Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-31 / 121. szám

Séta a Luna-kirakatok előtt A Lima nemcsak szükebb hazájában, de már távol vidékeken is fogalommá vált. Mi szatmáriak nemcsak jó tulajdonságáért, de már patriotizmusból is bizonyos büszke­séggel tekintünk diadalmas pályafutására. Örömmel látjuk fellendülését, melyben csak itt városunkban nagy szerepe van keres­kedőinknek. A most pár hét óta tartó ki­rakatverseny alkalmából nagy érdeklődés nyilvánult meg a Luna iránt. 15 kereskedő a város külömböző, sőt legtávolabbi részein készített csinos, feltűnő kirakatot. Igazán meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a pályázók minden igyekezetüket belevitték a sikerült versenybe. Nem is annyira a díjért, hiszen igen soknak többe került az összeállítás, mint maga az első dij, hanem hogy meg­mutassák Szatmár város első kirakatver­senyén jó Ízlésüket és igyekezetüket. Sok igen csinos dolgot volt alkalmunk tapasztalni, bár általánosságban az volt a jelszó, hogy „mindent a kirakatba“. Sok fölösleges apró lomot, főleg porcellán álla- tocskákat rakosgatlak he, melyek csak ron­tották az össszhatást. De vegyük sorra őket. A versenyben nem vett részt, de ki­rakatot állított össze Szentpétery Géza, aki a Lunát csak úgy magában nem tartja elképzelhetőnek, ezért pezsgős vödröket, jóféle Toriéit mellékelt hozzá, dokumentálva azt, hogy a nemes nedűhöz is alkalmas ital. Két hatalmas piramissal emelt oszlo­pot annak az ásványvíznek, mely dicséret nélkül is . . . szagos. Néhány üzlettel odébb konkurrense egy fiatal, most megtelepedett kereskedő, Weisz Sándor hatalmas kirakata köti le a figyel­met, a csillagos égboltozaton rejtvényt tárva a néző elé. E kirakat nagy népszerűségnek örvendett nemcsak függőhidjával, illuminá- ciójával, a csolnakos babáival, de külön pályázafával, amit a rejtvény megfejtőinek kitűzött. Az egy kiló csokolád krém jutalom sok kis apró iskolásfiunak okozott fejtörést. A Deák-tér nyugati oldalán Lővinger József Lunavizes üvegekből boltozott sziklás tájrészlete a fakadó forrással igen jól hat. A Kazinczy utcában van Puha Test­vérek legnagyobb összeállítása. A forrás vidékét igyekeztek visszaadni épületeivel, medencéjével. A háttérben a szikla, mely­nek tetején egy kőszáli sas helyezkedett el, egy kissé drogéria-szerű. A kirakat külöm- ben olyannyira természetes hatású, hogy a ’ pár hót ó a tartó fennállása alatt igen szép i páfrányocskák, buja fü zöldéit ki bérces oldalán. A kirakatnak esti fényben, amikor a csillagos égbolton a Luna megjelenik, igen sok nézője van. Nagy népszerűségnek örvendett Szabó Géza kirakata, aki titokban akarta elkészí­teni a hangulatos tájat. De ez nem sikerült, az esti órákbau ugv megrohanták az érdek­lődök, hogy rendőri beavatkozásra volt szűk sóg. Két hatalmas fenyő, melyet a kirakat oldalára áliitott, már messziről jelzi, hogy nem mindennapi látványosságról van ott szó. Diszkrét, finom ízlés nyilvánul meg munkájában. Egy mély, sziklás völgyet áb­rázol, melyből három sugárban szökik fel a viz, háttérben dereng a hold. Az egészet fenyőkoszoru borítja be, mig az előtérben a Lunavizes üvegek képezik a keretet, anélkül, hogy a hálást rontanák. Koós Kálmán ügyesen fejezte ki a viz diadalát. Egy Lunás palackot egy szikla csúcsra állított, nemzeti pántlikával megju talmazva. Szűcs József két ketté metszett gúla között emelt emlékeztető táblát a lumpok hoz, fü, szökőkút stb. itt is megvan. Káresz Győző a Bercsényi-utcában még azt a fáradtságot is megtette a törté­neti hűség kedvéért, hogy tanulmányútra kelt a Seszu-völgyóbe. Hűen akarta vissza­adni a vadregónyes tájat, lombos fáival, (1912. május 31.) 121. szám. _____________ SZ AMOS apró házaival és medencéjével. Nagy igye­kezetei fejtett ki, ami jórészben sikerült is. A Bercsényi-utcában szintén verse­nyen kívül áll Lővy Cha. kirakata, aki bár nem jelentette be részvételét, de szép sor­jába négy lunás palackkal tett kijmagaőrt és a kirakatba. Kovács Lajos szintén a Bercsényi­utcán elrontotta a hatást az apró papír fi­gurákkal, amit a tájba beleapplikált. Ezen a környéken van egy csinos tiszta kis üzlet, Wéber János bádogos mesteré. Mintája lehet sok kereskedőnek. Meglepetéssel néztük, hogy a közismert mester, akinek kitűnő vízszűrőjét messzevi- dóken ismerik, mily ügyes dolgot hozott össze, dacára annak, hogy mint vízszűrő mesternek a Luna konkurrense. A mester nagy aparátussal fogott a dologhoz. Még a háza padlását, padlóját is átfúrta a siker érdekében. 1000 literes medencét állított a padláson és pincében a vízvezeték számára. Ő szintén a Luna hegy völgyes vidékét adja vissza, tömör sziklákból, melyeket a tartósság kedvéért cementtel kötött össze. A magas sziklafalon van a Luna csárda, a hon nan igen kedvesen ömlik alá a patak, megtörve a sziklákon, le a völgybe. Igen artisztikus és érdekes dolog. Lent minden disharmónia nélkül egy Lunás üvegből ma­gasra szökik a viz. Arról sem feledkezett meg, hogy a viz hírességét demonstrálja. Egy repülő sas tart karmai között egy Lu­nás üveget, távolabb pedig egy Zeppelin léghajó kosárját képezi a Luna palack. Legsötétebb Németiben Scholcz Emil kiállítását néztük meg. Hegyes, forrás vidék szintén, melynek hüs magaslatán békés csa­ládi kör élvezi a hires italt. Pásztor Károly is abba bűnbe esett, hogy igen sok mindent akart belerakni a kirakatba, pedig csinos kis kivilágított vízi­malma, mely színes fény mellett Luna malomkerekivel kedves látványosság, már magában is jó sikerű lett vplna. Kaufmann Ignác, illetve az Árufor­galmi részvénytársaság egy órát készített csupa Luna reklám és kellékekből. Ötletes dolog. A 12-öt ütő óra pedig figyelmezteti a magyarokat arra, hogy a parádi víznek ütött a végórája. Legvégül utunkból a kaszárnya mellett megnéztük Bóth Dávid hegyszakadókát, melyen egy jól kifejlődött nyúl ütött ta­nyát, azon gondolkodva, hogy miként kerül a csizma spájzba. A szatmári bakák humora. — Saját tudósitónktól — Szatmár, május 30. Azt hinné az ember, hogy a kaszár­nyákban, ahol rend, fegyelem és szigor do­minál, csupa bus, elkeseredett legény vágja ki strammul, parancsszóra az einzolmarsot és hogy a laktanya falain belül melankó- likus csöndben vannak a bakák és szomo­rúan sóhajtják el egymásnak panaszaikat a holdvilág sápadt fényénél. Az alábbi kis „gyászjelentés“ élénken megcáfolja bakáék felől táplált ebbéli véleményünket és éke­sen bizonyít amellett, hogy a laktanyákból még nem veszett ki a humor. Az öreg ba­kák, akik ebben az évben szabadulnak meg a katonaságtól, miután három esztendejüket becsülettel leszolgálták az örvendetes ese­ményt, a maguk módján igy adják tudtul: 1909—1912. A sok évi terhes szolgá­lattól megtört 1909 beli öreg bakák, a je:enleg Szatmáron állomásozó 5-ik gyalogezred 3-ik zászlóaljában szolgáló öreg csontok tudtára adják minden szülőnek, fivérnek, testvérnek, rokonnak 03 komának, valamint minden szemrevaló szakácsnénak, tüzes szobaleány- nak, tűzről pattant menyecskének és min­den szemrevaló vászoncselédnek, hogy a forrón szeretett és felejthetetlen utolsó száz 3. oldal. kis nap folyó évi junius hó 6-án, a négy szemű segédtanító kegyelemdöfésével ellátva, a rekruták sürü könnyhullatása, egy kupica jófajta pálinka és 5 vas ára töpörtyünek egy egész prófunttal való bevétele és szá­mos erszénysorvadás, meg zsebhártyagyulla- dás átszenvedése után jobblétre szenderült. A koszorú ajándékok, az elhunytnak szokásához képest, köszönettel visszautasít - tatnak, miután ő életében is csupán csak pénz után vágyódott és most igazán szép és jó, példás megtiszteltetése végett példá­jához képest mi is követjük őt és a legna­gyobb köszönet mellett mi is nagyobb pénz­összeget vagy ajándékot elfogadunk, a melyért egy kis hires szaímári folyadék lesz véve, amely szomorúságunk enyhítésére fog szolgálni. Az elhunyt földi maradványai folyó hó 7-ón az örökké szilárdan álló „Kispipa“ tágas termében fognak elegendő mennyi­ségű folyadékkal leöntve, az öreg bakák alapos berugása és a majdan ideérkező 1910- és 11-beli káplárok keserves jajgatása mellett beszenteltetni és örök nyugalomra tétetni Tekintve az elhunyt és gyászolók pénz. zavarát, a „temetési költségeket a megjelenő hölgyek és urak tartoznak fedezni.“ Szatmárnémeti, 1912. évi junius hó 6 án. A mélyen gyászoló és szabadulást váró 1909-beli öreg bakák nevében: Konserva Sándor, Kása Peti, Zwib&ck Laci, Granatirmarsch Jani, Gombócz Ágnes testvérei, fia, 1910-beli, unokája, 1911-beli. Rapport Béni, Kasernarrest Gábor, Einzel Ábrahám, Disziplin Aladár, Passtag Ignácz unokatestvérei. Komiszkenyér Feri, Suppa Mária, férj és feleség. Alarm Julia, Verschaft Maii anyósok. Brodsack Gyuri, Tornister Pista hü barátai. In-die Balanz Zsuzsi, Nie­der Anna, Gawalei Aranka, Habt-Acht Apolló, Khert Euch Zsófika, Laufschritt Te­réz, Ruth Mariska hü barátnők. Tanulságos história. — Mozi. — — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. május 30. Első kép : Meleg májusi este. A kül­város egyik házában együtt a család és valaki: egy legény. A fiút N. Rezsőnek hívják és munkás. Szép szál legény. Udvarol. A leányt K. Veronnak hívják és munkásnő. Jelen van a mama is. Vacsora után. A fiú szerelmes szavakat duruzsol Verőn fülébe, aki nagyon boldognak érzi magát. Hogyne, az asszonyság gyönyöiü állapotát festi a legény, akinek minden vágya az, hogy Ve- ront meghódítsa. És Verőn hódol. Jól esik neki az egész napi fárasztó munka után olyasmit hallani, hogy nemsokára élj »u ^ idő, mikor szépen élhet. A mama diszkréten hallgat. Bensőjében nagyon örül, hogy Ve­ronnak ilyen derék férje lesz. Még sokáig beszélgetnek, majd a mama megértőén el. Második kép: Verőn és Rezső ket­tesben maradtak. Közelebb vonták egymás­hoz a széket. Erezték egymás forró, per­zselő lehelletét. Rezső odahajolt Verőn ked vés derekához és átölelte, átölelte nagy, he­ves és gyújtó szenvedéllyel. Verőn hagyta. Majd önfeledten csókolódzni kezdtek. Meleg volt. Kinyitották az ablakot. A hold sápadt sarlója épen akkor fordult és bágyadt su­garai ráestek a szerelmesekre, akik nem törődve semmivel, folytatták ott, ahol meg­kezdték. A helyzet egyre válságosabb kez­dett lenni. Rezső, Verőn felhevült. Kipirult ennek a két szép teremtésnek az arca és érezték, hogy a nagy mindenség az összes sejtelmeivel semmi ahoz az érzéshez képest, ami bennük tombol. Különös dolgok úsz­káltak a levegőben (s érezték, hogy kelle­nek egymásnak. És kellettek. Nagyon, ve­szélyesen kelletlek.

Next

/
Thumbnails
Contents