Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-04 / 124. szám
Negyvennegyedik évfolyam. SwUpár, *912. junius 4., kedd. 124. $zsm. 1 TPiHBinminmn miniihiwini»'■ niirhm »mm«««rnsammmmwmw»MnwMinMmtwnoH■■■■■■*•■■■■■ 1"*TO POLITIKAI NAPILAP. IBIIIVBBBSIHIfllIRRBIIVIIiailHIIHmi iHRIIRIIIRIIMRRIRRI Közöny. (*) Régi igazság, hogy a közöny akadályozza meg minden jó és üdvös dolog érvényes-ülését. Tudunk roppant lelkesedni, de értünk a másik véglethez is ha egyszer erőt vesz rajtunk a nem- bánomsíg, egy könnyen nőm szabadu lünk tőle. A közönyösség a legnagyobb és legnehezebb gyógyítható betegség. Ha egy ország közvéleményére nehezedik ez a sorvasztó kór, ezt kiirtani csak nagy események, nagy változások tudják. A kicsinyes aprólék osság megölője minden fejlődésnek, mieden előrehaladásnak. Ht Magyaror szág elmaradottságát ossz 'mérjük a Nyugat pezsgő társadalmi és gazdaság: életévei, lehetetlen a legfelületesebb rátekintéssel is meg nem látni, hogy a nagy Alföl lomha elnyulása, a valamikor agyonmagaszUlt csöndes nyugalom, a kevéssel beérő, igénytelen magyar temperamentum az, amely megakaszt m nden kulturális és anyagi fejlődést. Akármilyen kevés, csak biztos legyen: ez a magyar kispolgár jelszava és meghúzódik kis hivatásában és nem vágyódik semmi nagyra, semmi újra. Az iparos, a munkás a háta mögé áll és lesi, hogy hány pillanatig áll, mig pipára gyújt és ezalatt idegen gyárak és Szentek. "Pogány vagyok. K szentek glóriája Hiába szórja sugarát reáml En tagadom, hogy lettek volna szentek,* Syarló ember volt mindahány . . . Egyetlen szent van az egész világon, Ekiben hisz az én pogány szívem 1 . . . ftki előtt a fejem porba hajtom, Mint hívő a templom mélyiben . . . Egyetlen fő van, melynek glóriáját Vallom rajongva, hiszem igazán . . . — Téged imádlak néma áhítattal, Te szent, te martyr édes jő Jlnyám .. . ífltityós Sutiba. iparok termékei kiütik kezéből a szerszí mot, szójából a falatot, de ő a munkása háta mögül nem látja a pusztulás okát és a helyett, h >gy újabb, produktívabb munkát végezne, szidja az uj világot és nyugodtan tönkre megy. Néhanapján idegen, vagy tán magyar tőke gyárat akar alapítani a falu határában. Úgyse lehet már bírni a cselédséggel, a munkásokkal, okoskodik a gazda. » gyár csak a napszámot növelné és leszavazza az indítványt, nem ad telket a gyárnak és marad minden a régiben. Olcsó marad a napszám, düle- de*ő az iskola, mezítlábas a paraszt, kis mécses a világító. Nem történik itt semmi. Kutyául, de nyugodtan élünk, uj eszmék, uj vágyuk nem bántamk minket. Nagy ellentétekből sarjadtak ki a külföld hatalmas intézményei, milliárdokat érő és jövedelmező, százezreket foglalkoztató vállalatai, férfias, nagy versenyek vitték előre a termelést nálunk, az egymás lenézésében és állások kipanam ázásában versengünk. Megnyugtatásunkra kitaláltuk azt az elméletet, hogy a népnek természete teszi, hogy hogyan él, mely irányban fejlődik.- Pegid a népncc nincs természetük, legfeljebb sok köztük a luisonvo násu. Az éghajlat hatásán kivüi a f'ogSzere=m©s éjszaka. a „siamos" Irta : Mrczijs. Pt.ul Louis Gamier. (Folytatás és vége.) Egy este Qeorget megvárta Gerann net. Egy nagy fa volt az utmentén, melynek ágai a földig érnek. Ha odaülnek alá, senki sem látja őket. S ha nem is szólnak egymáshoz egy szót sem, az Í3 boldogság lesz, hogy látják egymást . . . És hu este is, a kék és mély árnyók- bm olt várt reá. Már régen várta. És egy szerre ogy rebbenő hang szólt hozzt: — Geortet ! Georget! Én vagyok itt. El tudtam szökni végre. Ugy-e itt nem lát hat bennünket senki ? . . . A hangja elhalt az izgalomtól és ööm öl. Georget magához szorította őt. Germaine reszketett, mint egy sebzett madár. Csaknem fázott a langyos tavaszi estében. És ekkor a férfi a lócához vonla és félig betakarta köpenyével. Germaine a vállára lalkozása, a gazdasági, termelési éle* mikéntje szállj.i meg a természetét, temperamentumát és nem fordítva. Ez ma már régi igazság. Az iparos, a kereskedő nép foglalkozásánál fogva élénk és a közélet iránt érdeklődő. Törődnie kell a közzel, mert az ipsr annak a szükségletét látja el, az érzékeny kereskedelemnek sasszemekkel kell figyelni a bel- és külföldi eseményeket, mert a legkisebb esem 'ny más irányba tereli üzleti számításait. Az iparos és kereskedő nemzet iek szüksége van a tudásra, az ismeretekre, a kultúrára, tehát meg is teremtheti azt. A mezőgazdaságot, a magyarfajta régimódi földmivest nem zavarják a közélet eseményei, olcsó napszámra, igénytelen népre, kévéi iskolára, sok templomra van szüksége s mert a termelési módja nem kívánja, nem követek, nincs is itt kultúra, nincs itt műveltség, nincs gyors forgalom. A termelés módján kell hát változtatni s megváltozik a magyar temperamentum is. Ipar, kereskedelem, gyors forgalom belterjes, ip iri mezőgazdaság kell ide s ez teremtene szép és kulturális közéletet, gazdaságot minthogy ez terem ett egyebütt mindenütt. Uj eszmék, uj kultúrák, de ezeket hajtotta a fejét s egy darabig így maradtak csendesen, egymás mellett. — Nézd, mit hoztam nőised — szólt aztán Georget s egy kis e-üsayürüt nyújtott a leány felé, olyant, amilyent falun árulnak. A leány szó nélkül vette azt ál tőle s arra gondolt, hogy mindig viselni fogja, mint egy talizmánt. É-s a némaságban álmokat szőttek együtt. — Szeretsz? — kérdezte a fe.fi halkan. — Eljösz velem ? — Igen, akárhovi. Olyan kemolyan mond a, mintha a világ végére kellett volna őt követnie. Mily szép lenne vele megszökni s elhagyni az országot. Senki sem tudná, mi led vele, belőle s mindez olyan lenne, mint azok a szép regények, amiket titokban olvasott. Anyja, aki rosszul bánik vele, kétségbe lenne esve miatta, de annál jobb. Megérdemelné. — Hát menjünk mos*, azonnal, aka rod? — kérdi felütve fejét. A férfi, mert okosabb, kineveti érette. Megszökni! Hiszen rögtön a nyomukra akadModern ruha festés xj L yrji A Tlí'T? T> \ T Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. XXx\*J X XLXIj -X JLá vegyileg száraz utón, Gyári fSüzlet Szaímár, Kossuífy £.»u. 10. Felvételi iú'H: Kazincz?*u. 17-, étfíila*u. 2- jNlagp^árolplSzicrienpi-u. 34- Alapíthatott 1886. Jelen siámank 8 oitíal terjecleimü.
