Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-21 / 114. szám

V / t 2. oldal. KZAfiOB (1912. május 21.j 114. -zám. E percben azonban a „vagv-vagy“-ot nem állíthatjuk úgy, hogy „teroium nondatur“. Még lehet, hogy a negyvenes bizottság döntése előtt észbekapnak a „honmentők* és elfogadják Polonyinak összedrótozott se hideg, se meleg tervét, vagyis : leszerelnek. Letesz:k a csörgősipkár, levetik a bohóckosztümöt és a földigérő nemzeti- szinü kokárdát és méltóbb helyre teszik, mint ahol eddig volt: hatalomért és Bécsért betegen dobogó szivök tájékán. Országgyűlés, Návay lemondása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 20. A harc jegyében indult meg n.a a képviselőház ülése. A munkapárt és az el­lenzék teljes számban jelent meg Már kora délelőtt fulótüzkent terjedt el a hir, hogy Návay Lajos, a képviselőház elnöke le­mondott állásáról. Navay Lajos lemondását levélben hozta tudomására a Ház első alel nőkének, Beöthy Pálnak, aki a levél vétele után azonnal tanácskozásra jött össze Lu­kács László miniszterein? kkel és a munka­párt vezető tagjaival. A Just pártból való kilépésekre vonat­kozólag Kelemen Samu következőleg nyi­latkozott : Kilépésről csak akkor lehetne szó, ha a kormány olyan javaslattal jönne, a mit mi elfogadhatónak tartunk, az e.nökség pe­dig nem. Az ülés Beöthy Pál alelnök hóromnejyed 11 órakor nyitotta meg az ülést. Az iró (megvárja, mig a társaság el­vonul előttük, a kijárat felé): De igen, Ka­pos Méiői Eleknek hívják. Pár hónappal ezelőtt helyezték Pestre. Ismered talán? A szinősz (rezignáltan): A távoli ro­konság laza szálain kívül, az igazi barátság erős kötelékei fűztek bennünket egymáshoz. Még akkor mindketten egy vidéki város­kában állomás ztunk ? az ezredével, ón egy színtársulattal. Akkor még hadnagy volt Elek, kedves, vig fiú, — gőgös rokon­ságom tagjai között az egyedüli, akinek volt annyi műveltsége és esze, hogy mű­vészpályám miatt nem nézett le. Sőt az volt a kedvenc mondása: — Tulajdonkép minden ember komé diás. Csak az a külömbség a szinósz és a többi ember között, hogy mig a színész nyíltan és művészettel komódiázik, addig a többiek, az emberiség nagyobb része titok­ban és ügyetlenül, ravaszkodik, vagyis végzi lelki, testi mimikáit. Én már csak jobban szeretem a be­vallott komédiásokat. A vidéki városkában, Kapós-Mérőit Don Jannak hitték. De én, aki nagyon jól ismertem Eleket, tudtam, hogy ez inkább csak Fáma asszonyság ta lálmánya. Kapós-Mérői egy kicsit fennhéjázóan, de alapjában valami kamaszos éretlenséggel aratta diadalait a nők körül. Igaz, hogy sok szerelmi kalandja volt, de leginkább csak Több elnöki előterjesztés után az el­nök jelentette, hogy többen napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt, ö az enge­délyt nem adta meg. Kéri a Házat, hogy az engedélyt megadja-e. A többség az et ge- délyt nem adta meg. Lovászy Márton sürgős interpellációra kért engedélyt a zentai választási vissza­élések tárgyában. A Híz az engedélyt nem ödta meg. Az elnök jelenti, hogy 20 képviselő zárt ülést kért. Konstatálja, hogy az ivet aláíró képviselők jelen vannak s ezután el­rendeli a karzatok kiürítését. Beöthy Pál alelnök 5 perc múltán ismét megnyitja az ülést. Az elnök a zárt ülést üres padok előtt nyitotta meg, Justh Gyula kérte a tanács­kozásképesség konstatálását, minthogy azon­ban az ülés nem volt tanácskozásképes, az elnök az ülést 10 percre felfüggesztette. Tíz porc múlva Beöthy alelnök újra megnyitotta a zárt ülést. A függetlenségi párt nyomban kérte a tanácskozáskópessóg megállapítását s mert a Ház most sem volt tanácskozóképes, az elnök ismét felfüggsz tette az ülést félórára. A szünet után az elnök megállapította a keddi ülés napirendjét, melyen a véderő- reform szerepel. Mint értesülünk a héten a véderő sorsa elfog dőlni és a politikai helyzet nagy átalakuláson megy keresztül. Egy szatmári ur kalandja. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 20. A minden rendőri elővigyázatosságot ős niciikarteri leleményességet megszégye­nítő szélhámos talentum: Kecskeméthy Győző szelleme, dacára, hogy nem mai történet, egyre kisért. A vidéki rendőrökben azt a nőt birta, aki őt akarta, akit ő akart: azt soha, vagy nagyon ritkán. Emlékszem, mindig azt mondta, hogy soh’ sem fog megnősülni. Mert egy nővel nem érné be, évek hosszú során keresztül. — Megcsalni, boldogtalanná tenni pedig nem akar egy nőt sem. Azóta — hadnagy kora óta, — nem láttam. A civilizáció uey szétszórja az em­bereket egymástól és olyan hamar elfelej­teti az emberrel a legjobb barátját is. Szegény Elek, vele is alaposan elbánt az asszony. És én, — akinek valamikor minden vágya az volt, hogy egy kedves, szelid lelkű, tiszta, szép leányt feleségül vehessek, — soh’som nősülhetek egy asz- szony miatt, aki a nyakamba varrta magát — s vitriol-drámát rögtönözne, ha el akar­nám hagyni. — Már egyszer megkisérelte a nyomorult — s azóta nem merem a szakí­tást még csak szóba sem hozni előtte. Így tehát én, — aki szerelmi tekintet ben mindig nyárspolgárias, egyszerű ízlés sei birtam, — kénytelen vagyok egy ilyen nővel beérni. Igaz is, volt nekem akkor ré­gen, abban a kis városban még egy jó ba­rátom, Kálóz Tivadar középiskolai tanár. Csöndes, félénk, szemüveges emberke, aki — a napokban hallottam csak — szintén Pesten lakik már. Az ő életét is alaposan elrothantták az asszonyok. Szegény Tivadar, ő volt a és csendőrökben olykor túltengő buzgalom hol itt, hol ott fedez fel egy Kecskeméthyt, kiről persze hamarosan kiderül, hogy ál- Kecskeméthy, talmi-szélhámos, vagy pak- fon-sikkasztó. Az a szerencsétlen flótás pedig, akire a büz-bürgözdi nickwinterecske kimondta: Letartóztatom 1 az hiába tiltako zik, hiába rug-kapál, hiába igazolja magát, unnak menthetetlenül vége. B'kisérik, végig a községen, be a községházára, hol legrosz- szabb esetben egy két napi, de igen gyak­ran egy-két félórai telefonozás után kisül, hogy bakot lőtt a lelkes nicknobodi, Ilyen eset történt tegnap a tőlünk alig kőhaj itásnyira eső Csenger községben. Egy szatmári urnák dolga akadt Csengerben. Az illető urat könnyebbség okáért nevez­zünk Mitsemsejtő-nek, délelőtt megérkezett a községbe. Hivatalos ügyei elintézése után sétálni ment. Mitsemsejtő nyugodtan sétált a poros, fakó falu nádfedeles házai között Gyönyörködött a romlatlan vidék szépségei­ben, amiben ritkán van alkalma gyönyör­ködhetni. Látott virgonc, futkározó fiukat, lovat, ökröt, — bizony 1 Olyik olyik ház udvarán még embereket is látott, — bizony I Mitsemsejtő amint ment-mendegélt, egyszer csak elébe toppan valami. Ez a valami na­gyon furcsán nézett ki. Teste, mert teste volt, két emberformáju lábban végződött, csak az volt csodálatos, hogy olyan bör- szerü, gömbölyűre fabrikált, szárral ellátott cipészeti terméket hordott. Valaha csizmá­nak nevezték eleink. Testén színes posztó­ból készült úgynevezett mundér díszelgett. A tudósok által zsirdaganatnak, de álta unk fejnek nevezett testrészén tollas csákó ékes­kedett. Váilan fegyver, fegyverén szurony, szuronyán a tavaszi napsugár ezüstös cso­dája játszadózott. Ez volt az a va'ami, ami Mitsemsejtő elé állt, aki (aki mindig sze­mély, ami mindig azt az egyenruhást je­lend) a tiszteletnek bizonyos ünnepélyes nemével tekinteti amire. Ami Mitsemsejtő- höz lépett és igazolásra szólította. Szegény Mitsemsejtő most már sejteni kezdte, hogy a vidéki nicknobodi biztonsági és titkos ha­tóságnak egy ruhával és hatalommal ellá­tott egyedével áll szemben. Mitsemsejtő, nem szokott magánál igazolványt hordani. Megmondta nevét, városka legcsunyább, legfélénkebb embere. Végtelenül igénytelen, szelid, jó leikével kép­zelem, mennyire szenvedett az életben. — Nem ismered véletlenül őt is? Az iró (nevet): Kázol Tivadar, akit körülbelül két évvel ezelőtt L.-ből ide he­lyeztek a fővárosba, az ón házi uram. Lgyanis, az ő háromemeletes bérkaszárnyá jában lakom. Ez a barátod nem sajnálatra méltó. — Én jól ismerem, öregem. Nagyon szép és gazdag leányt vett feleségül, akiből jó, hűséges asszony lett. A családjával, — mert már három gyermeke is van — és fe­lesége nagy vagyonával szabadon rendelke­zik. Korlátlan ur, akinek a felesége, legpa­rányibb óhaját is készséggel teljesiti. Ká- lozné valóságos rabszolgai alázattal lesi férje minden szavát. És mindezért fiam, ne emlegess előttem, nagy szerencsét, a sors különös kegyét stb. Mert ebbe az irigy­lendő helyzetbe Kálóz, ravasz nőies esze, alattomos ügyessége által jutott. Te is, Kapós-Mérői is, érdekes, érté­kes emberek voltatok és vagytok. Nem szürke lelkű, szimpla emberek közül valók vagytok, mint Kálóz, de van egy nagy hi­ánya a ti nőismereteiteknek — s ez az, hogy nem tudtátok: az asszonyokkal való bánásmódhoz sok-sok ravaszság kell, hogy túl járhassunk az eszükön.

Next

/
Thumbnails
Contents