Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-26 / 118. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. május 28.) 118. szám. * gábói fejlődött tévtanok résxletlehetetlen- ségei ezek az uj elvek, amiket a meg­döbbenés perce után intelligens polgárok gondolkodása hirtelenében kiváltott. A valóság nagy és világrengető eszméinek torz alakjai, amiket a mostani világrend jólétét arisztokratikus szeparáltságukban élvező alkalmi szociológusok körömsza- -kadtig védelmeznek, de terjesztenek is. A budapesti megdöbbentő esemé nyékét szemlélő közönség legnagyobb érdekessége pedig abban van, hogy be­lőlük kerülnek ki a félrevezetettek, akik később maguk is lelketlen félrevezetőkké válnak, a politikai értelmi szerzőkké, de akikre, hogy nincsen a büntető törvény- könyvben akasztófa megírva — tényleg nagy hézagja ennek e rozoga állami életnek. _ A szatmári mészárosok mozgalma. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. május 25. drágaságnak. Vásárok alkalmával a nagy budapesti és bécsi marhabizományosok összevásárolják az állatokat jó magas áron, s a helybeli mészárosok kénytelenek ugyan ezen árhoz alkalmazkodni, sőt nem egyszer megesik, hogy az itteni vásáron összevásá­rolt állatokat Budapestről szállítják vissza a bizományosok a mészárosnak, aki nem tud itt vágóállatot kapni. Ilyen körülmények között azután nem csodálható, csak saj­nálható, hogy a mészárosok elviselhetetle­nül drágán mérik a húst. Az utóbbi napokban azonban egy meg­szívlelendő mozgalom indult a helyi mé­szárosok között. Arról van szó, hogy a város intéző körei biztosítsanak a helybeli mészárosoknak elővásárlási jogot. A drágaság elleni küzdelmek nem uj formája ez. Hiszen a legtöbb városban az élelmi piacon a viszontelárusitóknak csak bizonyos időponton túl szabad bevásárolni, amikor a fogyasztó közönség már besze­rezte szükségletét. Sőt a város határán va'ó elővásárlásokat szigorúan büntetik. S mindez azért, hogy a fogyasztó kö­zönség minél olcsóbban jusson élelmiszerek­hez. Már most, hogyha a hatóságok az elővásárlások meggátlását a drágaság enyhí­tésére alkalmasnak találják csa. önmaguk­hoz lesznek következetesek, hogyha az élő­állat elővásárlását Is meggátolják s kimond­ják, hogy a vásárok alkalmával délelőtt 10 óráig csak a helyi mészárosok és hentesek vásárolhatnak. Ügynökök pedig csak azontúl. Ha ezt kimondják, a busiparosok vi­szont kimondják, hogy a hús árát leszál­lítják. Ezt a valóban közérdekű és mélyen zsebbevágó újítást a tanácsnak haladékta­lanul életbe kell léptetni. Kattczié a jíoldkn. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 2ft. Az igazság csak addig igazság, amíg egyforma mértékkel mérik. Ebből az ak- szióma szerű fölállításból kiindulva minden további habozás nélkül merjük állítani, hogy bizonyos hivatalokban az igazság mér­lege néha ide, néha meg amoda billen, aszerint, amelyik serpenyőbe mekkora jó­akaratot dobnak nyomatéinak. Hangsúlyozzuk, hogy a jóakarat bil­lenti olykor az igazság mérlegét s éppen ezért szörnyen téved, aki azt hiszi, hogy itt most valami panama csemegével kedves­kedünk pünkösd piros ünnepére. S ha nem érintene minket olyan iga­zán közelről, de legfőképpen ha nem lenne a dolog annyira közérdekű: bizony ügyet sem vethettünk volna rá. Nézzük azonban az igazságosztásnak ezt a messze orrfacsaró illatú virágát: A .Szamos* politikai napilapnak 21000 ko­rona értékű óvadéka van a törvényben és rendeletekben megkövetelt állampapírokban. Ugyanis: óvadékul vagy készpénzt (nem betétkönyvet) vagy pedig értékpapírt, de csakis állami értékpapírt szabad letenni. Az értékek legutóbbi nagy árhullámzása követ­keztében a „Szamos“ értékpapír óvadékának tőzsdei értéke a 21000 korona névórtékről 18000 korona árforlyamórtékre szállott, mi­ért is fölszóllitást kaptunk, hogy a név é3 árfolyamérték közötti különbözetet, a 3000 koronát haladéktalanul pótoljuk. Ezt meg is tettük. Igen ám, de míg ügyünkben eljártunk nagyon érdekes, fölfödözésre jutottunk. Van itt Szatmáron — talán tudnak róla olvasóink — egy radikális szelíd újság. .Uj-Szatmár“ a neve. Ez is politikai lap, sőt ez is napilap, de ennek nincs kaucziója. Letettek ugyanis egy takarékpénztári könyvet, mely szerint az egyik helyi bank­ban 10500 korona „készpénz“-ük van. Eb­ben nem akarunk kételkedni. De ez nem óvadék, sőt kétszeresen nem lehet óvadéka egy politikai napilapnak. Vétett az illető hivatal amikor a be­tétkönyvet óvadéknak elfogadta, mert ezt a törvény tiltja. Vétett továbbá akkor is, amikor ille­tékes helyen nem tiltotta el annak a radi­kális szelíd újságnak a naponként való megjelenését, mert 10500 korona óvadékot hetilapoknak szabad letenni. Már most az osztó igazság jogánál kérdezzük az illetékes fórumot, hajlandók e ezt a dolgot i-eparálni, vagy közölni vélünk annak a törvénynek, vagy rendeletnek a számát, amely megengedi, hogy amíg az egyik lapnak 21000 korona értékű állam papirt kell óvadékul letenni, a másik 10500 koronás vicinális betéti könyvet tehet le. Igazságot kérünk és semmi mást. Kedves kolera! tessék besétálni. — Saját tudósítónktól — Szatmár, május 25. Még télikabátban jártunk, amikor a belügyminiszter figyelmeztette a város veze­tőségét, hogy jó lesz ám az egészségügy» óvóintézkedéseket még a forró napok be állta előtt megtenni, mert a kolera nem halt ám meg, csak alszik. Azóta már jött meleg, sőt itt-ott forró napok is vannak, a kolera csirái szorgal­masan ébredeznek, de a belügyminiszter intő levele mélyen szunnyad a városi árki- vum valamelyik porral telitett asztalfiókjában, még ez talán nem is lenne annyira élet­veszedelmes dolog, mert a város lakói, úgy ahogy, vigyáznak egészségökre, de az már valóban megdöbbentő, hogy a város nem vigyáz a lakosság egészségére. Köztisztasági berendezkedéseink vígan hányják a cigánykereket. Megírtuk már, hogy világos Dappal a friss levegő után áhitozó, sétáló közönség nem kis rémületére lötyögö honvédágyuk dübörügnek végig a főutakon. S mikor ezért kérdőre vontuk a köztisztasági vállalkozót, rájöttünk, hogy nemcsak ő a hibás. A kolerabacilusok igen kedvelik a pisz­kot, legyen az a levegőben, vagy bárhol. A levegőt a honvédágyuk sürü lehe létéi alaposan beszennyezik Tudvalevő, hogy ezt a kellemetlen szállítmányt éjszaka és akkor is a város megkerülésével kellene szállítani a mellékutakon. De a vállalkozó még a legjobb akarata mellett sem tehet eleget e kötelességének, mert a város külső területeit átszelő utak teljesen járhatlanok. Azokon bizony még üres szekérrel is csak az merészkedjék végigkinlódni, aki sem a testi épségére, sem pedig kocsijára, lovára nem ad semmit. Egy szekérderekot telerakhatnánk az­zal a sok siránkozó, kérő, fenyegető írással, amit a kültelkiek az utak javításáért a vá­roshoz benyújtottak. Szó sem eshetik róla, hogy ezeket az alázatos instanciákat el nem intézték. El biz azokat Beigtatták, ad akta tették, aztán slusz. Az ut most sem ut, de a város tulaj­A múltkoriban dolgom akadt egy mészárossal. Az üzletében látogattam meg, dologközben. Figyeltem a huskimérést s az kapott meg legjobban, hogy apró, marokra való husdarabokért csengő ezüstöket fizet tek. Ilyen árak mellett ma már csak az ehetik bust, akinek sok a pénze, mégpedig készpénze, mert a hitel meghalt, mióta a közös jegybank vezértitkára elköhögte magát. Megkérdeztem az illető mészárost, hogy van-e szive hegedühurnak való inakért pénzt, de pedig olyan sok pénzt számítani. Szavamnál fogott s elkezdett számítani, aminek a végén kitűnt, hogy bizony csak akkor adhatná olcsóbban a húst, ha rá akarna fizetni, mert a vágóállat ára abnor- misan magas. A .Szamos“ hasábjain szó volt már róla, mi födtük föl, hogy mi az oka a nagy — Keletről fuj, megint rossz időnk lesz. Ismét bezárta a függönyöket. Olyan friss volt, annyira tele életkedvvel, hogy Elisabet elragadtatással tekintett rá. — Szeretem az ilyen időt, mikor a szél az eső és a villámlás versenyeznek egymással, hogy melyik az erősebb. Végig­nyargalnak a vidéken s másnap olyan zöld, olyan nyugodt minden a nyomukban . . . — Most kezdem magát megérteni — szólt Elisabet. — Hányszor éreztem ezt már, mikor egyedül voltam itthon 1 És hogy szeretem ilyenkor ezt a házat. Érzem, hogy küzd, nem hagyja magát, ellenáll, — mint a hogy a fajunk ellenállt az üldöztetésnek. Szenvedélyes lelkesedés volt a sza vaiban. Elisabet megragadta a kezét. — Én Istenem, — kiáltott fel — milyen ember maga! Hogy szereti a vesze­delmet 1 A hangja büszkén csengett. Erezte, hogy megtalálta mesterét. Meg kellett ta­nulnia megérteni őt s követni és belenézni a szivébe. Tűrni neki mindent, egyéniségét belefojtani az ő akaratába, vakon imádni őt, vagy eltűnni az életből . . . . . . Künn a zivatar még egyre dü höngött, mintha centaurok talajreszkettető ü bö rgósétől volna hangos a világ. Agy toll tisztítás és TT oífoiAr Dá i Sxatmár. Gyári főüzlet fertőtlenítés -LJ-dJ Idjul JT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek; Kazinczy-utca 17. ec. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents