: —- Milyen szemtelen vagy, te szamár! Jól tudod, hogy itt van velünk a király és te vámot kérsz mégis 1 — Nem bánom, mond a szamár, a királytól veszem és a kincstárba viszem. — Kössetek már ki, parancsol az oroszlán és partra lép és leüti a szamarat. Aztán a rókához fordul: — Te pedig tranzérozd fel nekem az ostoba fickót! A róka munkába fog, vagdalja, dara­bolja, közben észreveszi a szivét és bekapja. Idővel visszajön az oroszlán, kotorász a húscafatok között és csudálkozik: — Te, hol van ennek az ostobának a — szive? — Uram, királyom — felel a róka — nem volt ennek a butának szive! Hisz ha szive volna, nem mondta volna a világ királyának : vámot fizetni! Ha a javast tényleg radikális lesz. akkor ennek az volna a legtermészete­sebb következménye, hogy a szocialistá­kat és a demokratákat nyomban elsza­kítaná azoktól, akik nem őszinte hívei a választójog radikálizmusának. Tudjuk, hogy a Lukács-féle javas­lat két millió négyszázézer szavazatot tervez és hogy az ipari munkás osztály értelmiségének akar alkalmat nyújtani a közügyekben való szereplésre. A javas­latnak ezek a tendenciái nem igen ta­lálkoznak majd az egykori plurális jog tervezőinek tetszésével és bizonyos, hogy az ellenzéknek ez a frakciója meg akarja majd hiúsítani a reform tör­vénybe iktatását. A becsületes választójog igazi hívei azonban nem tehetik azt, hogy ők az elérhető legkedvezőbb eredmények ellen harcoljanak, sőt hogy a képviselőház feloszlatásért utcái háborúkat provokál­janak úgy, hogy bátran lehet számítani arra, hogy a választójogi javaslat meg­ismerése után az ellenzéki szövetség megszakad, a demokrácia harcolni fog azért, hogy a javastaton módosításokat tehessen, de a parlamenti tanácskozás lehetetlenné tételében nem fogja támo­gatni azokat, akikről mindenki tudja, hogy csak azért vannak most bent a szövetségben, hogy ezzel törekvéseiknek az utca hatalmát kizsákmányolják. Politikai beavatottak bíznak abban, hogy az abrudbányai beszéd elhangzása után az ellenzéki pártok által ma diktált személyi feltételek is lényegesen redukálódnak majd úgy, hogy amig ma ezek a személyi feltételek a politikai bonyodalom legkomolyabb sarkkövei, Farahónak is nehéz volt a szive. Máskülönben csak nem mondta volna : miért nem küldött nekem a ti Istenetek ajándékot? (Itt tudni kell, hogy a régieknél a szív, annyi mint nálunk ez agy: az ész székhelye és szimbólumai) A csapások. Hadvezéri taktikával támadta Isten Egyptomot. Mit csinál a hús és vérből való király, ha valamely országa fellázad ellene ? Először küld légiókat, azok körülveszik és elzárják a vizet. Itt is először vérré válto­zik a viz. Ha nem adja meg magát, hozza a ka apálókat. Itt is jöttek a kuruttyoió bókák. Ha nem ijed meg, nyilakat röpít a falakon át. Itt is jöttek a bogarak, melyek behatoltak a testbe, mint a nyilak. Ha nem adja meg magát, hoz rája barbárokat. Itt is jöttek a vadak sokféle falkái. Ha nem adja meg magát, őhozzá a rombolókat. Itt is jött a dögvész. Ha nem adja meg magát, hozza a naftát. Itt is jött a fekély. Ha nem adja meg magát, hozza a parittyásokat. Itt is jöttek a jégeső golyói. Ha nem adja meg Gallérok gó'zmosása = XJ j\ p F>Á T kézimunkák, glaGé kezíyük tükörfénynyel hófehérre l nu bútorok, szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szatmár, Kossuífy ß.*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczp-u. 17., &ítila*u. 2. Nagpl^árolp: Szédienpi-u. 34- Ítíapiííafott 188(5.

Next

/
Thumbnails
Contents