Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-21 / 138. szám
2. oldal. ZÁMOtí (19x2. junius 21.) 138. -zám. Mennyi addt vetettek ki ? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, junius 20. Hirt adott róla a „Szamos“, hogy az iparosok, kereskedők és nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját kivető bizottság ma megkezdte működését. Az adózókat névre szóló meghívóval idézték a bizottság elé, de igen kevesen jelenjelentek meg, ami abban leli magyarázatát, hogy ez az adókivetés csak egy évre szói, de főképen azért nem jelentek meg sokan, mert a pénzügy igazgatóság adókivetö javas lata igen méltányos és reális alapon készült úgy, hogy csak nagyon kevés kifogásra adott alkalmat. Ma a következő adókivetés történt: Felker József 20 K, Csáki Jánosnó 26 20 K, Csendes István 35‘70 K, Butyán István 38 K, Horváth Gusztáv 15 K, Tóth Ferenc 40 K, Rorlich és Gáspár 192 50 K, Man- fréd Antal és Gáspár 30 K Gsekő Lajosnó Cseri Sára 25 K, De Gandido János' és Elia 37-30 K, Kolozsvári István 25'50 K, özv. Ájb Józsefné 27 K, Farkas Sámuel 2 fogat után 27 K, Rákóczi János 12 K, Weisz Henrik 16 K, Kovács Mihály 19 K, ifj. Bojtor László 19 K, Katz Dávidnó 20 K, Beiger Jelman 24 K, MUálka József 24 K, Belényesi Károly 30 K, id Bojtor László 28 K, Weisz Móricz 29 K, Dirié László 15 K, Berki Ignácz 30 K, Morgen stern Jélig 29 K, Weisz Józsefné 31 K, Kozma György 33 K, Schwartz Izidorné 34 K, Molnár András 18 K, Hollender József 33 K. Kodra László 17 K, Drágus Jr<nos 36 K, Jakab József 18 K, Biró Gusztáv 17 K, Lemák Juliánná 20 K, Mihálka János 32 K, Savanyu Sándor 32 K, Mi hálka István 28 K, ifj. Bojtor László 32 K, Nyigucz Bálint 32 K, Simon Ignácz 36 K, Bóné Bálint 36 K, Petyke Sándor 28 K, Mihálka György 36 K, Kéri sztesi Zsigmond 15 K, Klein Márton 20 K, Markovio3 Má- tyásnó 67'30 K, Kovács József 18 K. Csáki Emlékezések. A „Szamos" Irta: *árczáia' G. de M. v — Ugyanazon házban születni, élni és meghalni, — mondta Saint-Beuve. Ez a mondat még ifjúkoromba kapcsolódott az emlékezetembe s öreg szivemet is sokszor nyugtalanította. Egészen egyedül vagyok abban a házban, melyben születtem, amelyben éltem s amelyben úgy reményiem, meg fogok halni. Fiam minden évben eljön hozzám néhány hétre. Leányomat felkeresem minden ősszel. Itt tehát egyedül vagyok, egészen egyedül, azonban régi ismerős tárgyak között, melyek szakadatlanul az enyéimről beszélnek, azokról, akik elmentek innen s az idegenben é’nek. Sokat olvasok, öreg vagyok. Végnélkül gondolkozom, vagy jobban mondva álmodozom. Oh, nem álmodom, úgy, mint egykor, az ifjúság képzelő erejével s azokkal a bolond várakozásokkal, melyeknek teljesítését az élettől vártam. Semmi sem teljesedett be mindebből, a mi jött, kevésbbó poétikus és kevésbbé különös volt, azonban mégis elég egy olyan vaFerenc 18 K, Kovács András 24 50 K, Lévai Lajos 26 K, Kőhalmi Gyuláné 32 K, Nuzsér Antal 28 K. V Nem lesz sztrájk Szatmáron. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, junius 20. Szatmáron néhány nap óta az a hir járta általában, hogy holnap, vagy holnap után sztrájk lesz Szatmáron a a helyi mun kásság szrájkolni fog a főrendiház ellen, amiért a képviselőházi törvényjavaslatot a véderő tárgyában megszavazna. A sztrájk hire Szatmáron az ipari és kereskedelmi életben lényeges hatást tett. A kere kedésben két nap óta szakadatlanul nagy volt a bevásárlási forgalom. A lakosság nagy része sietett beszerezni élelmiszerszükségletét napokra szólóiig, mert az a hir járta, hogy a sztrájk több napig is el fog tartani. Az üzlettulajdonosok pedig előkészületeket tettek a mai nappal kezdődő hosszabb zárvalartásra. Egyes ipari munkaadók munkásaikat már tegnap lávoztatták a műhelyekből, mi után biztosra vették, hogy a munka tegnap, vagy ma úgyis megszűnik. így aztán az ipari életben is meglehetős stagnáció mutatkozott a szrájkról terjesztett hióbhirek miatt. Kérdést, intéztünk a helybeli szoci álisták egyik vezető emberéhez, aki kijelentette, hogy sztrájkról ez alkalommal szó sem lehet. A rendőrségen a párttitkárság ezt be nem jelentette, sőt maga a pártveze- tősóg sem tud róla semmit. Még csak terve sem merült fel a munkás-sztrájknak. Igaz ugyan, hogy készülődnek egy nagyobb nép gyűlésnek tartására, de ez békésen fog lezajlani és hosszabb sztrájkot nem is von maga után. A mára, vagy holnapra vett sztrájk tehát nem következik be. Szatmár kereskedelmi és gyári élete a rendes kerékvágásban békésen folytathatja útját. laki számára, aki érti, hogy kell bátran viselni a sorsát. A legtöbb asszony azért szerencsétlen, mert fiatal korában úgy tanítják, hogy sokat bízzék a boldogságban ! Nem nevelnek bennünket arra, hogy harcra, küzdelemre és fájdalomra valók vagyunk. Az első csapásnál megtörik a szivünk. Kitárt lélekkel várunk a boldog események áradatára és milyen kevés jut reánk csak félig is olyan jó, mint a minőnek megálmodtuk s akkor zokogunk. A boldogság abból áll, hogy végnélkül várjuk az örömök sorozatát, melyek nem jönnek el. A boldogság, a boldogító várakozás, a remények láthatára, a végtelen illúzió. Nincsen semmi jobb az illúziónál. Bármilyen öreg is vagyok, ezzel foglalkozom minden nap. — Csupán a tárgyi változatok, a kívánságok nem azok már. Kétféle módom van arra, hogy illúziót keltsek. Az egyik nagyon egyszerű s abban áll, hogy leülök a kandallóm elé egy alacsony, lágy karos-székbe és visszagondolok az elmúlt eseményekre. Milyen rövid is az élet j Különösen az, mely ugyanazon házban folyik le! Az emlékek egymásra vannak halmozva s szorosan összeszoritva. Ha az ember öreg, úgy tetszik, hogy alig telt el tiz nap azóta, hogy fiatalok voltunk. Igen, minden odajut, Szatmári51 — Budapestig. Egy úri társaság indult Szatmárról a magyar metropolisba s a délutáni gyorsvonaton eih. lyezkedve, vig beszélgetés közben gyönyörködtek a h -ladó gyorsvonatról a szépen váltakozó vidékben. A kerekek zakatolása nem zseoirozta a vig társaságot a kedélyes beszélgetésben 3 a vonat dübörgését sokszor tulharsogta egy-ogy hahota, mellyel F. urnák sikerült élezeit jutalmazták. A társaságnak egyik találékony íérfi- tagja, hogy magáról az álomszuszék díszes jelzőjét elhárítsa, a nők kimerültségét hozva fel indokul,, azt proponálta, hogy nézzenek valami üres szakasz után, hol a társaság tagjai lepihenhetnének. Elindul tehát F . . . ur, aki az indítványt tette, üres szakaszt, keresni. A szomszéd fülkében ült egy vén ki?asszony a kutyájával s F . . . ur e fülkére vetette a szemét s egy tervet eszeit ki a kisasszony kia- kolbolitása c< Íjából. Egy jó ideig gondolkozott a terv kivitelén, s mikor kész volt, a társaság egyik férfi tagját kellően kioktatva, a legközelebbi állomáson bőröndjével együtt betuszkoita a kisasszony fülkéjébe, hova ö is beült, szembe a kisasszonnyal. A barátj s, kivel itt egymást nern ismerték, arra is ki volt oktatva F . . . ur által, hogy amidőn a kÍ3 kutyát megsimogatja, csípjen egyet rajta észrevétlenül. Alig foglaltak helyet, a kisa szony kutyáját a jövevény elkezdi simogatni, amire a kutya nagyot visit, s szörnyen kezdi ugatni a barátságos urat. Hiába csititja a kisasszony — nem sikerül. A kiskutya mindig dühösebben ugat, úgy hogy a simogató ur ki kellett menjen a folyosóra — per-ze ez is hozzátartozott a megállapodáshoz. Alig ment ki az utas, F . . . ur megszólal: — Milyen különös érzékük van ezeknek az állatoknak. — Hogy érti ezt uram ? — kérdi a kisasszony. mintha egy napon történt volna. A reggel, a dél, az este jön s aztán az éjszaka hajnal nélkül. Mialatt órákon keresztül a tűzbe nézek, úgy támad fel előttem a múlt, mintha tegnap lett volna. Az ember már nem is tudja, hol van. Az álomban keresztül sietünk az egé,sz elmúlt létünkön. A mi házunkban semmit sem rontanak el, semmit sem dobnak félre. Van egy padlásszobánk, melyben megőrzőnk minden felesleges dolgot. Ez az öreg tárgyak szobája. Gyakran felmegyek és körülnézek. Találok egy csomó dolgot, melyről már régen megfeledkeztem. Vannak ott berendezési tárgyak, melyeket gyermekkoromtól ismorek s a melyekhez emlékek és események fűződnek: öröm és fájdalom, nem egy dátuma az én történetemnek. Találok mindenféle apróságot, melyek valamely emberélethez fűződnek és amelyeket nem figyelem meg s most fontosságot nyernek, a régi tanuk jelentőséghez jutnak. Úgy tűnnek fel előttem, mint azok az emberek, akik soha sem nyíltak meg előttünk, s bii télén egy este, csak véletlenül beszélni kezdenek, egész lényüket, belsejüket feltárják, amiről eddig sejtelmünk sem volt. Egyik öreg tárgytól, a másikig megyek, s a szivem megindul. S ekkor igy szólok magamhoz :
