Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-12 / 130. szám
(1912. junius 12.) 130. szám. SZAMOS 3. oldal. Eisner megakarta veszte getni a „Szamos“-t. Vörös pióca! Gyerünk csak! Tisza István gróf: Csak rövid időre akarja igénybe venni a Ház türelmét. Megérett kérdéssel áll szemben s ha megindokolná álláspontját, csak nyílt ajtókat döngetne. A házszabályreviziót elfogadták azok is, akik itt a múltban többséget képeztek. Komikus az az álláspont, hogy ezt a revíziót csak közmegegyezéssel lehet megcsi nálni. A most beterjesztett indítvány lénve- gét elfogadták a kisebbség tényezői is, amikor politikailag ők voltak a felelősek. A politikai következetlenség és erkölcstelenség legeklatánsabb példája volna, ha ellene fordulnának annak, amit annak idején felelősségük tudatában megcsináltak. Ha sikerült volna a koalíciónak úgy megcsinálni a házszabályreviziót, mint először tervezték, ez, mint talán a koalíció egyetlen üdvös öröksége maradt volna fenn s minden Junktim nélkül b:ztositotta volna a technikai obstrukció elleni fegyverek minimumát. Ez hazafias kötelesség s az ellenzék arra se hivatkozhatik, hogy hatvan tagja ki van zárva, mert még mindig maradtak £0-en, akik itt előadhatták volna aggályaikat. Sajná ja, hogy azok i*> azonosították magukat a botrányos jelenetek hőseivel. A tisztultabb parlamenti élet megteremtése most már nem megy minden rázkódtatás nélkül. Struccpolitikára sohasem volt kapható s hivatkozik arr?., hegy a mai állapotok 22 év óta fejlődő kró"’kuc szervi baj eredményei, amin csak gyökeres operációval lehet segíteni. A tisztulás most elmaradhatatlan s ő közéleti szereplősének legünnepélyesebb pillanatát éli. Amióta csak a politikai élet porondján küzd, azonosította magát azzal az állásponttal, hogy az anarchisztikus állapotokat meg kell szüntetni. Már 1898-ban, mint fiatal ember, vállalkozni akart erre. 19G3—é-ben, miniszterelnöksége alatt is megkísérelte, de alkotmányosan félreállott, amikor az ország nem osztotta felfogását. Azóta igazolták felfogását a politikai események. Húsz óv egész erkölcsi tőkéjét dobta bele most ebbe a küzdelembe. Kijelenti, hogy nem vezeti gyűlölködés. A jó Isten kegyelméből nagyon sok szeretet s nagyon kevés gyűlölködés van a szivében. Lelkének egész felhevülésé- vel s az igaz ügy iránt való odaadással küzd álláspontja érvényesüléséért s ebben a pillanatban csak a büszkeség, a hála és a cselekvés érzelmeit tolmácsolja, amikor elfogadja az indítványt (Percekig tartott a helyeslő, lelkes éljenzés és taps ) más mesterművek előadására vállalkozik. A kis Ibolyka pályája bizony nem egyéb, mint a növekvő dicsőség, halmozódó sikerek gyönyörű útja és minket «nnyira érint közeiebbről, mert nemcsak iskolánkból, de városunkból megyen a nag,világba s viszi el hirünket s szerez nekünk dicsőséget 1 A műsor utolsó száma, Liszt magyar fantáziája volt, amelyet Bárány Klára kisasszony játszott. A fogékony játék, dinamikai hatások, a technika meglehetős fejlettsége olyan tulajdonok, melyek a kisasszonyt mindenesetre érdekes zongoristává teszik s egyúttal tehetségének, kitartó szorgalomnak bizonyítékai, a melyek művészi kvalitásokat rejtegetnek. Úgy evvel, mint az összes többi számokkal oly produkciót hallottunk, amely messze felülmúl mindent, amit iskolai erőktől várni lehet. A közönség, amely egész este melegen ünnepelte a zseniális művész-talentumokat, lelkes ovációkkal adózott Bendiner- nek is, ki a programmszámokat második zongorán kisérte; és nem tudhatni, vájjon ez az ünneplés a kiváló művésznek szólt-e, vagy a nagyszerű pedagógusnak, aki magához méltó janitványokat állít a művészet szolgálatába. Hermann László. — Saját tudósítónktól. —Szatmár, junius 11. Ön tegnap kedves Orpington polgártárs pár tizes erejéig elkoseregte magát és elkövetett egy nyiltteret ellenünk. Adja Isten egészségére. Erre majd másutt, vagyis a bíróságnál felelünk. Nagyon tévedett azonban kedves Orpington, amikor azt hitte, hogy a „Szamos“ most már egyenesen hasravágódik ön előtt. Ördögbe is ! Hát nem azért szolgáljuk mi a közügyet, hogy az ön vérszr-őny, sápkóros, de jól megfizetett kesergéseitől rögtön fájdalomgörcsöt kapjunk I Dehogy. Nézzen csak bele ebbe a u;s +"kröes- kébe kedves Orpington polgártárs, kedves Eisnerke. Gyerünk csak 1 A Náci meg a teinsasszony. Vasárnap történt, hogy a daróci országúton nyeivlógatva baktatott egy virslire érett gatikus gebe. Mögötte talyiga volt. A talyigában Eísnerné teinsasszony meg a Náci. A Náci a kedves rokon. Gurult, döcögött a talyiga egészen Pete község határáig. Ott lakik ugyanis Molnár Mihálynó ős 5 árva gyermeke. Az a Molnár Mihálynó, akinek a férje elhalt, de a szegény ember bőre árát a 20CJ korona biztosítási dijat Eisner polgártárs eicsavarintotta. Sőt: még a házából is kiverte áz özvegyet 5 árvájával együtt. Most kapálni járnak másnak. Valamikor a magukét kapálták. Tanúra Eisner ur, az Chpington polgártárs. Megállt a talyiga Molnárék viskója előtt és a Náci, meg teinsasszony, Eisner felesége bementek Molnárnéhoz. — Jó napot jó asszony — köszöntötték a szerencsétlen özvegyet. Adjon nekünk egy Írást róla, hogy ami a „Szamosában írva volt, az nem igaz. Még csak írni sem kell, mi már megírtuk, csak a nevét irja alá. És a jó asszony, Molnárné nem irta alá a nevét még akkor sem, amikor 2 koronát ígértek neki, de négyért sem tette meg pedig mennyit kell szegénynek kapálni amíg 4 koronát összekap áh Mikor itt célt nem értek, akkor elmentek a bíróhoz. — Biró ur adjon egy Írást róla, hogy a faluban nem lakik ős nem is lakott soha Molnár János. A biró szívesen adott róla Írást sőt még a község pecsétjét is rányálaszta. Mert tény igaz, hogy Molnár János sohasem lakott Pete községben. Sőt Zrínyi, Frange- pán, Pityi Palkó, Paprika Jancsi, ezek mind nem laktak Petén. De ugyanakkor, amikor a biró a már előre elkészített nyilatkozatot aláírta és le- nyá’pecsételte figyelmeztette Nácit meg a teinsasszonyt, hogy egy Molnár Mihály nevezetű ember lakott a faluban, ügy esett dolog, hogy sajtóhibából Molnár Mihály helyett Molnár János került a lapba. Amig Náci meg a teinsasszony Pete községben igyekezett tisztára szappanozni Eisner polgártársat, addig Szatmáron is erősen mosták már, minthogy akarták tisztára mosni az öreget. Az ügyvéd urnái. Kovács Sándor, aki egy 300 koronás jótállásért 1200 koronát fizetett, nehogy a házát dobraverjék, a következő levelet kapta: Dr. Rácz Endre ügyvéd Szatmár, 1912. Szatmár, Rákóci-u. 1. junius 9. Telefon: 60. T. Kovács Sándor urnák Szatmár. Szíveskedjék Sepsyvel együtt iro dámba bejönni ma délután 3—5 óra között. Tisztelettel Dr. Racz A szegény Kovács nem tudt* mire vélni a nagy tisztességet már a bá'orsag miatt is magához vette Sepsyt és bekocogtak Rácz ügyvédhez. Ott már várt rájuk Eisner és egy újságíró. Beszéltek nekik hetet havat, a vége az lett, hogy aláírattak velők egy Írást amelyikről cs k ma tudták meg, hogy mi volt benne. Kovács például szentül fogadkozott, hogy az az igaz, amit a „Szamos“ irt meg. És ez természetes is, mert Kovács ügye a csendőrsógre került, ahol meg nem másítható jegyzőkönyvek igazolják a „Szamos“ igazát. Van azonban újabb gyűjteményünk. Gyerünk csak I Eisner meg a riska tehén. Lazin László petei lakos a szatmári vásáron akadt össze Eisnerrel. Eisner egy tehenet vásárolt. Nem volt rá szüksége. Azért vette, hogy nyerjen rajta. Es nyert is. ügy történt a dolog, hogy fölajánlotta a riskát Lazinnak. Lazin eleinte nem akart kötélnek állni, mert volt tehene, de Eisner nem az az ember, aki egyhamar félreáll az üzlettől. Különösen olyantól, mint a Lazin- féle. Mikor látta, hogy Lazinnak nem na gyón kell tehén, fölajánlotta, hogy vegye hát meg részletfizetésre de — igenis de — adjon róla váltót. A tehén ára 52 forint volt. Lázin, aki Írni alig, de olvasni egyáltalán nem iud, alákaparta valahogyan a nevét egy üres váltóra, amelyik rövidesen 75 forint-a nőtte ki magát. Ezt a váltót a kereskedelmi bankban helyezte el Eisner úgy, hogy előbb aláírta. A váltó 1 hónapos lejáratra szóh. így jövedelmezőbb. Mikor már alig volt hátralék, fölment az adós fia a bankba ahol azzal a meglepő kijelentéssel fogadtak, hogy már nem tartoznak. Hát hiszen ez igaz volt, hogy a kereskedelmi bankban nem tartoznak, mert ott Eisner kifizetie a csekély hátralékot, de tartoznak a leszámítoló banknál, ahol Eisner a prolongációra szánt váltót jóval magasabb összegre kiállítva elhelyezte. A szegény ember tehát élőiről kezdhette a részletfizetésre vásárolt 52 forintos tehét árát törleszteni. De még ezt sem tehette, mert Eisner, amikor elmentek hozzá, hogy irja alá a prolongáeiót, 10 koronát kért az aláírásért. Lázin ezt nem akarta megfizetni. A vége a dolognak az lett, hogy Lázinnak el kellett adni nem csak a hitelbe vett Eisner-féle riskát, de a maga tehenét is, hogy a bankot kifizesse. Gyerünk csak! Tíz forinton vett birtok. Szintén Petén történt. Posta Lászlónak volt három köblös földje, amit elakart adni. Éisner neszét vette a dolognak és „elkezdett* alkudni Postával. Ez alatt ugyanis azt kell érteni, hogy Postát leitatta.
