Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-09 / 128. szám
(1912. junius 9.) 128. szám. SZAMOS 3. oldal. A szatmári vörös pióca. Az uzsorások királya. 12- én, szerdán d. e. 8 órakor bérmálás Nagybocskón. Visitatió. Délután 4 órakor indulás Rahóra. Útközben Terebespatakon az iskola meglátogatása. 13- án, csütörtökön d. e. 8 órakor bérmálás Rahón. Visitatió. Délután 4 órakor indulás Kőrösmezőre. 14 ón, pénteken d. e. 8 órakor bérmálás Kőrösmezőn. Visitatió. Délután 4 órakor indulás Felsővisóra. 15-én, szombaton templom megáldása. Délután visitatió. 16 án, vasárnap d. e. 8 órakor bérmálás Felsővisón. 17 én, hétfőn d. e. 7 órakor indulás Felsővisóról Rónaszékre. Visitatió. 18- án, kedden d. e. 8 órakor bérmálás Rónaszéken. Délután 4 órakor indulás Máramarosszigetre. 19- én, szerdán reggel 6 órakor indulás Aknasugatagra. Délelőtt 8 órakor bérmálás . Visitatió. Délután 4 órakor indulás Máramarosszigetre. 20- án, csütörtökön d. e. 7 órakor indulás Aknaszlatinára. D. e. 8 órakor bérmálás Aknaszlatinán. Délután visitatió. D. u. 4 órakor indulás Mszigetre. 21- ón, visszatérés Szatmár-Németibe. A szatmári nőegylet ünnepségei. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. junius 8. A „Szatmári Jótékony Nőegylet“ szorgosan készülődik a 15. és 16 án tartandó ünnepségekre. A rendezőség a részletes programmot is összeállította már, melyet az alábbiakban közlünk : Tizenötödikén este 8 órakor a városi színházban műkedvelői Cabaret előadás. Szereplők: Bendiner Heddy, Shik Ele- mérné, Tanódy Ágnes, Láday Matyi, Fejes Mariska, Varjú Ibolyka, Harsányi nővérek, Bendiner Nándor, dr. Lengyel Alajos, Kondor Sándor, Rácz Péter, Fábián Lajos, Bródy István, Sajó József, Essigman Emil, Glavesserits Frigyes, dr. Shik Elemér, Madarassy Pál. Helyárak : Földszinti és emeleti középpáholy 15 K. Emeleti oldalpáholy 12 K. Támlásszék 4 K, a többi a rendes színházi helyárakkal. Színház után a „Pannoniá“-ban tánc, melyen a felemelt helyáru színházjegyekkel, vagy külön 2 koronás belépőjegyekkel lehet részt venni. Jegyek előre válthatók Lőwy Miksa könyvkereskedésében és este a pénztárnál. 16-án délután 4 órakor a Kossuth-kertben nagy kertünnepóly. Szerencsekerék, világ- pósta, confetti, jósnő, kártyavetós, virág- csata, szerencsehalászat, rózsakirálynövá- lasztás, annak megkoronázása, az udvarfelvonulása zenekisérettel, kivilágítás stb. stb. Belépődíj 40 fillér. Minden belépő jegybe egy szavazó jegy lesz mellékelve. A nőegylet választmánya ez utón kéri fel a helybeli kereskedőket, hogy a Kerti- ünnepélyen rendezendő szerencsekerékhez és szerencsehalászathoz ajándékaikkal hozzájárulni szíveskedjenek, az ajándék tárgyakat pedig küldjék Székely Károlynó alelnöknő lakására. Úgyszintén felkér mindenkit a nőegylet, akinek módjában áll, hogy a virág- ünnepélyhez szükséges minél nagyobb mennyiségű virágot szíveskedjenek 16-án délelőtt 10 órakor a Deák-tér külömböző pontjain felállítandó asztalokhoz, délután 3 órára pedig a Kossuth-kert nagy köröndjén felállítandó asztalokhoz küldeni. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. junius 8. Ki ne ismerné őt a dicstelent. Ha csak annyit imánk, hogy Szatmáron van egy orpington szinü karvaly polgártárs, aki abból él és tollasodik, hogy a megszorult és legnagyobbrészt könnyelmű öregeknek és ifjaknak kölcsönözget pénzeket csekély 3—4 sőt 5 percentre, mondom, ha csak annyit is imánk, akkor is tudná mindenki, hogy Eisner Hermannról van szó. Ez a jeles firma dús hajzatában sem tudna annyi hajszálat megszámlálni, ahány embert kergetett már a kétségbeesés és a bukás örvényébe. Felelőségemnek teljes tudatában irom e sorokat. Tegnap történt, hogy három szatmári polgár látogatott el szerkesztőségünkbe. Arcokról leritt a kétségbeesés. Ez a három ember Eisner áldozatainak gyászgárdájából való. Sok mindent beszéltek, s hogy szavaiknak nagyobb nyomatókot adjanak egy csomó régi és uj Írást tettek asztalomra. Csak nehány részletet közlök ezekből az írásokból. Tekintelek királyi ügyészség! Alázattal fordulok a tekintetes királyi ügyész úrhoz, méltóztassék engemet kihallgatni és az elmondandókban szigorú vizsgálatot indítani. Eizner Herman szatmári lakos eljött hozzám, hogy biztosítsam be gyermekemet úgy, hogy a feleségom a gyermek 17 éves korában 2000 koronát kíp kézhez. Fizetek pedig ezért félévenként 54 koronát. Ez volt a megállapodás. Én az üzlet megkötésekor adtam neki egy váltót az 54 korona fedezetére azzal, hogy az összeget havonként törlesztőm. Ő ezt a váltót 80 koronára kitöltve el helyezte a kereskedelmi bankba. Mikor a részlettörlesztés ideje elérkezett ismét adtam egy váltót, ő ezt a váltót szintén egy bankba helyezte el, de 110 koronáról, úgy, hogy rajtam 108 korona helyett 190 koronát hajtottak be. De nemcsak ezzel csalt meg, hanem amikor a kötvényt kezeimhez kaptam kitűnt, hogy a 2000 koronás kötvényt nem 17 évre, hanena 21 évre kötötte. Maradok teljes tisztelettel (aláírás.) Ezt a szolid üzletetet a következőkkel kötötte a vörös pióca: Kovács Sándor, Sepsy Lajos, Franyó Pál, Kovács Károly és Szilágyi István szatmári lakósok. Ltazás egy halott bőrére. Pete községben élt — csak élt, mert a nyomor elemésztette — egy Molnár János nevű polgár. Ez az ember Amerikába akart menni. Pénze nem volt s a szerencsétlensége Eisner hálójába sodorta. Bisner, a jószivü Eisner megkönyörült a szegény emberen és adott neki 500 koronát, mely összeget azonban már jóelőre bekebelezte a házára. Molnár el is ment Amerikába, de ott megbetegedett s alig nehány hónap múltán visszavánszorgott falujába. Ei3ner — pontos ember — rögtön tudomást szerzett Molnár visszaérkezéséről és még rögtönebben kiszállt Petére. Mikor ott meggyőződött róla, hogy a szegény Molnár sehogysem iából ki a betegségből, sőt már túlságosan közel áll a sirhoz, rávette az asszonyt, hogy biztosítsa be az urát. Az asszony örömmel kapott az alkalmon és Eisner hogy hogy nem, be is biztosította 2000 koronára Molnárt, azaz is hogy magát. Úgy esett a dolog, hogy egy bemutatóra szóló kötvényt állíttatott ki Molnárról és ezt a kötvényt magához kaparintotta. Molnár rövidesen meghalt Ó3 Eisner a 2000 koronát fölvette s azóta már szépen szaporította is. Mikor az asszony ezért nagyon is érthető okból siránkozott, Eisner gavallérrá nőtte ki magát és adott neki nehány korona kegyelemdijat. Az uzsorás könyvtára. Nem klasszikus Írók munkái, nem diszkötetek roskasztják Eisner polgártárs pókháló díszes könyvespolcát, hanem ha- vannaszinü vékony könyvecskék, olyanok, amilyenekre a tisztviselők veszik föl levo- náskurtitotta vérszegény fizetésüket. Eisner ur igen jó szivü. Ad pénzt boldognak, de főképpen boldogtalannak. Ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak a tisztviselők. Hanem aztán sírig Koldulhat az a tisztviselő, akit Eisner ur ránt ki a csávából, mert nyakára köti a kötetet és úgy huzza ki belőle. Hogy ebbe a mentésbe egyik másik beléhalt és hogy valamennyi vérzik tőle, attól Eisner ur szive nem vérzik: Úgy áll ugyanis a dolog, hogy aki Eisnertő! pénzt vesz föl, attól zálogba veszi a fizetési könyvet? Nem azért, mintha ez a kis nyomoruságnapló valami becses olvasmány lenne, hanem azért, mert könyv- nélkül nem kaphat a tisztviselő fizetést. Kap azonban Eisner, aki egy kronométer pontosságával jelenik meg elsején a fizető pénztárnál és gereblyézi összes csontos karmaival a szegény csávába került tisztviselő garasait. Neveket most nem említünk, de ha szükség lesz rá, szívesen szolgálunk egy terjedelmes névsorral. A hadnagy ur váltója. Egy katonatisztnek kellett pénz (és mikor nem kell.) Ezt is Eisner hálójába sodorta a nyomorúság szele. Eisner adott neki pénzt, a hadnagy adott Eisnernek 500 koronáról váltót. Hogy ezért az ötszáz koronás váltóőrt mennyi pénzt adott a vörös pióca, az kitűnik az alábbiakból. Mikor a váltó lejárt és a hadnagy nem fizetett, Eisner levelet irt a tiszt parancsnokságához, melyben azt irta, hogy a tiszt nem méltó a kardbojtra. A tiszt pert inditott Eisner ellen, aki bocsánatot kért s végül az 500 korona helyett 309 koronával is megelégedett, mert — ezt 5 -mondta — igy 3em veszített az üzleten. Vagyis az 500 koronás váltóért adott talán 200 koronát. Az uzsorás zsebe. Ezt Eisner szavai után írjuk. Mikor szó volt róla, hogy könyen megütheti a bokáját, Eisner több tanú előtt, akik esküvel készek vallani a következő kijelentést tette: „nem félek ón senkitől, mert a kis kutyák meg a nagykutyák mind a zsebeimben vannak.“ Tessék ezt kedves orpington polgártárs letagadni. Ezek csak szemelvények. Van még Agytoll tisztítás és DAl s*atmáLP- Gyári főüzlet fertőtlenítés xldjldj“! XT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi Üzletek: Kazinczy^utca 17, sz. Atüla-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
