Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-02 / 123. szám
Szatmär. 1912- junius 2,. vasárnap Negyvennegyedik évfolyam I Az ellenzék megegyezése. Budapest, junius 1. Az ellenzéki pártoknak mindazok a főbb emberei, akik most egységes alapot találtak maguknak a megegyezésre a választójog kérdésében, együtt voltak hatalmon a koalíciónak négy évig tartott, ellenzék nélkül való, föltétien uralma idején. És ez alatt a négy esztendő alatt nem csinálták meg a választójogi törvényt, holott nek;k is kötelezően benne volt programmjukban. Most, mikor ellenzékek vannak, hosszas tanakodások után, összeállítottak egy tervezetet, melyet pontozatokba szedve, a kormány és többség elé terjesztettek, kapcsolatosan a véderojavas- latokkal szemközt fixirozott föltételeikkel. Hire jár, hogy maga az ellenzék se tartja ezt a tervezetet ultimátumnak. Ez rendjén is van igy, mert a ny lvá- nosságra jutott ellenzéki megegyerés ponfozatai között több olyan követelés van, amelyeket lehetetlen volna a kormánynak és pártjának csak úgy vaktában elfogadnia. Ez a tervezet nem egyébre való, csak arra, hogy most már végre-vala- hára konkrét tárgyalási alap kínálkozzék a kormány és ellenzék között való megegyezéshez. Aki máskép fogná fel az ellenzék együttes előterjesztését, az nem a békét szolgálja, hanem abb i a gyanúba keverednék, hogy hátsó ajtók nyitva tartogatásával voltaképpen újabb áldatlan harcok felidézésére akar spekulálni. Ebből nem kérünk. Békét akarunk. De becsületes, tisztességes békét. Félreérthetetlen, félre nem magyarázható, nyílt, egyenes feltételekkel, amelyek párt- külömbség nélkül kiengesztelők, megnyugtatók legyenek, hogy végre eljusson a nemzet ahhoz a régóta sóvárgott pihenő ponthoz, amelyen lábát megvetve, tovább haladhasson a maga leg- bensőbb javainak munkálásá'oau. A kor.nány és pártja — bár a legmesszebbmenő előzékenységgel kész a megegyezésre addig a legvégső határig, amelyet íelkiismevete és felelőssége megenged — nem fogadhat el mindent apróra, amiket az ellenzéknek önmaga közt is csak hosszú vaj adások után sikerült közös megállapodásszerü pontozatokba szedni. A kormány ma is kormány és a többség ma is többség s vele szemközt az ellenzék, ha egyesült is, mégis csak kisebbsége a képviselőbáznak. Parlamenti elvek szerint tehát a többségi akaratnak még mi is érvényesülnie kell legalább annyiban, hogy a minden old »Íról óhajtott kompromisz- szumban ne csak az ellenzék felelősség- telen diktandója, hanem a többségnek az ország és nemzet jelene s jövendője érd k ben kialakult aggod dm is és felelősségteljes meggyőződése is méltóképpen való ho orálásra találjon. Másképpen nem is lehet elképzelni, hogy kompromisszum lét'o jöhessen. A kormány és a többség a véderő- javaslatoknak részleteinél bizonyára még mindig hajlandó egyes lényegbe nem vágó módosításokra, de semmiesetre sam kapható arra, hogy például az uralkodóval újabb konfliktusokba keveredjünk. A választójogi kérdésben pedig semmiesetre sem engedhető meg, hogy az értelmiségnek és a magyar nemzeti történelmi felsőbbségnek jogai csorbíthassanak. És végezetül azt se engedheti meg, hogy a politikai helyzet a béketárgyalásoknak nevezett fegyverszünet során — more patrio — elposványosittassék. Szerelmes éjszaka. a „szamoi" Irta : tárc2ái®- Paul Louis Garnier. — Jösz ? — Ig(n . . . Hosszasan mondta az igent a leány, mint egy fecske-csicsérgést. E kék és zöld estében tisztán kivehető volt arcának boldog kifejezése s kis, ideges kezeinek remegése, amint kinyújtotta azokat az ablakrácson. Szerelmese az ablak alatt állott s még egyszer megkérdezte: — Igazán eljösz ? — Igazán El fog menni e-re a találkára, el fog menni, ha futnia kell és lélekzetót is elvesztené beié. Hiszea mindent előkészített már. Anyja hinni fog a hazugságban, amit kigondolt. És mikor majd leszáll az éj, amott a nagy fa alatt együtt lesznek ők ketten . . . Először, pedig a leány már többször mondta volt neki: — Óh, úgy szeretnék néha elszökni hazulról, hogy veled legyek . . . Sétálnánk együtt s én reád tá- maszkodhatoám . . . ügy gondolta, hogy az este alkalmasabb a sétára. Ha néha ilyen kor anyjával hazajött valahonnét, szinte me/részegitette az orgonailiat s az össze- ölelkezott szerelmesek lá;ása. Az anyja rárászólt : — Ne nézz oly álhaíatosan oda ... — ő szót fogadott, de ezeken az éjszaká kon nem tudott aludni. — Messzire megyünk sétálni, ugye ? kérdezte. A férfi épp váliszolni készült, mikor az anyja hangja szólalt meg valahonaét. — Germsine, hol vagy ? Elhallgattak. Féltek, hagy rajtakapják őket s megtudják titkukat. A leány ajkára tette kezét * egy pillanat múlva közömbösen válaszolt: — Jövök, anyám. A rácson keresztül még egyszer kezet fogtak s édes némaság vette őket körül. Germaine egy cseppet remegett. Már sze rette a veszélyt, amely éltet és megremegtet. És nemsokára el fog szökni. Már alig látták egymást, úgy besölétedett. A leány ment. De még hátranézett s intett a fejével. Olyan kaland volt ez, mely a festőnövendékek között gyakori. Minden este hazamentek a városból. Ugyanegy külvárosban laktak s Georget, aki egy csépelt sántított, koruké a népes utcát, ahol lökdösődnek az emberek s igy több időt töltöttek együtt útközben. Eleinte Germaine megállt, hogy ezt a magányos álmodozót megfigyelje, Georget elragadtatással nézett vissza reá. Szándékosság nélkül, de egymást keresték. Egy napoo végre beszédbe ereszkedtek egymással. — Nem vagyok boldog — mondta Germanie. Szeretnék menekülni az otthonomból. Georget is igen elhagyatottnrk érezte magát. Reményeikről, félelmeikről beszéltek egymásnak. (Folyt köv.) nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Megérkezett I a tavaszi és nyári idényre rendelt legújabb divatu valódi chewreaux és box bőrből készült, fekete és színes úri női és gyermek cipők. A. valódi amerikai King Quality ezipők kizárólagos raktára. Jelen etámunk 14> oldal terjedelmű.