Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-25 / 166. szám

1912. julius 25.) 166. szám. SZAMOS 3. oldal. hadurat, a monarkia császárját és királyát I. Ferencz Józsefet kívánja megnyerni. Az ezredes beleegyezett a dologba és Répási Gyula honvédörmester megírta leve­lét, alázatos instánciáját őfelségének, illetve a kabinetirodának. Szép, gömbölyű, olvas­ható betűkkel vetette papírra hódolatteljes kérelmét és várt nyugodtan, türelmesen ős reménykedve. És nem hiába! Mert ma sürgős távirat érkezett a szatmári honvédezred parancsnokságának címére. A sürgöny őfelsége kabinetirodájá­ból érkezett és az áll benne, hogy : őfelsége magánpénztárából ötszáz ko­ronát adományozott Répási Gyula hon­véd őrmesternek, illetve újszülött hatodik fiának. Nagy örömet és megelégedést keltett ez a sürgöny az őrmester családjában. És bizonyára könyes szemekkel emlékeznek meg a mi jóságos öreg királyunkról, aki az ő hűséges katonáját gazdagon jutalmazza. Ha az asszony flörtöl Szatmár, julius 24. Senki se merje azt állítani, hogy itt történt ez a pikáns eset. Mi sem mondjuk, hogy itt történt, ellenkezőleg : valamelyik szomszéd város a színhelye ennek a histó­riának; olyan város, ahol szintén volt ka­baré, vannak főhadnagyok és forrókat ka­csintanak a szép asszonyok. — Tehát egy hársfaillatos estén két főhadnagy pikkoló- zott a villanyfényes kávéház terraszár. Közel hozzájuk egy fiatal üzletember ült bájos kis feleségével. Az egyik főhadnagy s a kis feleség néha úgy összenóztek . . . Ártatlan nyári flört — gondolták, akik észrevették ezt az össze-összenózést. Nem is volt az más. — Anyuskám, — szólott éjféltájban a férj az ő okos kis feleségének — talán már haza is mehetnénk. — Igen, talán, nem bánom — felelt a nő. S a férj fizetett és szépen távoztak. Közvetlen ama tiszt mellett simultak el, aki úgy nézett ... S amikor az asszony halkan eltépett mellette, a főhadnagy ur gyorsan odalehelte az asszonynak: — Holnap jöjjenek a kabaréba. A férj nyugodtan karonfogta feleségét s mikor már néhány lépést távoztak, meg­szólalt halkan, de erélyesen : — Asszony, hallottam, mit mondott a főhadnagy. Holnap a kabaréba . . . Mit — Menyasszony vagyok. Férjhez me­gyek. A vőlegényem Petier. Egyetemi ta­nárnő leszek. Móltóságos asszonynak fognak szólítani. Utazunk Párisba és ott is lakunk majd. Lesznek piörőzös kalapjaim . . . — Milyen mázlija van! — csapta össze a kezét egy kis vöröshaju, — de most azonnal megmondd, hogy fogtad? Riza mosolygott: — Nem tudom 1 — mondta. — Bizony isten nem is fogtam! A vőlegényemnek va­lami mániája van, hogy megmenti a lelke- met, megmenti a lelkemet ... De én nem értem, mit akar ezzel 1 Azt mondja: a lel­kemben elnyomottság, a proletárság virága nyílik ... Es hogy mire gondolok, mikor úgy messzenézek ? ! Am azok megrohanták: — Hát mire gondolsz? — kérdezték mohón. Riza ártatla nul húzta fel a vállát : — Én ? kérdezte, — hát voltaképpen nem is gondolok semmire . . • Semmire! jelent ez? Mi dolgod van neked azzal a tiszttel? Mi? Felelj, mert eltöröm a dere­kadat I Körülbelül ezt mondotta a férj. Nem tudjuk, mit felelt az asszony, de azt tud­juk, hogy a férj másnap — egyedül jelent meg a kabaréban, ahol energikusan fixirozta a főhadnagyot, ki azonban nem reagált. Ezek után nem tehetett mást a férj, minthogy levelet irt a főhadnagynak s le­hetőleg udvarias hangon magyarázatot kért tőle a felesége megszólítása miatt. S a fő­hadnagytól néhány nap múlva megérkezett a magyarázatot tartalmazó levél. A magyarázatban elsősorban is bo­csánatot kór a főhadnagy, amiért megszó­lította az asszonyt. A legudvariasabb, leg­szebb hangon kór ezért bocsánatot. Hanem azután megmagyarázza, hogy miért merte ezt megtenni. Azért, — írja, — mert őnagysága azelőtt két estén át nagyon ked­vesen, biztatóan, bátorítóan viselkedett vele szemben. Egy kávóház terraszán két estén át folyton kokettált vele őnagysága, érde­kes és izgalmas szemjáték fejlődött ki kö­zöttük s ezt az egész flörtöt őnagysága kezdte . . . ő tehát, — írja a főhadnagy ur, — jogot formált magának arra, hogy meginvitálja a kabaréba. Ezt a magyarázatot küldötte kedves, udvarias levélben a főhadnagy. — Istenem 1 — kiáltott föl a férj, — mit csináljak ? Ebben a levélben bocsánatot kér az az ember s egyúttal nagyon meg­sérti a feleségemet, sőt a sorok közölt igen kihumorizál velem . . . Bizalmas embereihez fordult a dilem­mában izzadó férj és tanácsot kért, hogy mitévő legyen. A tanácsadás alapján följe­lentette a főhadnagy urat becsületsértésért az ezredparancsnoknál. Ott fog folytatódni az ártatlan „szemezés“-. Aki boszorkánynak tartja az anyósát — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Nádudvaron különös eset tötént a na­pokban. Egy földmives vasvillával támadt az anyósára, mert azt hiszi róla, hogy bo­szorkány. Szinte hihetetlenül hangzik ez a hir s bátran kételkedni is lehetne benne, ha a hivatalos iratok nem tanúskodnának mellette. Molnár Lajos 46 éves nádudvari, 1012 szám alatti lakos régóta rossz szemmel nézett az anyósára, özv. Molnár Gábornéra. Azt képzelte ugyanis, hogy az öreg asz- szony rontotta meg a tehenét s azért ad ez véres tejet. Ez a babonás tévhit aztán nem hagyta nyugodni. Elhatározta, hogy oosszut áll az anyósán. Tegnapelőtt este Molnár Lajos éppen az anyósa házatáján járt. Az öreg asszony íünn ült a kapuban magában. Amint a veje meglátta, oda rohant, ekapta a válláról három ágú vasviíláját s se sző, se beszéd, agyba-főbe verte özv. Molnár Gábornót, majd pedig a villa he­gyével összeszurkálta. A szerencsétlen asszonyt Halász Sán­dor dr. községi orvos vette gyógykezelés alá s véleménye szerint állapota nagyon súlyos. A sérültet kihallgatta a csendőrség s előadta, hogy a veje csak azért emelhe­tett ellene vasvillát, mert bebeszólte ma­gának, hogy ő boszorkány s kárt tett a tehenében. Érdekes azonban az, hogy özv. Mol­nár Gábornét nemcsak a veje, de egész szomszédsága is boszorkánynak tartja. A faluban rémmeséket költenek róla s fél­nek tőle. Molnár Lajos nem tagadta tettét, sőt a csendőrök előtt a leghatározottabban ki­jelentette : — Agyonütöm azt a vén boszorkányt, ha még meg nem halt. Ezek után természetesen letartóztatták s átadták a királyi ügyészségnek. Titokzatos gyilkosság. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Titokzatos, vérfagyasztó kegyetlenség­gel végrehajtott gyilkosság tartja izgalom­ban Szilvás község lakosságát. Ismeretlen tettesek eddig még ki nem derített időtáj­ban bestiális módon meggyilkoltak és ki­raboltak egy köztiszteletben álló öreg öz­vegy asszonyt, akit az egész falunépe sze­retett. A nyomozás megállapította, hogy a tettesek azzal a szándékkal hatoltak be az özvegy asszony lakásába, hogy kirabolják. Erre vall az a körülmény is, hogy a szobá­ban mindent a legnagyobb rendetlenségben találtak. Bútorok, ágynemű minden össze­vissza hányva. Persze a gyilkosok nagyon tévedtek, mert az asszonynál egyetlen fillér pénzt sem találtak. Nincs kizárva, hogy a gyilkosságot éppen ezért bosszúból követték el. De az is meglehet, hogy a szerencsétlen asszony fölébredt és a beiörők attól való félelmük­ben, hogy elárulja őket, éltették láb alól. Tudósítónk a borzalmas gyilkosságról a következőket jelenti : Özvegy Kadi Jánosnét az elmúlt na­pok egyik reggelén lakásán meggyilkolva találták. A feje majdnem egészen le volt vágva, fejszével bezúzva, késsel össze vissza szurkálva. A jó teremtés a nagy melegben künt aludt a pitvarban. A gyilkos valószínűleg pénzt sejtett nála s ezért ölte meg a mély álomba merült öregasszonyt. A gyilkos az egész házat felforgatta, az ágynemüeket felhasogatta, a padlás min­den zugát felkutatta, de semmi elvinni va­lót nem talált. A községben a napokban másutt is történtek betörések. Azt hiszik, hogy valami kóbor rablócsapat garázdálko­dik Szilváson, ahová most több csendőrt rendeltek ki. Az öregasszony gyilkossá a legkisebb nyomot sem hagyott maga után, úgy, hogy a csendőrség teljesen tájékozatlanul kÄdett a nyomozáshoz. , A T mérnöki irodája elr-aiMJ Bercsényi-u. 33. Síá o két colos tölgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron DR: DENES VIKTOR ÜGYVÉD IRODÁJÁT 1912 AUGUSZTUS 1-TŐL A VÁROSI BÉRHÁZ B) ÉPÜLETE FÖLDSZINTJÉRE (KAPUBEJÁRAT HUNGÁRIÁ­VAL SZEMBEN) HELYEZI ÁT.

Next

/
Thumbnails
Contents