Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-06 / 126. szám
A meghiúsult kompromisszum. A leglényegesebb eltérés a szavazati jog kiterjesztésének a mértéke körül forgott fenn, de ime éppen erre a mértékre vonatkozóan hibásak voltak az ellenzék statisztikai n atai. Nagyon helytelenül járt el ennélfogva a szövetkezett ellenzék, hogy meghiúsította a kompromisszumot. Méltán érheti most az a gyanú, hogy nem is a béke volt a célja, mert a béketárgyalások megszakításának az sem szolgálhatott alapos indokául, amit Lukács a véderőreformra nézve deklarált, hogy t. i. ezt minden provizórium mellőzésével véglegesen akarja elintézni. Az egész nemzet igy akarja, hogy egyszer már lekerüljön a napirendről a katonai kérdés, és éppen ebben a kérdésben a legharc asabb ellenzéki pártnak, a Justh vezetése alatt áliónak eddig egyáltalában nem volt semmi kívánsága Sebő1, egy ponton sincs igaza abban az ellenzéknek, hogy eltépte a béke f >nalát. A ne nzet ezt nemcsak sajnálja, azonban ezt el is ítéli. A következményekért most már föltétlenül a kisebbséget terheli a felelősség. A kormány és a többség pedig változatlanul teljesiti a maga hivatását ós komprosalak, én mindannyiszor felkereslek álmom, üdvösségem, boldogságom eszményképe I Hányszor ismétlem magamba szokat a szavakat, amelyeket a te szivedhez szeretnék küldeni. Jól tudom, hogy a szívhez csakis a szívből lehet . szólani s íme megvallom neked, kész vagyok előtted feltárni szivem legtitkosabb rejtekót s füledbe suttogom a szerelem örökóletü történetét. Elgondolom, mintha most melletted lennék. Te ett ü'sz egy fotelben s fejedet kezedre hajtva, tekinteted a szoba félhomályába Vész el. Én a lábaidnál térdelek. Fekete ruhád szegélye érinti az enyémet, oly közelségben vagyok hozzád, hogy egyetlen mozdulattal átkarolhatnálak s azt az édes, azt a szereiemsugalta cs lkot letéphetné n ajkadról, mely már csak folytatása lenne újra meg újra ismétlődő álmaimnak. Hallom, hallom a szived dobogását, érzem kis kacsóid remegő vonakodását, lehelíeted felszítja benne a cziveaj tüzét és én ebben a lángbtn égve ismét lábaidhoz borulok, könnyezve kérem bocsánatodat. S a nélkül, hogy éreméin keeed szorításából, gyönyörű szemed kifejezéséből, hogy megboosálasz: hirtelen eloszlik előle« a látenány s csak arra ébredek, hogy statisztikai kimutatásban bebizonyította, hogy az ellenzéki tervezet elfogadása esetén nem kétmillió négyszázezer lenne a választók száma, mint amennyit a tervezet készítői kontempliltak, hanem közel 8 millió. Ez pedig világos bizonysága annak, hogy oly nagy törvényhozási müvet, mint a választójog reformja, nem lehet egy-két hét alatt jól megalkotni, de annak is bizonysága ez, hogy az ellenzéki javaslat szerkesztői nem voltak egészen tisztában azzal, hogy mit akarnak és hogy tervezetük megvalósítása esetén milyen eredményt hoznak létre. A választók száma tekintetében ;ehát főleg az ellenzéki statisz'ika hely- ;elensége okozott eltérést a többség ós i kisebbség álláspontja közt. Ily nyilvánvaló tévedés miatt annál nagyobb kár volt az ellenzéknek rugaszkodni az álláspontjához, mert a kormány is általános, egyenlő választójogot ikar, értelmi és csekély részé n vagyoni cenzus alapián, \a választási eljárásnak pedig decentralizálását és a szavazásnak bizonyos mértékig titkosságát tervezi Lukács is és emellett a választási költségek eltörlését és a szabad joggyakorlás biztosítását. Budapest, junius 5. Rohamosan gyors tempót vett a politikai események fejlődése. A szövetkezett ellenzéki pártok békeföltóte- leire a miniszterelnök már 24 óra alatt megadta a választ és mielőtt újabb 24 óra telt volna el, a parlamenti kisebbség már kijelentette, hogy a kormány válaszát tárgyalási alapnak sem fogadja el és a béke iránt folytatott egyezkedést eredménytelenül befejezettnek tekinti. Sajnálatraméitó, alig helyrehozható hiba volt ez a baloldali pártok részéről. Oly nagy és általános a közvéleményben a parlamenti rend helyreállításának a vágya és olyan példátlanul konciliáns magatartást tanúsított Lakács László a kisebbséggel szemben, hogy a kisebbségnek még ellenzéki lapok véleménye szerint is meg kellett volna ezt tennie, mert a minizterelnök még legutóbbi válaszában is módot kívánt nyújtani a függőben . lévő nagy kérdések több pontjára nézve az egyezkedésre, amiben pedig a kormány megmásíthatatlan elhatározását fejezte ki, ott egyúttal az ellenzéki álláspont tarthatatlanságára is rávilágított. így a válaszát kiegészítő hiteles úgy van bevéste lelkembe a te szépséges Madonna arcod 1 Látom szemeidet, azt t mély tüzű, beszédes szempárt, melybő varázssugarak ragyogják körül az én lelke met. Az arcod Muriltó égből lopott angyal káit juttatja eszembe, vonzó, felejthetetlen utánozhatatlan szép, melyből az ajk piros saga olyan hivogatólag, oly csábítóan in gerel, mintha csak elhaló hangon, édes vágyakba fuladó hangon susogná: — Egy csókot egy végtelen bosszú oókot I . . . Ebbe a sóhajtásba bele van lehelve aj elérhetetlen vágy minden boldogsága. Mer a te csókod édesebb lehet a legbájosabl álomnál, a ta szerelmes pillantásod égetőbb lehet a Vessta örök tüzénél. Egeriának nines igaza, amikor azt irjt rólad közelebb megjelent szellemes reminis- centijábao, hogy démoni kifejezósü szemeic a» ég vigasztaló megnyugvását és az örök kárhozat félelmét egyezerre tudják felkölteni. Ez egyben nem bajlom meg előtte. Es mióta téged ismerlek, békételen vagyok magával az s nem tudok meg nyugodni ietéekedéseiban. És ha az ég százszor «at akarj«), hogy téged ne iákhasMária. A „Siamoi“ tárcsája. Találkozom olykor-olykor veled, ha a sors véletlenül összehoz bennünket s engem úgy égetett a fájdalom, hogy neked még csak a gondolatodban sem fordul meg sz, hogy aki most szép szemeidbe tekintve megemeli előtted kalapját, mennyire boldog, milyen kimondhatatlanul elégedett, csak azért, mert egy pillanatra ismét láthat téged. Könyörtelenül hidog fejbólintással foga dód a köszöntését. Aztán mégy tovább. Utadon újabb meg újabb üdvözléseket fogadsz, melyek megannyian hódolnak a te angyali lényednek. En pedig megállók az utcasarkon s tekintetem követi minden lépésedet a meddig csak el nem fed előlem a sétáló tömeg. Sóhaj tör elő ajkamról, fájdalmas sóhaj, mely repül utánad, te hozzád, bármerre vagy, árnyékként követi minden lépteidet. Szüatelenül belöltöd, elfoglalod a gondolataimat. Mint egy fensége« égi tünemény,
