Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-23 / 116. szám

fis k/ÍA' Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. május 23,. csütörtök. 115 szám. Gróf Tisza István. Szatmár, május 22. (She.) A magyar inkonsekvencia legteljesebb kifejezője az az ellenzéki hiedelem, hogy Tisza István grófnak házelnökké történt megválasztása: a nemzeti munkapárt diadalmámoros öröm­ünnepe lenne. A magyar kies nyesség domináld súlyát jelenti pedig az a másik hiede­lem, nrntha a gróf Tisza István házel­nökké választását, mint befejező győ­zelmi diadalt kell ezután világgá kür­tölni. Tisza István gróf a mai napon megszűnt a nemzeti munkapárt tudott én kimondott vez re lenni. Olyan tiszt­ségbe emelkedett, ahol éppen egyedül csak az ő személye kétségtelenül az, a ki a pillanatban, hogy a Ház bizalma az elnöki méltóságra emelte, máris le­rázott magáról minden pártfegyelmet, hovátaitozandóságot és megszüntetett minden összekötő kapcsot, amely sze­mélye, politikája és egy ezt követő ha­talmas párt között fennállott. A nemzeti munkapárt tehát vezé­rét, egybentartó erejét vesztette el a mai napon s e felett nincs mit örülni, külö­nösen, ha nem feledjük a számításból, hogy a hatalmas nagy nemzeti munka­párt magyar hazafiakból áll, a ki nek kisebb ember nem igen tud imponálni mint maga gróf Tisza István és a ki­ket csakis Tisza István tudott Össze­hozni. Nem tréfa, hogy e nagy számú, de meglehetősen heterogén pártot egye­nesen a Tisza István gróf nagy ereje és erélyessóge tartotta össze mindvégig és nem tréfa, hogy a Tisza István gróf activ szerepvállalásával a munkapárt, egységessége aggodul nasan veszélyez tetve van. Tisza István gróf és a nemzeti munkapárt között a mai napon minden érdek összeköttetés megszűnt és kérdés, hogy a vezér, a lélek kiválásával meg­tudja-e majd valósítani a párt azt a programmot, melyet épen Tisza adott neki és a melynek megvalósításáért első activ lé ésként gróf Tisza István épen most áldozta fel magát. A nagy felfordulás valóságának élő tanúsága ugyanis a tény, hogy a Tisza István díszes állásba jutása, résziről önmagának feláldozása volt és semmi­esetre sem előre lépés. Tisza István hová is léphetett volna előbbre, mint ahol most volt. Birta a nemzet bizalmát, vezére volt egy pél­dátlanul hatalmas és egységes pártnak és birta másoldalról a koronának teljes bizalmát. Csak áldozatot hozott tehát akkor, mikor a teljes felfordulás idejében aktiv szerepet vállalt, amely szeiep gyűlöle­tessé teszi személyét a nemzet ellensé­geiben és nem emeli méltóságát maga­sabbra azok szemében, akik várták tőle, szinte követelték tőle ezt az áldozat­hozatalt. Gróf Tisza Istvánnak ezt a lépését mint utolsó ütőkártyát, régesrégen tar­togatta a nemzeti munkapárt és a leg-, ádázabb ellenség sem vethe i a kor­mányon lévő pártnak a szemére, hogy sietett ezt az ütőkártyát jókor kiadni. Csak mikor mindent végig próbált, mikor áldozatul dobott oda köztisztelet­ben álló politikusokat, mikor az alkudo­zások terén a megalázkodáshoz is közel vö t, amikor már imm volt továbbra más választása, akkor kívánta a meggondo­latlanok és I otorok leghatalmasabb el­lenségét, az erőt és erélyességet érvé­Séta A „Szamos" tárazája. az áilatkertoon. Irta: S. D. Auuie. (Folytatás és vége.) Kétszáz éves páfrányfák, a király mesésen szép pálmája, karcsú sudaru óri­ások, melyek büszkén viselik lenge koro nájukat, kis csörgedező csermely, szóval egy egész kis tündórvilág. És ennek a lündérvilágnak kiágazó tartományai vannak. Valamennyi más-más növényfajnak az országa. Egyikben épp most az Azaléák mesélnek sziupompában tündöklő regét, a másikban a tulipánok ösnemzettsége beszól a hires, a nagy múlt ról, mely tarka, selymes ruhájukh z fűző­dik. A helyhez kötött virágok otthonából a röpdiső virágok, a madarak tarka vilá­gához értünk. A legnagyobb különbség abban rejdk egyik és másik között, hogy a madárdalt és csicsergést a virágnál az illat pótolja. De nemesik virágszépségü madarak, hanem félelmes saká'ok és büszke sasok is honolnak itt egy hegyoldalszerü rácsos pi­lótában és közelükben biztonságban csiliog- tatji fényes aranyát, ezüstjét a fáczá', sze iid szépségét a galambok számtalan sok faja. Egy stilszerü várrom télig ép tornyá­val üvöltő, ragadozó állatok tanyája, mig u közeli két sziklaóriás a hegyvidék lakóitó', a kecskék, zergék csoportjaitól népes. A sziklatömbön, azaz hegyen át sóoV.va egé­szen uj, meglepő perspektíva nyílik eléuk. A csalódásig hu északi jegesleuger jóg-zik- lái, amelyeken otthonosan lépked a feh ír környezetben a fehér jegesmedve. Az a legnagyobb vívmánya a modern áilatkertnek, hogy minden állatnak megadja a lehetőség határain belül saját hazájának és otthonának keretét. Mert csak igy iga­zán hü a tanulság és az illető állat is csak igy hü önmagához. Milyen más például egy néhány méter hosszú vasketreezben, nyug­támul ide-oda lépkedő, dühös, komor oroszlánt látni, — egy királyt a börtönben — mint egy nagy sziklaoldalon ide-oda ugró, szabadon mozgó fenséges állatot, ame'ynek — legalább valamennyire — meg van adva a tér öj levegő, hogy vágya és veleszületet ösztöne szerint járjon, éljen és mozogj m M;g hozza az a meglepő beál­lítás, hogy semmiféle ketrecz, vassodrony nem őrködik az ember biztonsága felett. Ezt a tisztséget a legnagyobb diszkréczióval, ü^yes perspektívával megépített, a szemlélő éltül láthatatlan, nyolez méter mély árok tölti be. így azt hiszi az ember, hogy ba­rátságos szomszédságban áll tigris és orosz­lán mellett, akik annál jobban látják a köz­tünk elterülő áthidalhatatlan űrt. Fel kell még említeni a zsiráf házat, a melyben négy remek példány nyújtogatja hosszú, finom nyakát és szép, szelíd, okos szemével nyilván gyönyörködni látszik a főúri palotában, melyet Budapest előzékeny­sége rendelkezésükre bocsát. Modern ruhafestés «-j-- 4 -g-fgi 4 TT/ f> 13 4 T ^0{^eru tartós bármily divatszinre. ÜAJ X. rVtl J/jJdL 1 Ä Jj piissíz s és goaviérozás, Főthslet: Szatmár, Kossuth 2-u. 10- felvételi üzlet: Kazinczi?*u. 17- (Etíila*u. 2. JSlagpfyírolp : Széchsnvi'U- 34- Al.ipittatott 1886 Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Thumbnails
Contents