Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-20 / 187. szám
2. cidal. (1912. augusztus 20.) 187. szám. SZAMOS ---------?--------A város avasi erdőtelepe. Említettük volt, hogy a Délmagyaror- szági fakiviteli részvénytársaság büntető feljelentést adott be a polgármester és a városi tisztviselők ellen s közöltük, hogy puritán becsületességü és íulérzékeny természetű polgármesterünket és minden gyanú felett magasan álló tisztikarunkat az alaptalan panasz nagyon bántja. Miután a panasz tényállításai tekintetében annyira alaptalan és jogi vonatko zásaiban annyira képtelen, hogy ezt a Dél« magyarországi és annak ugyan eleven észjárású Makayja a legjobban tudja, el se tudtuk képzelni, hogy mi lehet a célja annak a panasznak, mi rejlik háta mellett. Most azután kipattant a titok: elég naviak voltak a Délmagyarországi emberei feltételezni, hogy megijed a város, megijed a tisztikar és kiegyezik velük, reájuk nézve busás haszonnal. Megjelent itt a Dólmagyarországitól e hó 10-én dr. Neumann Ödön és nehány városi képviselő magánórdeklődésböl, minden bizottsági színezet nélkül szóba állott vele, ami, mint a következmény megmu tatta, talán jobb lett volna, ha meg nem történik. Neumann ur akkor előállott azzal, hogy kiegyezne úgy, ha az ügylet storniroz- tatik, a város visszaveszi az erdőt, fizet a vasút és egyéb létesítményekért annyit, amennyiben ezek a társulatnak „kerültek, megfizeti a bekerülési összeg 4 évi kamatát, megfizeti a társulat személyi kiadásait ős azonfelül nem kevesebb mint 1.000,000, mondd egymillió korona kártalanitást. Az összejött pár bizottsági tagok egy része ezen kvslifikálhatatlan, elbizakodott követelés dacára is tovább beszélgetett Neumann úrral s közben a- polgármestertől — aki nem kívánt tárgyalni és nem is is vett részt a beszélgetésben — kértek ős kaptak némely részletkérdésre felvilágosítást. Természetes, hogy a tisztikarból senki más se értekezett Neumann úrral. Mi volt az érdeklődő bizottsági tagok és Neumann konferenciájának eredménye, nem tudjuk pontosan. Pár nap múlva azonban jött Neumanntól a polgármesterhez egy levél, melyben megköszöni a polgármesternek, hogy egyezkedési tárgyalásokba bocsátkozott, de közli, hogy a társulatnál senki sincs rajta kívül az egyezkedés mellett s közli, hogy minden jóakarata dacára se tudta a város által tett egyezségi ajánlatot elfogadtatni, hanem attól némi eltéréssel esetleg hajlandó volna a társulat az egyezséget megkötni, mindjárt csatolja is leveléhez az egyezségi tervezetet. Ennek értelmében a város fizetne a létesítményekért circa 450.000 koronát, 4 évi kamatért 101.000 koronát, személyi kiadásokért 20.000 koronát és ezenkívül vá- gásterületenkint 12.000 koronát, összesen tehát mintegy 210.000 korona kártalanitást, aminek ellenében a szerződés storniroz- tatnók. A polgármester igen helyesen azt felelte, hogy téved Neumann ur, ő nem tárgyalt vele, s nem Í3 hajlandó a panasz súlya alatt tárgyalni; téved abban is, a midőn a város által tett egyezségi ajánlatról bőszéi, mert a vele konferenciázott uraknak semmiféle megbízatása nem volt, magánérdeklődésből beszélgettek vele. Egyben a levelét ős az ahoz mellékelt egyezségi tervet az avasi erdőügyben kiküldött bizottság elé terjesztette. A bizottság szombatot) tárgyalta az ügyet s kijelentette 1., hogy nem hajlandó tárgyalni addig, míg a büntető panasz feltétlenül visz szavonva nincs, 2., hogy annak megtörténtével sem hajlandó más alapon tárgyalni, minthogy a szerződés megszüntetése ellenében a város megfizeti a társulat létesítményeit azok mai értékében, azt azonban, hogy kamatokat, személyi kiadásokat, elvont hasznokat vagy kártalanitást fizessen a város, e bizottság tárgyalni se' hajlandó, mert semmi oka nincs a városnak arra, hogy a per kimenetelétől tartson. így áll ma az ügy. Azt hisszük, hogy úgy a polgármester, mint a bizottság eljárását a város minden polgára helyeselni fogja s nem képzeljük, hogy bárki is javasolhassa, hogy a vállalatnak személyi kiadások, kamatok és kártérítés címén mintegy 340.000 koronát fizessen a város. Tetszett volna a társulatnak dolgoztatni, nem volt semmi akadálya. Ha gondolja, hogy nyerhet az üzleten, miért hagyta abba a munkát? Vagy adja el, ruházza át jogait másra s fizettesse meg magának a vevővel létesítményeit, kamat s egyéb követelményeit, követeljen attól nyereséget. De a várostól kívánni, hogy az azért, hogy saját erdejét visszakapja, 340.000 koronát fizessen, igazán kedves dolog ! S ezért mondjuk, hogy kár volt egyáltalán diskurálni is az egyezségről, me rt ez volt oka annak, hogy a társulat szarvai igy megnőttek. Tudomásunk szerint a bizottság állás- foglalása folytán a tárgyalások kútba is estek, mert a társu'at a bűnügyi panaszt csak azon esetben volna hajlandó visszavonni, ha törvényhatósági bizottsági tagok „elite“-je előre megígérné, hogy a fent ismertetett egyezség elfogadását fogja a közgyűlés előtt forszírozni. Nem keli mondanunk, hogy az ilyen előzetes ígérgetés a polgármester és tisztikar teljes dezavuálása lenne s tulajdonkeppen még se volna egyéb, mint a bűnügyi panasz súlya alatti egyezkedés, csodáljuk, hogy ilyen eszme fölmerülhetett. S azt se kell mondanunk, hogy arra se igen akadna törvényhatósági bizottságunk tagjai közül talán senki, vagy igen kevés, aki a panasz visszavonása után is hajlandó volna kamatok, személyi kiadások és elvont hasznok fizetését javasolni. Csak várjuk be tehát a bíróságok Ítéletét, soká rnár úgy se tart a per s tudó másunk szerint a bizonyítási eljárás a városra a legjobb eredménnyel végződött. í Á r f L? V mérnöki irodája íl JEaí\\J Bercsényi-u. 33. ffidiásnak j^t co|og tölgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron Furcsa reggeli. A „Szamos" Irta: eredeti térczá|a. George Auriol Vos uram kiürítette poharát, egyet csettintett nyelvével s háromszoros vihogásba tört ki: Hal hal hal Abban a hiszemben, hogy a kóstolgatott bornak tulajdoníthatom a kitörő vidámság e jelét, ón is kiürítenem poharamat s szintén hasonlóképen csettintettem, megjegyeztem, hogy ez a bor nem kutya. De Vos már hetvenöt mértföldnyire volt a kérdéses bortól, Kalapját főlrecsapva s fejét lehajtva édesen mosolygott. Kis idő múlva ismét felemelte a fej,ét s igy szólt: — Te nem ismered Bogáért János reggelijének a históriáját? — Nem én! — Nem! No hát elmondom. Bogáért János uram bérlő Steenkerkében Autwer- gen környékén. Derék, vidám fickó, van felesége, gyermeke, marhája, lova, juha s mintegy százezer frankja a ládájában, a mi épenséggel nem baj. Tőzsgyökeres paraszt, műveletlen a körme feketéjéig. Egy napon ez a vén Bogáért János elment Auswergenbe s minthogy jó áron adta el a gabonáját, gondolta magában : Hada reggelizzem meg egyszer urason. Teremtuccse, jó lesz! Azt hiszem, eben a Harscamp-vendéglőbe finom kosztot adnak. Hátha benéznék ? Megjegyzem, hogy abban a pillanatban, amikor ezt a kedves ajánlatot tette önmagának, a mi derék bérlőnk épen ott állt az említett vendéglő kapuja előtt. Nos tehát, minthogy véleménye bölcsnek látszott előtte, habozás nélkül belépett és letelepedett a nagy teremben, Tehát Bogáért János belépett, letelepedett s rácsapott az asztalra: — Adjanak mindenekelőtt egy fiaskó fehér burgundi bort, — kiáltotta, — de jó bor legyen ám! De a mikor a pincér oda vitte az étlapot, — haj 1 haj 1 — nagy volt a baj. János bátya nem tud olvasni s a fődolog az volt, hogy ne vegyék őszre. Mit tesz hát? Roppant komoly arcot vág, akárcsak egy utazó polgármester s miután szigorúan rászegezte a szemét az étlapra, oda bök kérges ujjával a csábitó lajstrom első sorára. Helyes 1 Ez pompásan sikerült. Az ördöngősen éleseszü pincér megértette. Eltűnik, mint egy szilfid s egy perc múlva visszatér valami kitűnő húslevessel, a melyet a steenkelei ember nyomban bekap. — S ezután? kérdi a pincér. Mit parancsol, uram ? Mit parancsol ? Hát a folytatását, magától értetődik 1 A leves után kétségkívül az előételek következnek. János bátya tehát elszántan odabök mutató ujjával a második sorra. De bizony a sardella nem mutatkozik. Legnagyobb megdöbbenésére egy mindenféle zöldségből főtt leves, tarkabarka, mint valami délamerikai rendjel párolog előtte. János bátya mindazonáltal bekebelezi. — S most, — suttog a pincér, — mit tetszik parancsolni ? Az öreg Bogáért egyre ünnepélyesebben mutat a harmadik sorra. S tudod-e mit hoztak neki erre a rendelésére ? . . . Krumpli-levest . . . Három leves egyfolytában mégis csak sok egy kicsit, mi? Képzelheted, milyen arcot vágott a derék Bogáért. — A kutyafáját 1 — kiáltó it fel, — csúfságot űznek veieml Hát móg meddig fog ez a komédia tartani? Furcsa egy Gallérok gőzmosása = <O T\ pH í Tpl) 1D JÍ T >,_Iézimunkák, glaGé keztgük tüköríénynyel hófehérre 11 ^^ 1 l ^npnfr szőnyegek íiszíitása, 6yár főüzlet: Szaímdr, Kossuth C.-u. 10- felvételi üzlet: Kazinczy-1?., &ítila-u. 2. Hágádról?: Széc^en^i-u. 34- íülapiítatoít 188(S. ~m ur * ^ j ír jt t-\ jT\ CT44 — újonnan berendezve — f\/| ßlffTl TT1 I i ”ÍA HllDUb A SZÍNHÁZZAL SZEMBEN llj Hl uridiVat üzlete
