Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-24 / 190. szám
- ........---- ' ■---(1912. augusztus 24.) 190. szám. SZAMOS Y áltóhamisito szatmári tisztviselő. Három éve — Saját tudósítónktól. — Szatmár. augusztus 23. Egy Szatmáron Szatmároo széles körben ismert tisztviselőről a napokban kínos szenzáció pattant ki. A vidáman, gondtalanul élő hivatalnokról, aki fütyörészve, hetykén járta a korzót, senki sara hitte volna, hogy nagy bűn terheli a lelkét, olyan, amelyért a törvény, amelynek száraz, súlyos paragrafusai nem ismernek irgalmat, kegyelmet és egyformán sújtanák mindenkit, aki beléjük ütköző dolgot követ ei. Egy fiatal tisztviselőről kiderült, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még nőtlen volt és egy nagyobb vidéki város kereskedelmi irodájában segédkönyveíősködött — váltót hamisított. Fiatalos könnyelműséggel követte el tettét*/amiért most evek múlva, amikor már előkelő pozíciót teremtett magának — időközben meg is nősült — keli. majd meg- bünhödnie. Szánalmas, szomorú sors éri utói, amely beleavatkozik egész jövőjébe és kettévágja szépen indult karrierjét. Sajnáljuk a szerencsétlen embert, aki fokozott ambícióval fogott neki egy uj életnek, megfeledkezve teljesen bűnéről és városszerte népszerűséget tudott magának szerezni. Családot alapított, otthont létesített magának, jó álíáeba jutott úgy, hogy goad talanul élhetett volna és most hirtelen, mint a karvaly, lecsap rá egy vádtanácsi végzés, amelyben elrendelik letartóztatását. Ott fogják el, ahol érik és a szerencsétlen ember úgy lehet már holnap foglya le?z a szatmári királyi ügyészség fogházának. Nem szólunk a vádtanácsi végzés ellen egy szót sem, hiszen nem is szólhatunk ellene, mert végre is a törvény szent és aki bűnt követ el, annak bűnhődnie kell, — Miklós 1 A költő magához tért, a leány elé vetette magát és átkulcsolta mindkét lábát. — A bálteremből szöktem ide Miklós — mondotta a leány — mert, mert — mert látni akartam, mert szeretem! A költő felugrott. Nem tudott felelni. A keze hideg volt és reszketett. Hirtelen átkarolta a leány lágy, hajlékony testét és vad, buja, emésztő szenvedéllyel csókolta újra és újra. Lázas, sorvasztó, csókos pillanatok voltak ezek. — Eljöttem ide — folytatta a leány — hogy meggyónjak és megmondjam magának, hogy csak magát szeretem. Közömbös voltam magával, de csak azért, hogy annál jobban imádjon. Valójában pedig úgy szeretem és még a napra is féltékeny vagyok, amiért magára süt. Kibontakozott a férfi ölelő karjai közül, homlokon csókolta és lassú, ringó léptekkel bágyadtan haladt kifelé a szürkülő reggelbe. A költő arra eszmélt, amikor az ajtó becsapódott és ő egyedül maradt. Megsemmisülve állott és némán lehorgasz- totta a fejét, mint egy bánatos lótusz virág. körözik már. de azért ismételjük, nagyon sajnáljuk a magáról megfeledkezett embert, aki egy szerencsétlen pillanatban egy más ember nevét.hamisította egy váltó alá, amelyet azután leszámítolratott magána :. Régi, nagyon régi keletű ez a bűne, oda nyúlik vissza, amikor az érettségi után alig valamivel kikerült az életbe, erején felüi költekezett és egyszerre akarta kiíl- vezni az életet és mindazt, ami hosszú di ikaskodása alatt még tilos volt. A kávé- ház, kártya, pezsgő, cigány nagyon sokba került és sovány fizetéséből nem igen tellett a töméntelen pénzt emésztő passziókra. Egy ideig támogatták otthonról, hiszen jó- . módú szülők gyermeke,' de a szülők éppen észtélőn költekezése miatt meg vontak tőle minden segélyt. És ettől a perctől datálódik a szerencsétlensége. Benne volt ezekben a nagy mulató • zásokban és bizony ha már egyszer beléjük kóstolt, nagyon nehéz volt visszalépni. Megpróbálta egy darab időig, távoltartotta magát mindentől, de nem sokáig bírta a nélkülözést. Nem tudta abba hagyni a költekezést. Vonzolta a zene, csábította a kártya és fokró-fokra sülvedt lefelé a lejtőn, mígnem teljesen a fertőbe sülyedt. Most már egyetlen módját találta a mélyből való kijutásnak. Kártyázott. Még jobban, még dühöseb« ben, rnég hazárdabbul mint ezelőtt. A kártyán akarta magát regrezálni, itt akarta megszerezni magának mindazt, amire úri allűrjeihez szüksége volt. De vesztett. Mind többet és többet. Adósságokat csinált, hitelből élt és már becsületbeli tartozásait sem tudta fizetni, amikor borzalmas gondolatokkal kezdett foglalkozni. Elhatározta, hogy váltót fog hamisítani, előkelő barátainak a nevére. Sokáig viaskodhatott benne az a gondolat, amíg egy szép napon tettre határozta magát. Valószínű, hogy úgy elmélkedett, hogy Kirohant az ajtón és a leány után futott. De a leány visszakiáltott: — Maradjon, majd holnap! A költő visszameut szobájába és ezen az éjszakán irta meg legszebbik dalát. Másnap délután a költő levelet kapott. Egy mondatból állott az egész írás. De annál többet tartalmazott az a melléklet, amelyre nyomtatott betűkkel üzentek neki. A névjegyen mindössze enyi volt. — Felejtsen el, mert ón is elfelejtettem. A másik papiros pedig egy eljegyzési hirt adott tudtára. Annak a leánynak az eljegyzését, aki előző hajnalon felkereste és azért jött el, hogy megmondja neki, hogy szereti. A költő mintegy tiz percig tartotta kezében a levelet és ugyanannyiszor olvasta el. Majd bágyadtan, szinte öntudatlanul dobta magát a kerevetre és csak nehezen tudta visszafojtani a minduntalan kitörni akaró görcsös zokogást. 3. oldal barátai, akik pénzét elnyerték, úgysem fog ják veszni hagyni. Vagy talán azt hitte, hogy addigra, amikor a váltó lejár, pénzt teremt magának és beváltja a váltót anélkül, hogy valaki is tudna róla, hogy hamis váltóra vette föl. azt az összeget, amelyre halaszthatatlanul szüksége volt. És, amikor a pénzt simán minden akadály nélkül a bankban kifizették neki, ismét leült a kártya asztal mellé és játszot- rondületlenül, kitartó, fáradhatatlan energiával. És ekkor követte el a legnagyobb bűnt Nagyobbat, mint amikor a váltóra neveket hamisított. Kitört belőle az emberi gyarlóság, a magának parancsolni nem tudó, a vágyait fékezni képtelen rossz szellem. Ahelyett, hogy az adósságait rendezte volna, kártyázott, vesztett és újabb adósságot csinált. Hagyományos pech üldözte és a hamis váltóra felvett pénzt mind ott hagyta a zöld asztalnál. Amikor pedig égni kezdett lábai alatt a talaj ős felt tőle, hogy minden percben összecsapnak feje felett a hullámok, megszökött abból a városból, amelyben oly csúfos vereséget szenvedett és eljött Szat- márra. Égy itteni cégnél kapott alkalmazást ős megnyerő modorával, szorgalmas és értékes munkásságával rövidesen elértő azt, hogy fizetése majdnem a duplájára emelkedett. Dolgozott szeretettel és ugylátszott teljésen szakított előbbi viharos ős könnyelmű életmódjával. Egy ideig hűségesen rendezte a h. misitoít váltót, amely egyetlen emléke volt abból a városból, ahonnan szökni volt kénytelen. Lejáratkor minden alkalommal pontosan prolongálta. Egyszer azonban — ngy látszik elfelejtette előjegyezni a lejárat napját — nem rendezte a váltót. így történt azután, hogy a bank fölszólította a váltón szereplő kezeseket, hogy intézkedjenek, mert különben peresiuk a váltót. A felszólított emberek a legnagyobb csodálkozással hallották a dolgot, egyben kijelentették, hogy ők annak az urnák váltót soha életükben alá nem írtak. Ezt a kijelentésüket egyébként a bíróságnál is meg- erősitétték, sőt esküvel meg is pecsételték. Ezek után természetesen a biróság megindította az eljárást a fiatalember ellen. Amikor pedig kiderült, hogy nem tartózkodik már a városban, országos köröző levelet adtak ki ellene. Közben több mint három óv telt el, de nem tudtak ráakadui. A fiatalember, aki egész idő alatt itt tartózkodott Szaatmáron, közben megnősült. Fiatal, szép asszonyt vett el feleségül és a legnagyobb egyetértésben és boldogságba^ éltek együtt. Boldogságukat nem zavarta semmi diszonáns, A férj a legnagyobb lelkiismeretességgel végezte hivatalában a kötelességét, az asszonyka pedig odaadással ápolta az urát. Néhány héttel ezelőtt az asszony fürdőre utazott. Rövidesen rá a férj is kivetts nyári szabadságát és követte feleségét. Közben azonban itthon, Szatmáron nagy dolgok történtek. A hatóságnak valamilyen utón módon tudomására hozták, hogy a hivatalnok ellen körözés van kiadva és ahol érik le kell tartóztatni. Természetesen nyomban táviratot menesztettek arra a fürdőhelyre, ahol tartózkodnak ős kihallgatásukat és kihallgatás után való letartóztatását kérték. Ma délutánra idézte meg a hivatalnokot az ottani hatóság. Valószínű, hogy azóta már le van tartóztatva. Ugylehet, , hogy holnap már a szatmári ügyészség laáója lesz. Szomorú és eklatáns példa ez az eset a könyen és könyelmüen vétkező fiatalság büncsokrából. A családja, sajná- latraméltó felesége iránti kíméletből hallgattuk el a fiatal hivatalnok nevét. Amit irtunk, azt sem szenzáció hajhászásból tettük, hanem csak újságírói kötelességet teljesítettünk vele.
