Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-25 / 166. szám
1912. julius 25.) 166. szám. SZAMOS 3. oldal. hadurat, a monarkia császárját és királyát I. Ferencz Józsefet kívánja megnyerni. Az ezredes beleegyezett a dologba és Répási Gyula honvédörmester megírta levelét, alázatos instánciáját őfelségének, illetve a kabinetirodának. Szép, gömbölyű, olvasható betűkkel vetette papírra hódolatteljes kérelmét és várt nyugodtan, türelmesen ős reménykedve. És nem hiába! Mert ma sürgős távirat érkezett a szatmári honvédezred parancsnokságának címére. A sürgöny őfelsége kabinetirodájából érkezett és az áll benne, hogy : őfelsége magánpénztárából ötszáz koronát adományozott Répási Gyula honvéd őrmesternek, illetve újszülött hatodik fiának. Nagy örömet és megelégedést keltett ez a sürgöny az őrmester családjában. És bizonyára könyes szemekkel emlékeznek meg a mi jóságos öreg királyunkról, aki az ő hűséges katonáját gazdagon jutalmazza. Ha az asszony flörtöl Szatmár, julius 24. Senki se merje azt állítani, hogy itt történt ez a pikáns eset. Mi sem mondjuk, hogy itt történt, ellenkezőleg : valamelyik szomszéd város a színhelye ennek a históriának; olyan város, ahol szintén volt kabaré, vannak főhadnagyok és forrókat kacsintanak a szép asszonyok. — Tehát egy hársfaillatos estén két főhadnagy pikkoló- zott a villanyfényes kávéház terraszár. Közel hozzájuk egy fiatal üzletember ült bájos kis feleségével. Az egyik főhadnagy s a kis feleség néha úgy összenóztek . . . Ártatlan nyári flört — gondolták, akik észrevették ezt az össze-összenózést. Nem is volt az más. — Anyuskám, — szólott éjféltájban a férj az ő okos kis feleségének — talán már haza is mehetnénk. — Igen, talán, nem bánom — felelt a nő. S a férj fizetett és szépen távoztak. Közvetlen ama tiszt mellett simultak el, aki úgy nézett ... S amikor az asszony halkan eltépett mellette, a főhadnagy ur gyorsan odalehelte az asszonynak: — Holnap jöjjenek a kabaréba. A férj nyugodtan karonfogta feleségét s mikor már néhány lépést távoztak, megszólalt halkan, de erélyesen : — Asszony, hallottam, mit mondott a főhadnagy. Holnap a kabaréba . . . Mit — Menyasszony vagyok. Férjhez megyek. A vőlegényem Petier. Egyetemi tanárnő leszek. Móltóságos asszonynak fognak szólítani. Utazunk Párisba és ott is lakunk majd. Lesznek piörőzös kalapjaim . . . — Milyen mázlija van! — csapta össze a kezét egy kis vöröshaju, — de most azonnal megmondd, hogy fogtad? Riza mosolygott: — Nem tudom 1 — mondta. — Bizony isten nem is fogtam! A vőlegényemnek valami mániája van, hogy megmenti a lelke- met, megmenti a lelkemet ... De én nem értem, mit akar ezzel 1 Azt mondja: a lelkemben elnyomottság, a proletárság virága nyílik ... Es hogy mire gondolok, mikor úgy messzenézek ? ! Am azok megrohanták: — Hát mire gondolsz? — kérdezték mohón. Riza ártatla nul húzta fel a vállát : — Én ? kérdezte, — hát voltaképpen nem is gondolok semmire . . • Semmire! jelent ez? Mi dolgod van neked azzal a tiszttel? Mi? Felelj, mert eltöröm a derekadat I Körülbelül ezt mondotta a férj. Nem tudjuk, mit felelt az asszony, de azt tudjuk, hogy a férj másnap — egyedül jelent meg a kabaréban, ahol energikusan fixirozta a főhadnagyot, ki azonban nem reagált. Ezek után nem tehetett mást a férj, minthogy levelet irt a főhadnagynak s lehetőleg udvarias hangon magyarázatot kért tőle a felesége megszólítása miatt. S a főhadnagytól néhány nap múlva megérkezett a magyarázatot tartalmazó levél. A magyarázatban elsősorban is bocsánatot kór a főhadnagy, amiért megszólította az asszonyt. A legudvariasabb, legszebb hangon kór ezért bocsánatot. Hanem azután megmagyarázza, hogy miért merte ezt megtenni. Azért, — írja, — mert őnagysága azelőtt két estén át nagyon kedvesen, biztatóan, bátorítóan viselkedett vele szemben. Egy kávóház terraszán két estén át folyton kokettált vele őnagysága, érdekes és izgalmas szemjáték fejlődött ki közöttük s ezt az egész flörtöt őnagysága kezdte . . . ő tehát, — írja a főhadnagy ur, — jogot formált magának arra, hogy meginvitálja a kabaréba. Ezt a magyarázatot küldötte kedves, udvarias levélben a főhadnagy. — Istenem 1 — kiáltott föl a férj, — mit csináljak ? Ebben a levélben bocsánatot kér az az ember s egyúttal nagyon megsérti a feleségemet, sőt a sorok közölt igen kihumorizál velem . . . Bizalmas embereihez fordult a dilemmában izzadó férj és tanácsot kért, hogy mitévő legyen. A tanácsadás alapján följelentette a főhadnagy urat becsületsértésért az ezredparancsnoknál. Ott fog folytatódni az ártatlan „szemezés“-. Aki boszorkánynak tartja az anyósát — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Nádudvaron különös eset tötént a napokban. Egy földmives vasvillával támadt az anyósára, mert azt hiszi róla, hogy boszorkány. Szinte hihetetlenül hangzik ez a hir s bátran kételkedni is lehetne benne, ha a hivatalos iratok nem tanúskodnának mellette. Molnár Lajos 46 éves nádudvari, 1012 szám alatti lakos régóta rossz szemmel nézett az anyósára, özv. Molnár Gábornéra. Azt képzelte ugyanis, hogy az öreg asz- szony rontotta meg a tehenét s azért ad ez véres tejet. Ez a babonás tévhit aztán nem hagyta nyugodni. Elhatározta, hogy oosszut áll az anyósán. Tegnapelőtt este Molnár Lajos éppen az anyósa házatáján járt. Az öreg asszony íünn ült a kapuban magában. Amint a veje meglátta, oda rohant, ekapta a válláról három ágú vasviíláját s se sző, se beszéd, agyba-főbe verte özv. Molnár Gábornót, majd pedig a villa hegyével összeszurkálta. A szerencsétlen asszonyt Halász Sándor dr. községi orvos vette gyógykezelés alá s véleménye szerint állapota nagyon súlyos. A sérültet kihallgatta a csendőrség s előadta, hogy a veje csak azért emelhetett ellene vasvillát, mert bebeszólte magának, hogy ő boszorkány s kárt tett a tehenében. Érdekes azonban az, hogy özv. Molnár Gábornét nemcsak a veje, de egész szomszédsága is boszorkánynak tartja. A faluban rémmeséket költenek róla s félnek tőle. Molnár Lajos nem tagadta tettét, sőt a csendőrök előtt a leghatározottabban kijelentette : — Agyonütöm azt a vén boszorkányt, ha még meg nem halt. Ezek után természetesen letartóztatták s átadták a királyi ügyészségnek. Titokzatos gyilkosság. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Titokzatos, vérfagyasztó kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság tartja izgalomban Szilvás község lakosságát. Ismeretlen tettesek eddig még ki nem derített időtájban bestiális módon meggyilkoltak és kiraboltak egy köztiszteletben álló öreg özvegy asszonyt, akit az egész falunépe szeretett. A nyomozás megállapította, hogy a tettesek azzal a szándékkal hatoltak be az özvegy asszony lakásába, hogy kirabolják. Erre vall az a körülmény is, hogy a szobában mindent a legnagyobb rendetlenségben találtak. Bútorok, ágynemű minden összevissza hányva. Persze a gyilkosok nagyon tévedtek, mert az asszonynál egyetlen fillér pénzt sem találtak. Nincs kizárva, hogy a gyilkosságot éppen ezért bosszúból követték el. De az is meglehet, hogy a szerencsétlen asszony fölébredt és a beiörők attól való félelmükben, hogy elárulja őket, éltették láb alól. Tudósítónk a borzalmas gyilkosságról a következőket jelenti : Özvegy Kadi Jánosnét az elmúlt napok egyik reggelén lakásán meggyilkolva találták. A feje majdnem egészen le volt vágva, fejszével bezúzva, késsel össze vissza szurkálva. A jó teremtés a nagy melegben künt aludt a pitvarban. A gyilkos valószínűleg pénzt sejtett nála s ezért ölte meg a mély álomba merült öregasszonyt. A gyilkos az egész házat felforgatta, az ágynemüeket felhasogatta, a padlás minden zugát felkutatta, de semmi elvinni valót nem talált. A községben a napokban másutt is történtek betörések. Azt hiszik, hogy valami kóbor rablócsapat garázdálkodik Szilváson, ahová most több csendőrt rendeltek ki. Az öregasszony gyilkossá a legkisebb nyomot sem hagyott maga után, úgy, hogy a csendőrség teljesen tájékozatlanul kÄdett a nyomozáshoz. , A T mérnöki irodája elr-aiMJ Bercsényi-u. 33. Síá o két colos tölgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron DR: DENES VIKTOR ÜGYVÉD IRODÁJÁT 1912 AUGUSZTUS 1-TŐL A VÁROSI BÉRHÁZ B) ÉPÜLETE FÖLDSZINTJÉRE (KAPUBEJÁRAT HUNGÁRIÁVAL SZEMBEN) HELYEZI ÁT.
