Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-31 / 121. szám
Negyvennegyedik évfolyam. —v Szstmár, ?912 május 31,, péntek. 121. szóm. Erőteljes birtokpolitikát! A magyar polirika csak azokkal a kérdésekkel ér reá foglalkozni, amelyek mögött valamtly erőd érdek áll, vagy amelynek megoldását nálunk hatalmasabb faktorok sürgetik. zomoruan igazolja ezen tétel valóságát különösen birtokpolitikánk sorsa. Alig van a magyar közélet kér-, dései között egy is, amely fontosságban hozzámérhető; nemzetünk létérdeke fűződik ahhoz, hogy ezen kérdések mentői előbb kielégítő rendezést nyerjenek. A magyar fö'd idegen kézre vándorlása ma már olyan mérveket öltött, bogy népünk és egész nemzetünk jövőjét v szélyez'eti, sót veszélybe sodorja az egyságps magyar nemzetállam gondolatát is, 30 éves alkotmányos aeránk ezen egyetlen nagyobb po'itikai koncepcióját, amelyet a közélet minden számot- tévő férfia vall, mert ábránd és üres fikcióvá lesz ez 's. ha hirtokpolit;kán- kat a tétlenségből még egy évtizedig kizökkenteni nem tudjuk. Egységes, tervszerű, scéles anyagi bázison nyugvó, életerős, biztos politikai akciót követelünk tehát a magyar föld, a magyar nemzet érdekében ; ezt sürgetni meg nem szünlntünk. A tefmés?etben némely fajok a földrengést korábban megérzik mint mi. Én nem tudom, de éu földrengést érzek a magyar föld talaján. Társadalmunk forradalmi jelentőségű átalakuláson megy keresztül. Egész társadalmi osztályok buktak el és h-gytak maguk után közéletünk rriefcején ma kétszeresen érzett pótolhatatlan ür\ Uj osztályok támadtak, uj elÄxek alakultak ki városainkban és odakint a falvakban; ismét mások átalakultak vagyonban, kultúrában, közszellemben egyaránt. En a magyar köz- szellemben kezdem erező- ezen uj osztályok merész ujitó szellemét. Ec a történelmi előzmények continuitását széjjel tépve, a megszentelt nemzeti tradi- c ókat félre lökve, mint igazi parvemi törtet előre és igyekszik nemzetünk mindazon rétegeinek nyakára já'mot tenni, melyek Vele megbarátkozni nem tudnak, melyek azonban bár, kevesebb merészségtől áthatva, több érzékkel bírtak a nemzeti szükségletek követelményei iránt Látom, hogy nemzetiség ink n >p- ról-napra merészebben lépnek fei, fal lovai va és mindenünnen biztatva és ugyanakkor érzem, hogy minden egyes porszemmel, melyet a magyar földből tőlünk ezek elhódítanak, nemzeti nagyságunk egy eltemetett reménységére hull alá a göröngy. Szegény Erdélyország, ha igy haladunk, maholnap száraz ággá válik a magyar nemzet élő nagy fáján, melyben majd hí a most még távolban készülő zivatar vitámat sújtanak le és dönthetik porba vele együtt a büszke évezredes tölgyet. Ebben a szomorú helyzetben már csak a magyar gazdákban, a magyar gazdatársadalom magyar szivében biz >m. Itt találok egyedül érzéket és megértést egy a már nemzeti és szociális szempontból egyaránt szükséges és elkerülhető.len erőteljesebb birtokpolitikai törvényhozási akció iránt. Megvagyok győződve és biz-m benne, hogy a magyar gazdatárs »dal > n szeretettel karolja fel majd a magyar politika ezon árva gyermekét és cselekvésre kényszeríti szavának súlyával a közélet ex-re hivatott tényező t. L'gyen siófoki — junius 19-iki — nagygyűlésünk ezen eszméknek hirdetője és a tetteknek kiváltója. fantom. 5 szalonban feküdtél, fiolfraválva £s sírva; némán rád borult a pálma. Halk esti szellő búgta gyászdaíát. £s zúgva zengett a nagy termen át. 5író panasszal terhesült a lég, ft föld gyászt öltött, elborult az egEs én meg álltam vérző fájdalommal £s néztem tested alabástromát. Zokogva hullott szemem árja rád. £s pergő könnyöm mély, mély gödröt ásott, Ez lett nyugvóhelyed örök lakásod, Mit pálmalomb zöld hantként elfedett. Merengve néztem el a sir felett . . . Belém vésődött csöndes, gyors halálod, És lettem élő, márvány, sírköved . . . A regény vége. (A hősnő levele a hőshöz.) A „Siamot" Irta: ,árczá‘a- D. Lengyel Laura. (Folytatás és vége.) Ob, kedves barátom, ha még egy éjszakát tu Ínék úgy tölteni az ablak mellett extázisbán, reszketve, rajongva 1 Fejét csóválja szomorúan: „hogy kívánhatja tő em, hogy a zsenge s/iv meghaló ostobaságait visszavarázsoljam, mikor már mindketten olyan okosak vagyunk ?“ Igaza va i, ezt már nem teheti, de varázsolja hát vissza azokat az időket, amikor sirv t hánykódtam ágyamban, mikor léptem magá nról a ruhát ós hogy lel ne sikolisak, óíz nélkül ö-sze- hfirapdáltam a fehér párnát, amely izzó volt lazas fejemtől é3 nedvés a tírró kőny záportól, mely szakadatlanul hullt aá a szememből. Mikor lerogyva a földre, mint a megváltó angyal hívtam a jóságos i alá<t ós gyűlöltem azokat az emberek“!, akik megfogták a kezemet, mikor őrjöngéseimben magam ellen emeltem Egy álló esztendeig nem tudtam a szemük közé nézni, mert nem engedték át testemet a halálnak, lelkemet az örök kárhozatnak, —- most nyugodtan, csöndesen alszom, ha a boldogsággal szemben tehetetlen, adja vissza a könnyeket, a fájdalmakat, a kétségbeesést 1 Ezt sem tudja ? Hát akkor voltaképpen mit is akar tőlem ? Ön is elszakadt a múlttól, hiaba m:nden erő, jó szándék, visszavarázsolni nem bírj x. Az én szivem megnyugodott, jobban mondva, elfásult, a lei- kentet fölénnyel h rdta tele ez a rettenetes szürke tenger, amit életnek hívnak, eltemetett benne mindent. Egy-egy emlék még föl-föl jár kísérteni, de egyre gyöngébben, egyre halványabb .n. Most még megsiratom őket és sajgó szívvel teszem helyére legdrágább emlékeim közé a kis rózsiszin- bluzt, de jönni fog egy idő, mikor már azt som tudom, mi volt és mire tartogató n ? Nem fogok visszaemlékezni sem a boldog álmodozásban átvirrasztott, sem a könnyek kö/.ött átvergődött éjszakákra. De azért ezt a kis blúzt megtartom és ha el is felejtettem azt a sók drága emléket, mi hozzá fűzött, sirni fogok ok nélkül, ha kezembe kerül, mig körülöttem ugrándozó boldog fiatal k csufolódnak majd; ni az öregek, hogy tudnak sini, minden ok nélkül, hogy szorongatta szivéhez azt a kis rongyot, Gallérok gőzmosása = tükprfénynyel hófehérre ÖAJTAJER PAh Kézimunkák, glaGé keztgük bútorok, szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szaímár, Kossuth £.*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17.. flUila-u. 2. Nagyijáról?: Széchenyi-u.34- ftlapittetott 1886Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
