Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-18 / 112. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. május 18.) 112. szám. megismertessék vele a világot s mindenekelőtt a miniszterelnököt, akinek már puszta udvariasságból is viszonozniok illenék a rendkívül konciliáns magatartását. De politikai hitelük is azt követeli, hogy fejtsék ki immár teljesen és világosan, hogy miként vélik a leghelyesebben megoldhatónak azt a kérdést, amely egész programmjuknak legsarkalatosabb pontja, amelynek a kisürgetése, sőt kierőszakolása érdekében megakasztották a törvény- hozás rendes működését. Hát ha olyan nagyon akarják a választójogi reformot, mondják meg végre azt is, hogy miképpen akarják és képzelik a radikális álláspontot összeeg/eztethetőnek a legfontosabb magyar nemzeti érdekkel. Ezen a ponton akadt meg az egész helyzet s a kibontakozásnak az a legtermészetesebb módja, ha Justhék kimerítően előadják végre a nagy reformra vonatkozó nézeteiket. Ez elől már nem zárkózhatnak el tovább, a közvélemény hatalmas nyomásának engedniök kell s ha mégsem teszik és meghiúsítják egy végtelenül bölcs, higgadt és jóakaratu államférfiuuak minden békeigyekezetét és tovább is okai lesznek a magyar közélet szégyenletes züllésének : minden felelősség őket terheli. Országgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 17 Egy heti szünet után, ma ismét össze ült a képviselőház. Az ülésen Návay Lajos elnökölt. Élénk volt az élet úgy odabent az meg tudott alkudni a szivével. Milyen elő nyös csere. Nászutjok remek volt. A férfi figyelmes, tán túlságosan figyelmes is volt. Rabszolga alázattal leste minden pillantását. Az öreg ember fakó, kihamvadt szeméből egy egy szikra pattant ki, mikor elmerült asszonya nézésében. Magához, fonnyadt mellére szó ritotta azt az üde, kívánatos teremtést. Tehette. Az övé volt. Minden nagyobb városban drága ajándékot vett ifjú feleségének a vén férj. Berta már egészen belefáradt a nagy gyönyörűségbe, amit az az érette sóvárgó ember szerzett neki az egyetlen eszközzel, amivel rendelkezett: tenger sok pénzével. Olyan volt az élete, mint azé a virágszálé, melyet a partról szakit magával egy oda csapott hullám. Kábult, szédült és oly jól esett neki ez az önkívület. Kinek lehet az övénél fényesebb élete ? Esős nap volt. Velencéből egy gyönyörű fekvésű kis olasz városba rándultak, de a rossz idő áthúzta számításukat. A szobába rekedtek. ülésteremben, mint a folyosókon A képviselők nagy számban jelentek meg az ülésen és mindenki a béke lehetőségeiről tárgyalt. Az ülés megnyitása után az elnök megemlékezett a dán király haláláról és arról a katasztrófáról, amely Szolnokdoboka vármegyét a legutóbbi napokban ciklon- szerű viharával érte. A képviselőház -mai ülésén nyilatkozatok történtek, melyek a helyzetet élénken megvilágítják. A legfontosabb Lukács miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy ö a békés megegyezés érdekében elment és elmegy az előzékenységnek a legvégső határáig. Odáig azonban nem mehet el, hogy egy kisebbség által dikláltassa magának, hogy választójogi törvényjavaslatot terjesz- szen elő. A kormány arra való, hogy irányítson és vezessen, nem pedig arra, hogy magát vezettesse és irányittassa. A holnapi napon a képviselőház újra felveszi a véderőreform tárgyalását. Apponyi Albert gróf ugyanis azt az indítványt tette, hogy a Ház egyelőre egyéb javaslatokat tárgyaljon. Lukács László miniszterelnök azonban igazolta Apponyi álláspontjának tarthatatlanságát. Elvégre is a véderőreform szükségét minden párt belátja és annak tárgyalását minden terminus nélkül egyszerűen kitolni vagy a napirendről levenni, merő képtelenség. Nem szenved kétséget, hogy a véderőreform ellen Justhék ismét a technikai obstrukciót alkalmazzák. Sajnálatos, hogy ez az elvadult harcmodor a béke reménységét természetszerűleg csökkenteni fogja. A miniszterelnök azonban, úgy mint eddig, ezután is hajlandó marad minden elfogadható bókealap megvitatására. Berta a kis szálló ablakánál állt és tálán róvedezés után a szemköztes házra esett a tekintete. Egy fiatal, közép osztályból való nő állt az ablaknál, karján parányi gyermekkel. Mellettük az asszonykánál alig öregebb férj, aki bol a kis babával gyügyögött édesen, hol az asszonyhoz látszott szerelmes szavakat intézni. Az asz szonyka mosolygott, ledobva válláról a se lyem kendőt, mintha melege lenne. A férfi hosszú csókot nyomott a fedetlen vállra. Berta összeborzongott. — Fázik? Kérdezte Bárody. Nem felelt. Átölelte reszketeg karjával. — Mégis fázik? — Nézze milyen szépen ég a tűz a kandalóban. Nem fordult vissza. Mozdulatlanul tapadtak szemei az előbbi irányba. Nézett, nézett ... Nézte az okos leány a — boldog asz- szonyt. Irma. i. Kolera állomás Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 17. Az igazság rendesen azoknak nem tetszik, akiknek felelni kell érte. Ebben a tudatban írjuk ezt a cikket. Tudjuk, hogy akik felelősek, szörnyen megharagudnak reánk, de nem tehetünk róla, nem vagyunk berendezve arra, hogy a közönség sérelmeit elhallgassuk. Különösen pedig nem hallgathatunk el olyan botrányosan sérelmes dolgot, amiről ez a cikkünk szól. Köztudomású ősi baja Szatmár város lakosságának, hogy nincs ivóvize. Vannak ugyan kutak, sőt közkutak és ezekben viz is van, de vasfala legyen annak a gyomornak, amelyik kibírja a közkutak mostani vizét. Egy öreg polgár ember jött be ma délután szerkesztőségünkbe. Iksz ipszilon vagyok. Panaszszal jöttem a szerkesztő úrhoz. — Állunk rendelkezésére. — Tessék megnézni ezt az üveget. Mit gondolnak az urak, mi van benne ? — Sári — Volt az egyhangú válasz. Az öreg ur egyet nevetett és titokzatos arccal 6ugta : — Kérem ez ugyan tényleg sár, de Szatmáron ivóvíznek hívják, még pedig a város legjobb ivóvizének. Ez a sárvíz, vagy ha úgy tetszik vizes sár a hires, nevezetes István-téri kutból való. Hát az a viz valóban nem iható. Ellenben akinek gusztusa támad rá, kanállal fogyaszthatja, mert olyan sürü. Abban az üvegben, amelyiket az öreg ur prezentált nekünk volt : viz, korpa, homok, stb. stb. A vegytani képlete talán el sem férne a „Szamos* hasábjain. Mi nem okoljuk a — kutat. Elvégre a kútba minden elfér. De — és kérjük alásan, ennél a „de*-nél álljunk csak meg egy percre, ügy tudjuk, hogy a belügyminiszter mint minden esztendőben, az idén is értesítette a város törvényhatóságát, hogy bár még a kolera nem jelenkezett, de jó lenne az közegészségi kapukat már most elzárni előle, nehogy husmentes, csontos lábszáraival egy akkora gólt |rugjon a város közepébe, amelyiknek a nyomán halál, kétségbeesés és a vele járó konvencionális jajveszékelés támadjon. Ez a rendelet már megérkezett. Sőt, hogy az ut fáradalmait kipihenje, már le is fektették az irrattárba. Most azonban, hogy az István-téri és a többi városi kút vize annyira szennyes, hogy valósággal életveszedelmes, jó lenne ott a rendeletet az irattárból ki — fülönfogni és érvénybe „léptetni*. Tény, hogy a város közkutainak vizei TT’lciHA e§y Wágner-féle légkazános kettős sörcsapoló készülék és egy'teljesen jókarban lévő, akár gye- £J1iaUU akár két ló után vászonfedeies kocsi és 3 darab kerti vagy piaci ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld Domokosnál, Deák-tér. Báró Vécsey-ház. -------------_
