Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-23 / 164. szám
v X \ v 2. oldal. SZAMOS (1912. julius 23.) 164. szám. TEÓRIA és gyakorlat. — Politikai munkatársunktól. Budapest, julius 22. Andrássy Gyula gróf páholyban ül s fölényes magaslatból fanyalogva kritizálja le az összes szerzőket, szereplőket és a földszinten ülő tisztelt publikumot. Ez a legkönnyebb és legkényelmesebb módja a politizálásnak. Az ember hátrateszi a kezét, nagyokat sétál a tizholdas árnyas angol parkjában, aztán leül az ébenfa íróasztal mellé és ir vagy diktálhat egy-egy hasábot a kormányzati bölcsesség teóriájáról s mikor lassanként elkészül a kerek huszonöt hasábra terjedő komoly és mély gondolatokat tartalmazó értekezés, akkor még pihenteti egy kissé a fiókjában, néhány nap múlva meg ujrz előveszi, fur-farag, simitgat rajta, kicizellál minden gondolatot és végül igy szépen megfésülve nyomdába adja . . . igy lehet valóban klasszikus szépségű irodalmi müveket alkotni az olyan nagy- tehetségű államférfiaknak, aminő Andrássy Gyula gróf, aki nyílt tiszta elméjű, magas műveltségű, rengeteg sokat tanult és sokat is tudó, komoly, bölcs és vérbeli, szinte született politikus, azonban más a teória és más a gyakorlat. így esik meg aztán sokszor, hogy Andrássy Gyula gróf is olyamformán jár, mint néhai való jó Gyulai Pál kitűnő mübirálónk, aki éppen olyan zsenális, éppen olyan kontempláló, finoman analizáló, mély bölcsességü és borotvaélesen boncolgató, tisztalátásu kritikus elme volt, mint ifjabb Andrássy Gyula gróf és szintén sok essayt és könyvet irt a bölcsességről — s haj! — valahány regénye Jókai Mórnak megjelent, azt mind keményen lekritizálta, valamennyiben a legaprólékosabb részletekig kikutatta és kimutatta a hibákat és tévedéseket, de ő maga sohase tudott egy olyan jóravaló regényt Írni, aminőnek kritikáiban az igazi jó regénynek elméletét sokszorta megalkotta. Egyszer próbálkozott vele: belekezdett még ifjonti korában a „Rom- hányi“-ba, de azt se végezte be halála napjáig, holott Jókai Mór dacára minden lesújtó kritikának, egy egész könyvtárra valót irt össze, lelki gyönyörűségére a földkerekség minden nyelvű olvasóinak és örök dicsőségére a magyar nyelvnek a nagy világ előtt. Hát valamilyen ilyen hasonlatosság és különbözőség van irás és cselekvés, teória és gyakorlat között a politikában is. Andrássy Gyula gróf egész politikai pályáján mindig azt a régi nótáját fújta és ebben legutóbbi írásművében is egyre csak azt hajtogatja, hogy „így se jó, úgy se jó, sehogyan se jó!“ És ez igy papiroson leírva, felelőtlen állásban elmondva elég szépen hangzik. De mikor egyszer-másszor Andrássy Gyula grófnak is megadódott, hogy cselekvéshez jusson, hogy aktiv részt vegyen a politikában, hogy felelős állásban, mint a kormány tagja, államtitkár vagy belügyminiszter megmutathassa, miképpen kellene a teóriát gyakorlati valóságra átváltoztatni; akkor mindég nagy óvatosan kitért a kenyértörésre kerülő kellemetlenségei elől s cserben hagyta (mint maga bevallja: nem is egyszer) pártjait, vagy pedig cselekvéseiben — éppen mint Gyulai Pál a Romhányi-ig — se jutott tovább az alkotások terén a plurálitásnál. Pedig tudja Isten' a politikában a nemzetre nézve jobb egy kis termékeny erőszak, semmint a meddő aszkétaság. Ez arról jut eszeünkbe, mert a nemes gróf e vasárnapra készült publicisztikai dolgozatában újra az erőszakot kritizálja, mondván, hogy se a többségnek, se a kisebbségnek (se Tiszának, se Justh- nak) erőszaka nem tetszik neki. De a kisebbség erőszakának letörése se tetszik. A békés megoldás tetszett volna, ám ő maga is konstatálja, hogy a kékére számtalan kísérlet történt s bár ő is közvetítője volt a megegyezési experimentumoknak, mégsem sikerült. Mindazonáltal nem helyesli az „erőszakot“ s főképpen nem helyesli, hogy ebben a kérdésben minduntalan Angliára hivatkoznak. Mert — úgymond s ez a vörös fonál húzódik végig az egész terjedelmes értekezésen, — mert „ami Angliában hasznos, az nálunk káros lehet.“ Csakhogy viszont — s erről ezúttal megfeledkezett Andrássy gróf — ami Angliában káros: az nálunk is okvetlenül káros. A parlamenti anarkiáig elfajult s évtizedekig tartó obstrukció minden or- szágban káros. Es az ilyen kártevő, nemzetrontó, minden fejlődést megakasztó obstrukczióval végre valahára el kellett bánni, le kellett törni, hogy a nemzetet visszaadhassunk önmagának. És jó hogy igy történt, mert ha nem igy történik, akkor még ma sincs véderötörvóny, nincs családipótlék, nincs két uj egyetem, nincs igazságos adószabályozás! S ha nem igy történik, maga Andrássy Gyula se Írhatta volna meg vasárnapi czikkét, melyet bármily elfogulatlanul bírálunk is, mégis csak azzal a felsóhajtással tesszük le a kézből! „Hja más a teória,és más a gyakorlat!!“ ha czipőszükségletét a (2o) Moskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Újságíró a vádlottak padján. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 22. Szenzációs bűnügyet tárgyalt ma a szatmári járásbíróság. Zs. Zsemley Oszkár újságíró a „Szamos“ felelősszerkesztője került a vádlottak padjára, mert csalás vétségével vádolta meg az ügyészségi megbízott, Eisner Hermann szatmári kereskedő és pénzügynök följelentése alapján. A följelentés előzménye a következő: Zsemley több cikket irt a „Szamosába Eisner Hermanról, melyekben nyilvánosságra hozta, hogy Eisner uzsora ügyleteket köt, hogy hiszékeny embereket ravasz fondorlattal tévedésbe ejt. Eisner a cikkezések idején egy megbízottját küldte el Zsem'ey- hez, hogy hajlandó bármily pénzáldozatra, csak szüntesse be a hírlapi támadásokat. Zsemley szinleg belóment az ügyletbe és Eis- nernek találkát adott a lakásán. De ugyanakkor a lapkiadó vállalat igazgatójának ifjú Litteczky Endrének, valamint Vidor Gyula hírlapírónak a „Szamos“ segédszerkesztőjének tudomására adta, hogy Eisner megakarja vesztegetni, tollát megakarja vásárolni. Kérte őket, hogy 9 és 10 óra tájban várjanak reá, hogy a judáspénzt átadhassa. Eisner tényleg megjelent a szerkesztő lakásán és kérte, hogy szüntesse be a leleplezéseket, mert őt üzletileg tönkre teszi. Pénzt nem ajánlott fel. A szerkesztő megírta a rekrimináló nyilatkozatot, fölolvasta Eisnernek, aki még beszúrásokat is kívánt. Mikor elbúcsúztak a kézfogásnál bankjegyeket nyomott a szerkesztő kezébe anélkül azonban, hogy egyetlen szóval is említettek volna pénzt. Modern ruhafestés bármily divatszinre. H-AJTA.JEK P-A-JLi Gyári főüzlet Szatmár, Kossuth C.*u. 10. Felvételüket: Kazincz^-u. W-, Gttíila-u. 2- Magp^árolplSzédjenpi-u. 34- Alapittatott 1886. Legszebb ruhatisztitás vegyileg száraz utón, BLATMICZKY ISTVÁH m legolcsóbb bevásárlási forrás játék, diszmü, poreellán árukban, edényekben s minden el* *• képzelhető ajándéktárgyakban.
