Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-13 / 131. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. junius 13.) 131. szám. Városi vagyon érték emelkedése. — Saját tudósítónktól — Szatmár, junius 12. A városházán szorgalmasan készülőd nek az évi zárószámadással amelyből majd kitűnik, hogy a város vagyonának kezelői jól avagy rosszul sáfárkodtak e, de kitűnik majd az is belőle, hogy mennyi a város vagyona. Azaz is hogy ki kellene tűnnie, de nem tűnik ki. Nem pedig azért, mert a zárószámadásnak azok az adatai, melyek a város ingatlanáról adnának felvilágosítása nem fedik a valóságot. Szörnyen tévét, azonban az, aki azt hiszi, hogy mi most valami szenzációs leleplezést cselekszünk. Dehogy 1 Egyszerűen reámutatunk a záró- számadásnak vagyonmérleg nevezető részére és fölhívjuk annak hiányosságára azon illetékes forum figyelmét. A vagyonmérleg több altételei között a legtekintélyesebb summával az ingatlanok leltára szerepel. Ez ugyanis magában fog­lalja a város ingatlanait érték szerint föl* sorolva, Hát ez ellen emelnénk nehány szót. A város vagyonleltárának végösszege nem felel meg a valóságnak s igy a va­gyonmérleg eredményösszege sem reális. Nem is mondunk talán valami különös újságot vele, ha azt állítjuk, hogy a város vagyona a természetben jóval nagyobb, mint papíron. Már pedig most, amikor arról van szó, hogy egy milliós kölcsönt vegyen föl a város vagyon is eminens ér­dekünk, hogy a vagyonmérlegünk annál inkább is reális legyen, mert hiszen ha reális lenne, sokkal nagyobb vagyont tud­nánk felmutatni, ami a kölcsönszerzés sima és gyors lebonyolításánál nem a legutolsó argumentum. Úgy áll a dolog, hogy a városi ingat­lanok értékét legutóbb, ezelőtt 10 évvel be­csülték fel és ezzel a becsértékkel szere­pelnek a leltárban. Igen ám, de 10 óv óta az ingatlanok értéke több, mint 100 száza­lékkal emelkedett. Ezt az értéket kellene a mérlegbe beállítani s akkor a város vagyoni állapota sokkal kedvezőbb színben tűnnék fel s ami fő, a valóságnak is megfelelne. Ez azonban nagy költségbe kerül, den. De most már nem volt ár, amiért ab bahagytam volna. — Hagyd abba I — ismételte, — hi­szen nincs szükségünk a fiókos szekrényre. — Nem hallgattam reá. Ostobaság ugyan, de makacsul ragaszkodtam ahoz, hogy ki­nyíljék. Végre nőm kezébe kapta az egyik fo­gót, én a másikat, — a fiók megmozdult, nyitva volt. Kíváncsian tekintettünk bele; semmi, semmi sem volt benne. Egy darabka irás sem. Semmi. Olyan üres volt, mint más üres fiók. Semmi különös nem volt rajta. Ez időtől kezdve még gyakran előfor­dult, — hogy apró semmiségért gyötörtük, kínoztuk egymást. Azaz, csak elkezdánt. Mert kettőnk közül egyikünknek mindig e~ ébe jutott: „fiókszekrényt“ kiáltani ős ez éppen elég volt arra, hogy abbahagyjuk a ve zekedóst. * mert az ingatlanokat újból kell kalászterileg térkópelni. Ugyanis ma nincs a városnak olyan kataszteri térképe, amely elfogadható lenne. Illetékes helyről arról értesültünk, hogy a város vezetősége elhatározta a vá­ros vagyonleltárának újbóli összeállítását egyben pedig ezt megelőzően uj kataszteri térképet terveznek. Ez a munka közel 30—400C0 korona költséggel jár, de el nem kerülhető. Az uj becslés során millió koro­nát meghaladó összeggel emelkedik a város vagyona. Gyerünk csak!... Szatmár, junius 12. Az egész város nagy megelégedéssel fogadta cikksorozatunkat, melyet most egy­előre, — de csak egyelőre — félbehagyunk. Már ma sem folytattak volna, mert hiszen a közönség nagyon jól tudja, hogy ki az az Eisner. Egy ember, aki könnyeket, vért fa­csart ki a szerencsétlen áldozatokból, csak azért, hogy a csengő aranyakat és ropogós bankókat halomra gyüjthesse, hogy majd egyszer — és nem is sok idő múlva „köz- tiszteletben“ álló polgára legyen valamely városnak. Ma nagy munkában volt Eisner és fe­lesége. A felesége kálváriáját nem írjuk le. Nem tartjuk magyar ember gavallériájához méltónak egy asszony dolgát még akkor sem leírni, amikor az valóban arra való, hogy a közönség elé kerüljön. Eisner ma minden követ megmozga tott, hogy beszüntesse cikksorozatunkat. Azt azonban egyáltalán nem találta elítélendő­nek, hogy a „Szamos“ ellen kirohant, hogy egyént becsmérelt. Ez elvégre az ő dolga, ezért majd felel a bíróság előtt, ha tud. Hanem: az már valóban a nyilvános­ság elé tartozik, hogy ma több helyen azt mondta, hogy ő a „ Szamos“-t nem vesz tegette meg, illetve nem akarta megveszte­getni, mert a „Szamos“ felelős szerkesztője kereste vele a találkozást. Hát ez valóban nem igaz. Ellenben igaz az, hogy Eisner minden szavát két úri ember kihallgatta egy mel­egy szigorúan családi lap követelményeinek.“ — A képmutató, egészen eltekintene a munkának irodalmi értékétől, éjjel dobná magát egyes kicsiségekre, hogy normális felháborodását konkurens lap hasábjain szellőztesse. A képmutató — egy ! — képmutató. Okos ember nem fogja elhinni azt, hogy a kéziratok kiválasztásánál tekintettel vannak az olvasók lelkületére. Egészen más dolog játszik ott szerepet. Ifjú leánykák és gimnazisták ne piruljanak, ha a szigorúan családi lap olvasásánál találják őket, ez természetes. De hát éppen a képmutatónak határozata legyen az, mi a jó, vagy rossz, egészséges, vagy egészségtelen? Ti egészségesek, boldogok, szabadok, eiősek nézzetek a gyalázatnak óriássze- mébe; mivel azért, mert néhány képmu­tató „Feszítsmeg“ et ordít, mert néhány szemforgató pöffeteg, álszenteskedő felhá­borodásának kifejezésére helyet talál ma­gának, — azért laposodik el nagy nemze­tünknek szellemi tápláléka I Ez igy van. Ti már megszoktátok, hogy a felét sem olvassátok el a megjelent dolgoknak — és szidjátok a szerkesztőségeket. Igazságtala­lékszobából. Igaz továbbá az is, hogy Eis­ner ma egy embere utján „nehéz“ pénzt ajánlóit a „Szamos“ szerkesztőjének, hogy szüntesse be a leleplezéseket, mert ő már nem birja tovább. Ezt igazolni tudjuk és igazolni is fog­juk. Nem kevesebb, mint ezer koronáról volt szó. Szép pénz ez ebben a szűk világban, de a „Szamosának nem kell és még több­szörös ezres sem kell. Amint jeleztük, sorra vesszük most E'snernek többi dolgait. Az amerikai kiván­dorlásokat és főleg azokat a bankmanipulá­ciókat, melyeket rendszeresen űzött. Vérlá- zitó és fölháboritó amit ez az ember elkö­vetett. Csak a közjavát szolgáljuk ak­kor, amikor ennek az embernek vámpír kegyetlenségét a nyilvánosság elé hozzuk. Most már újból kérjük Eisnert: pe­reljen és megint pereljen. Majd a biróság előtt olyan dolgok kerülnek napfjjöyre,’ ami lyeneket nem is sejt a közönsédMÉb­És már most merjük állitlljphogy a biróság előtt a „Szamos“ igaza ^teljes be- igazolást nyer. Footballistáink Nyíregyházán. A Ny. T. V. E. és a N. F. C. revanch mérkőzése 5:3 (0:3) — Saját tudósítónktól. — Szatmár, junius 12. Vasárnap volt először idegenben a Németii Football Club csapata. A nyíregy­házai gyepen mérte össze erejét a Ny. T. V. E. játékosaival. A hosszú ut és tikkasztó meleg nem látszott meg a játékosokon. Erős tempóban kezdték a játékot s az ötödik percben a bal összekötő 20 méter­ről egy gyöuyö.'á magasan iveit saroklö­véssel megszerezte a N. F. G. a vezető gólt. A 9-ik percben pedig Petruska leadásából Váradi center lövi a második gólt vódhe- tetlenül a nyiregyházaiak kapujába. A gólok hatása meglátszott az ellen- játékosokon is. Minden erejüket összeszedve nul! A nagy napilapok és folyóiratok szer­kesztőségében többnyire oly férfiak ülnek, kik maguk is utálattal nézik le az édes­kés, alattomos családilapok asztalait. Eleintén mindenig megpróbálkozott azzal, — hogy végre frisebb életfelfogást engedjen szóhoz jutni ; de a ti szerencse követek az ilyen aranyszemecske fölött néma maradt 1 A képmutató kiáltott é3 meghal­lották. A nagy gépek zúgásában csak meg olvasni lehet a szót, mérlegelni nem. Ti erősek, boldogok és szabadok; ne sütkérezzetek ifjúi életerőtökben, hanem se­gítsetek a beláthatatlanul széles és éhes tömegnek, kik közöttetek és a képmutatók között állnak. Adjatok erőteljes kifejezést méltó haragotoknak, mikor az édeskét lim­lom szemetek elé kerül. Szavaitok meg lesznek olvasva. írjatok akkor is, ha arany • szemekre leltek. Száz diadalkiáltás hangoz­zék egy képmutató vijogásr*; akkor rövid idő múlva miénk a diadal, mert meglesz a mindennapi erőfelfrissülÓ3, amire a nagy nemzeteknek szüksége Van. Egy korán elhalt — nem: éhenhalt 1 — nőmet költőnek Íróasztalán levelet talál tak. Egy elismert előkelő nagy hetilapnak szerkesztője irta neki: „Nagyon sajnáljuk, de legújabban beküldött kéziratát sem kö­zölhetjük, miután még ez sem felel meg Agy toll tisztítás ós TTJv-Jf. PqI Gyári fő üzlet fertőtlenítés Hl dj l ti J ti XT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyl-utca 34. sz. Alapittatott 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents