Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-04 / 101. szám

Negyvennegyedik évfolyam. i>78trr,éf, 1912. május 4., szombat. A falusi jólét emelése. Horátius örökbecsű, szép költemé­nyének közmondásként eliogado't beve­zető sorait, amely igy hangzik: Beatus ille . . . vagyis magyarul: Boldog az, aki a közügyektől távol műveli az ősi földjét, — nálunk Mag arországon az élet már régen megcáfolta. A falusi bol­dogságot ma jóformán csak azok a meg­rokkant penziós emberek élvezik, akiket a szivük vágya késő öregkorukba oda vitt egy-egy csendes falusi hajlékhoz, a melynek árnyas kertjében anyagi gon­doktól mentesen ojtogathaiják reszkető kezekkel a rózsa- ós ftilvafákat A föld- mives, a földet túró paraszt nálun1' Ma­gyarországon nem igen élvezi a falusi boldogságot. Fényes tanúbizonyság <z állításra a Cunard Line minden alkalom­mal zsúfolásig megtelő kivándorlási ha­jója, fényes bizonyság erre a nagyváro­sokban nap-nap után növekedő proletár nyomor, amely különösen azok vállaira nehezedik, akik sietve menekülnek a fa­luból, a mezőgazdasági termelés szint ré- ről, jobb megélhetés reményében, a vá­ró ba. Falusi jólét tehát nálunk nincs, vagy legalább is nagyon csekéB. Pedig a fal­vak jólétének megteremtése és e.t elése nemcsak neu zeti, liánom határozottan sürgŐ3 megoldásra váró gazdasági j ro- bléma is A falu szolgá tatja ez országnak túlnyomó nagyrészben a pénzt és vér­Pillanat felvételek. A „SZAMOS" (Folytatás és vége.) TÁRCZÁJA A Don Juan. Egyszer esi lógó egyen ruhában, máskor kifogástalan fr kkban indul hóditó útjára. Utcán minden csino ■;abb nőnek mélyen a szeme közé nó% mintha hypnotizálni akarná. Az örök mosolv ós a friss virág sohasem hiányz k nála. S eret mu atni, amelyről sok átlum polt éjszaka tanúskodik. Állandóan mint pikáns kalandok hőse szerepel. Ugylátszik birtokában van az ellenállhatatlanság titka, amennyiben a szép nők ellen inté­zett oetromot Julius Cézár hire- mondá­sával szokta je lemezni: „Jöttem, Iáit m, győztem 1“ A komoly. Ez hátradől a karosszék­ben, cigarettafüstbe van burkolva és az a nevezetessége, ho;.y nagyon ügye.-en tud — halLatni, Akármiről van szó: ő f jé adót. A földmivelő nép gyermekei őrzik az ellenség betörésé öl az ország hatá­rait, tartják lenn a közbiztonságo“, azok sorából toborozzák a lassan fejlődő ma­gyar ipar számára is a kétkézi munká­sokat. A földet túró gazda izzadja ki a közvetett és közvetlen adók túlnyomó nagyrészét., ő rá apellálnak minden vál­ságos helyzetben, neki kell megmentenie az ország kül- és belpolitikai presztízsét és sajnos, a főidet túró gazdaember e nagy szolgálatok fejében alig kap más jutalmat, mint képviselőválasztások alkal­mával egy egy barátságos kézszoritást, eseth g pálinkát és pörköltet. Ily körülmények között nem is csoda, ha az országnak szociális érzéssel meg­áldott vezetői nap-n.ip u'án komolyabban és többet gondolkoznak azokról a mó­dokról, amelyek segítségével a falusi jó­létet, a földmivelőnép jólétét emelni le­het. Igaz, hogy e tekintetben is több a tanács eddigeló, mint a ka'áca. Majd­nem minden ember a saját külön mód­szere szerint akarja bolgogitani a falut, egyik általános titkossal a másik galli- leánus emlőkön táplálkozó kultúrával, a harmadik pedig olyan parcellázással, a melynek hasznából maga a parcellázó épitte i Budapest kőrútjain a palotákat Egyszóval a szociálpolitika modern bábái a legeslegfurcsább kenőszereket hozzák kepeibe támasztja, szemeivel merően a le­vegőbe bámul és időnként gúnyos mosoly jelenik meg ajkan, ami körülbelül annyit jeleni: „Tudom, de jobb, ha hallgatok 1“ Szemlödök' it összerá' colja s tényleg a végletekig kultiválja a hallgatás művé­szeté . A blazirt. Ha véleményét kérik, eyy k zlegyintóssel intézi el, mondván: „Én már rég túl vagyok ezen.“ Ez az, aki a bálokon nem táncol. Pesszimista. Mindig fáradt és unatkozik. Köszöntésnél es^k megbillenti a kalapja szélét és csupa életuntsághól reggelidé dülöngél haza. A bohém. Hosszú hajat, lavalió nyak­kendőt visel, hanyagul öltözködik, ezzel „művészi“ külsőt adva magának. A bo hómkávóházakbm található ós állandóan tart pilhnatnyi pénzzavara, amelyet a fizető pincér rovására kell Írnunk. Gyakran „pi henteti“ valamely értókesehb holmiját ós elvből; tartozik fünek-fának. Magáról be­szél, mindenütt látható és szereti a potyát. javaslatba a falusi nép bajának az or­voslására. Vannak azonban komolyabb orvosok is és hozzáértő orvosok, akik ma már szinte lázas sietséggel teszik vizsgálat tárgyává a bajokat, hogy a megfelelő orvosságot megrendelni és alkalmazni tudják. Ezek az > rvosok már annyival is inkább komoly figyelemreméltók, mert ismerik a falu minden legkisebb buját-baját. Évek hosszú sora óta érintkeznek a falu népével és évek hosszú sora éta gyógyit- gatják a falu sebeit. Talán mondani sem kell, hogy ezek az orvosok a gazdatár­sadalmi szervezetei fala n belül működ­nek. Ezeknek a szervezeteknek a vezető egyénei gyógyitgatják immár évek hosszú sora óta a falu sebei; és munkálkodnak megbecsülni való odaadással a falusi jó­lét megteremtésén és emelésén. A gazdatársadalmi szervezetek gyó­gyító munkáját gondos tanulmányok elő­zik meg. Ezek nem gyógyítanak levél, vagy sürgöny utján, mint a caodadokto- rok, hanem sz-untö'-szembe a legalapo­sabban megvizsgál|ák a bet‘get. Junius hó 19 ik napjára az ország egyik leg­tekintélyesebb gazdatár&adalmi szervezete Siófokra adott találkozót azoknak, akik felakarják tárni a falu ügyes-bajos dol­gát s akik komoly javaslatokkal tudn ik előállani a falu bajainak orvoslására, a falusíj ó óc megteremtésére ós emel'sére. Az ál-zseni. A hajzata torzonborz. Rendkívül ar.ogáns. Nőkkel szemben is az u. n. jassz jargont használja A Nyu­gatból és az Ugatból medti minden szel­lemességét. Gyakran használja a: vad, vén, bősz, zord, Élet kifejezéseket. Csupa zseniáli'ásból a zsurokon szivarokat lopkod. Nem tesz külömbséget nő és nő között. Egyformán tünteti! ki a „Pofikám“, „Ki­csikém“ megszólít issal a társasiágbeli uri- leány\ mint a harmadrangú orfeum csilla­gait. Különöi spécid itása, hogy az ó etet ila szemüvegen át látja. Kedves typus a kamasz diák. Eset­len, felszeg, lányosán pirul. Fél a tanár­tól fél a szokundától és fél a nőktől. Orákhosszát bifláz valamely fizikai tételt s ugyanennyi ideig képes sétálgatni egy kis pisz orrú lány ablaka alatt. Ilyenkor vizsga előtt a szabadba vágyik ós a „Ke leli népek történeti jelentősege“ helyett, azt sóhajtja: Oh tavasz, oh nők! Az agglegény. Kicsit köhögős, kicsit Különleges csipkét s- |> | és«fiUmár„ = Gyári föűzlet lés, hüe» mi&ta után X ct I KoMwth Lajos-utca 10 szám. felvételi : Kazfneipctca 17. sz. áüb-eta* 2 sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Aiapittatott 1886. JtlM mk 8 oldal krj«4«kiü.

Next

/
Thumbnails
Contents