Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-19 / 136. szám
$:JL POLITIKAI NAPILAP. IBBSiia , Negyvennegyedik évfolyam 4t£&e»@t89Be!9a9ll0B«VBBB9afla*lft; bzatmá.', ;9!2. junius 19,. szerda. 135. szám. Függetlenség mese beszed! Ili i ba verik a pódiumon a sarkantyú vitézek a mellüket és hiába ropják a müverbunkosfc, csak függő függetlenek ők őp úgy, mint ez a szegény ország. Az a nagy cirkus.i játék, amelyiknek most már a végét járjuk, vájjon a független emberek talpra állása volt-e? Dehogy ! Üzlet volt az. Egy rafináltat!, de mégis rosszul kiszámított üzlet. Mi értjük, hogy ag k alició visszasírja a pünkösdi! ki ályságor, de ők semmikép | sem akaiják megérteni, hogy £ az o szág még most is sírja az| ő pünkösdi királyságukat. Mert lejárt már az az idő, amikor a polgárral el lehetett hitetni, hogy a függetlenség abból áll, hogy kiál lünk a piactérre és leszidjuk a németet és tetemre hívjuk őseinket. Ma már nagyon jól tudja a „pógár“, hogy az a független ember, akinek pénze van. Igen ám, de pénze csak annak a „pógár“-nak lehe , aki békében dolgozó államnak a tagja. De olyan államban, amelyben Justhék verik a mellüket és rezes sarkantyúikat, amelyben Justhék juszt is belekapaszkodnak a haladás, a bódogulás kerekébe, olyan államban nincs, nem lehet független ember, mert az olyan állam, nem független állam. Hiába mennek hát ki kortes- utra a „független“ (?) képviselők, hiába szavalják el ben* gáli tűz mellett a talpra magyart, a magyar nem állhat talpra, mert a talajt, az élet talaját kirántják, sőt már talán ki is rántották alólok a függő független képviselő urak a nemzeti-szinü, kacagányos — panamisták. ^ Táviratok. Nem tiltakozik az aradi kamara. (Arad, junius 18.) Az aradi ügyvédi kamari választmánya ü'óst tartott dr. Sza'ay Károly elnöklésével, amelyeir-80-kamarai tag á tál benyújtott azon kere- le nmei foglalkozóik hogy a közgyűlésen tiltakozzanak a p rámenti eseményt k ellen. A választmány többsége úgy dön'öt*, hogy politikai célok nem teszik kötelességévé az elnöknek köz gyűlés összehívását. Mikor a kocsis részeg. (Budapest, u mis 18 ) Rá kospalo'án a Bocskai- és Dugó nics-utcík sarkán Fazekas Peter 43 éves koc:-is részeg állapotban leesett a koc íjáról, melynek kerekei a nyakán mernek keresztül. Nyomban meghalt. Elgá olta a gyorsvonat (Budap st, junius 18.) Ma reggel a kelenföldi pályaudvar mellett, a budafoki vasúti sorompónál egy gyorsvonat elgázolta Nyers I tván harminckét éves malommunkást. Szétrobbantotta az ag yvelejét. (Rozsnyó, junius 18.) Borzai más módon vetett véget életének Nemcskó János mártonházai bányamunkás. Kertjében dina mi'o‘ helyezett el, arra reáhajtotta a f jét és a dinamitot meg- gyujtotla. A dinamit fejót fősz lányokra tépte s az életunt bányamunkás agyvelejét a robbanás színhelyétől több mint 100 méternyire fekvő gyümölcsfákról szedték darabokban össze. Dézsába fulladt gyermek. (Tiszaegyek, junius 18) Bukta János jómódú gazdae nber udvarán két kis gyermeke játszott. Az idősebbik bemászott a tűz esetére készenlétben tartott déz a vízbe, az úgynevezett ka pitánwizbe, olyan szerencsébe nül ment bele, hogy bel bukott és mire a kisebbik betipegett az a yjának megmondani, már nem lehetett megmenteni. Tőzsde. Gabonaüzlet. Déli zárlak Délutáni zárlat. Irányzat: 10 magasabb. Búza áprilisi — 11.76 Tengeri májú i — 9 57—-58 „ májusi — --.------. - , júliusi — 8 88—•— „ októberi — 1149 —■— . auguszt. — 88—•— Rozs áp'ilisi — — —.------.— Zab áprilisra — 8 92—-— „ októberi — 957—„ októberi — 9-20 — Értéktőzsde. Magyarhitel — — — — — 83850 Osztrákhitel — —. — — — 636'75 Koronajáradék — — — .— Kínozzák a gyermekeket a vizsgan*pokon, egy rózsanyiló nyá" előhavának napsugaras napjain. Lányok, fiuk sápadtan ődöngeuek Jármékban és napsütésben, or g s keilotlen- séggel hadarva mindenféle ostoba bö'cseségeket. Mindebből ne tessék sietve lavonni a divatos konzekvenciát: le a vizcgnv 1, me t ádáz gyerek- kiozás az és üres formaság és etikátlan szerencsejáték! A rendszer bizonyára hibás, de nem megsemmisíteni, hanem reformálni való. Nem az a baj, hogy a diáktól S2ámorkérik, amit tud, hanem az, h így tömérdek ostobaságot keli i iaöpörni és azután megreformálni a vizsgát, amelyre tanárnak és növendéknek egyformán szüksége van. A tanárnak és a gyerekeknek is szükségük van a vizsgára. Nemcsak gépies munkát végez ilyenkor a memóriájuk, hanem összefoglaló képességük is dolgozni kezd és megizmosodik. Nem eltörülni kell a vizsgát, hanem szigorúbbá, komolyabbá, tartalmasabbá tenni, mint most, de egyszerűbbé és méltányosabbá is. Az elemibe maradjon meg naivnak és ünm pimitálónak, ott csak szavazassanak, danolgassa- uak a c ipetni tudósok. A felsőbb iskolákban pedig két csoportra kell su'yt helyezni: a gyöngékre és az erősekre. A közepes, tucit diákot fölösleges vizsga alá vonni. Talán legmóbányosabb volna az ilyenek szabad tetszésére bízni: megmaradnak e szürkeségükben, vagy beá’lnak a jelességért versenyzők közé. Ezek a jelesek adnák meg a vizsgák eminens részének igazi tartalmát. A másik csoportba a gyöngék tartoznának, akiknél arról kell dönteni, át bocsáthatók e, nem e. Akár csekély tehetség, akár erkölcsi hibák miatt maradnak el: a vizsga arri való, hogy kellő kontroll mellett, a szü'ők jelenlétében hit-lesen állapítsák meg az elmaradottságukat.
