Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-27 / 143. szám
2 oldal. SZAMOS (1912. junius 27.) 143. szám. A főrendiház ülése. — Saját tudósitónktól. — Budapest, junius 26. Jósika Semu báró elnök 11 órakor megnyitja az ülést. 4 képviselőháztól átküldött összes törvényjavaslatokra sürgős ségi előterjesztést tesz. A Főrendiház ehhez hozzájárul. Következik a napirend tárgyalása. Vita nőikül elfogadják a cukoregyezm^ny meghosszabbításáról, a kecskeméti földrengés által okozott károk állami kedvezményéről és a postatakarékpónztári tartalék felemeléséről szóló javaslatot. Az adótörvények módosításáról szóló javaslatot Teleszky János pénzügyminiszter felvilágosító szavai után részleteiben is elfogadtak. Ezután vita nélkül elfogadták a Japán nal, Portugáliával és Svédországgal kötött szerződést s tizenhét vicinális javaslatot. A polgárok címére . . . — Saját tudósitónktól. — Budapest, juniu 26. Mindent vártunk, csak azt nem, hogy a szövetkezett ellenzék Magyarország polgáraihoz forduljon támogatásért. Tizenöt hónapi obslrukciója kire sújtott le a legkegyetlenebb gazdasági csapásokkal? A magyar polgárságra. Ki az, aki a koalíciós kormányzás legkiemelkedőbb eredményeinek, a rossz kiegyező nek és a kvótaemelésnek terheit le- fájdalmasabban nyögi? A polgári osztály. És ki az, akit teljesen kiforgatott volna pozíciójából, jelentőségéből, eddigi szerepéből az a választójogi reform, melyet a szövetkezet ellenzék rá akar kényszeti teni a többségre ? Ismét a polgári elem. Mindent várhattunk tehát, csak azt nem, hogy a szövetkezett ellenzék éppen ettől az általa megkárosított, félrevezetett, rászedett Az óra. A „Számol" Irta: tárczája. Q JJf. Ebben az évben a narancsvirág illatát akarom élvezni. Ott, ahol a meredek sza kadék természetes terraszt képez, az emberi kéz mély csatornákat ásott, ahol az esőviz összegyűlik. Ezen tulajdonképp mé y kutak, amit sima fal vesz körül, amelyen az a szerencsétlen, aki belezuhan, hasztalan keresne támaszt. Egy ilyen terraszon járkáltam és ki fáradva a nehéz illattól, elkábulva egy csatorna szólón ültem ős néztem a viz felszínét, amelyben semmi élőlény nem lehetett, olyan csendes volt a viz. Hirtelen egy idegen hang szólalt meg a hátam mögött. Egy öreg ur állott mögöttem és megkérdezett: — Uram, ön talán rokona azoknak a gyerekeknek ? Csodálkozva néztem reá. — Micsoda gyerekek? Az öreg ur zavarba jött és kedélyesen meghajolt: — Bocsánatot kérek . . . miután oly szomorúan nézett a csatornába, azt hittem, hogy arra a rettenetes drámára gondolt, amely itt játszódott le. és letörni kívánt polgári osztálytól merészeljen támogatást követelni. Pedig a szövetkezett ellenzék éppen a polgárokhoz fordul azzal a felhívással, hogy mint egy ember jöjjön segítségére küzdelmében. Az adresszáláson kívül aztán nincs abban a felhívásban vsgy felkiáltásban semmi váratlan, semmi meglepő. Sőt nincs benne egyáltalában semmi. Mindenekelőtt nincs benne megjelölve ennek az ellenzéki küzdelemnek tárgya. Sem az ok, sens a cél. Ha száztizenhét ember azt követeli a pol gárságtól, hogy mint egy ember álljon mögéje, mindenekelőtt azt kellene megmondania, hogy akik mögéje állnak, azokat hova kívánja vezetni ? Ki vagy mi ellen ? Kiért vagy mi^rt ? Nincs benne. Száztizenhét ember egyetlenegy kis okát vagy célját sem képes megjelölni annak a küzdelemnek, melyet állítólag folytat és amelynek megakarja nyerni az ország összes pol gárait, Milyen ok, milyen cél lehet az, melyet még ilyen alkalommal se lehet hangosan megjelölni? Annyi bizonyos, hogy közcél nem lehet. Az egész ellenzéki írásban két meg fogható állításra akadunk. Az egyik az, hogy a többség az ellenzékkel szemben törvénytelenségeket követett el. A másik az, hogy az ellenzék „elkeseredett társát“. Kovács Gyulát, mikor az elnökre lőtt, egy „dühöngő c-iorda“ leteperta és „megrugdalta“. Az egyik olyan igaz állítás, mint a másik. A többség az ellenzékkel szemben nem követett el törvénytelenségeket. Ellenben az ellenzék elkövette a parlamenttel szemben azt a törvénytelenséget, hogy lehetetlenné tette a tanácskozást és a hatá rozathozatalt, melyet a 48-as törvény megkövetel. Sőt megtette azt is, hogy fütyült, dobolt, macskazenót rendezett az országgyűlés termében, melyben a 48 iki IV. t.-c. szerint csendnek és rendnek kell lenni. A többség ezekkel az ellenzéki törvénytelenséggel szemben nem cselekedett sprami mást, mint hogy érvényt szerzett a törvény nek. Érvényt szerzett az 1848 as IV. törvénycikknek és érvényt szerzett a házszabály 255. § ának, mely a törvényes rend megzavaróit az ülésekből való kizárással sújtja. Ami pedig a második állítást illeti, hát először nem igaz, hogy a p^lamentben Bővebb részleteket akartam megtudni és megkértem, mondja el az esetet. — Az elmúlt óv tavaszán történt. Két gyermek, a környéken lakó dúsgazdag család fiai, gyakran játszottak e csatorna közelében, mig nevelőjük egy fa alá heve redve, könyvet olvasott. Egy tikkasztó nyári délután kétségbeesett sególykiáltás verte fel a szunny adó nevelőt és a viz loccsanása is hallatszott, amint egy lezuhant test felett összecsapott. A fiatalabb testvér, aki 11 éves volt, hajlott a csatorna fölé, amely összecsapott bátyja felett. A nevelő magánkivül volt, mint egy őrült, meggondolás nélkül szintén a csatornába ugrott, de nem került többé felszínre, mert a csatorna fenekén összezúzta a fejét. A következő pillanatban a gyerek könyörögve nyújtotta fel karjait testvére felé. A gyerek a földre feküdt és lefelé nyújtotta a karját a vízbe, amennyire csak lehetett, a másik úszni kezdett és közeledett a falhoz és hamarosan elkapta öcscse kezét. A két gyerek szive felujjongott a közeli menekülés reményében. Az idősebb most megkísérelte felkuszni a falon, de lábai nem találtak szil rd támpontra, mindig lecsúszott. A halálfélelem újra erőt vett rajtuk és mozdulatlahul vártak. A kicsi teljes erővel szorította bátyja valaki leteperte vagy megrugdalta volna Kovács Gyulát. Ezt megcáfolja az orvosi látlelet. De arra a száztizenhót urra nézve mindenesetre jellemző, hogy elkeseredett „társának* vallja az öngyilkos merénylőt, ellenben „csorda“-nak szidja azokat az embereket, akik életük kockáztatásával igyekeztek egy ilyen merényletet megakadályozni. Azt hisszük, a magyar polgárság a magyar nemzet történetéből más felfogást szitt magába az öngyilkosság fortéiméról. Egyéb nincs abban a köriratbao. Legföljebb az invokáció ... Az ellenzéki képviselő urak azon a címen fordulnak támogatásért a polgárokhoz, hogy ők, tudniillik a polgárok küldték az ellenzék tagjait a parlamentbe. Hát ez igaz. Csakugyan a polgárok küldték. De dolgozni, alkotni, a nemzet fejlődésén munkálkodni küldték. És nem obstruálni, fütyülni, verekedni, lövöldözni. Nem azért küldték, hogy a magyar törvényhozás tekintélyét aláássák, erejét megsemmisítsék. Nem azért, hogy nemzet- ellenes és nemzetközi elemekkel szövetkezve, gyilkos hadjáratot indítson az ezeresztendős nemzeti lét és annak legfőbb támaszai, a polgári osztály ellen. Ha az ellenzék ma jónak látja a polgárságot arra emlékeztetni, hogy ő küldte, hát viszont a polgárság is jónak látja az ellenzéki urak emlékébe idézni, hogy miért küldte. Mindenesetre nem azért, amit elkövettek. Nem lesz őszi manőver — Saját tudósitónktól — Szatmár, junius 26. Tartalékosok és póttartalékosok éven- kint való gyakorlatozása annyira rendsze - résén ősszel történt mindezidáig, hogy a gyakorlat még hivatalosan is az őszi manőver nevet viseli. És ez a rendszer most úgy látszik meg fog változni. Az idén ugyanis, mint jól értesülünk, igen sok csapatnál úgy fognak megtörténni a behívások, hogy már julius második felében be kell vonulni a fegyvergyakorlatra és augusztusban már lefújják a manővert, kezét és kétségbeesetten sirt, folyton ezt hajtogatva: — Nem tudlak kihúzni, nem tudlak kihúzni 1 — és hirtelen kiáltani kezdtek: Segítség 1 Segítség 1 — Gyenge hangja azonban elveszett a messzeségbe. Órákhosszat maradtak igy ebben a helyzetben, szemben a két szeencsótlen teremtés, ugyanazzal a gondolattal és félelemmel, hogy egyik közülök kifáradva és erőtlenül elereszd a másik kezét. És hasztalan kiáltottak segítségért. Végre igy szólt az öregebb, aki reszketett a vízben a hidegtől: — Nem bírom tovább, Isten veled kis testvérem. A másik zokogva szólt: — Még nem, még nem, várj csak 1 Az idősebb kis idő múlva igy szólt újra: — Engedd el a jobb kezemet, hogy odaadhassam az órámat. — Néhány nap előtt kapta ajándékba és azóta ez volt legnagyobb öröme. Kivette az órát és átnyújtotta öcscsónek, aki zokogva tette le maga mellé a fűbe. Közben éjszaka lett. A két szerencsétlen halálra fáradtan kétségbeesetten érezték, a mint ujjaik elválnak. Az idősebb, aki érezte, hogy elveszett, suttogva szólt — Isten veled kis testvérem . . . csót Agytoll tisztítás és tfáltíiiot* |>A 1 Szatmár. Gyári főüzlet fertőtlenítés XldJldJtyX XT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886
