Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-13 / 84. szám

Negyvennegyedik évfolyam. SzaírTiár, 1912. április 13,. szombat. «8 84. szám. POLITIKA! NAPILAP. IHHI4 Mi történt a városházán ? Szatmár, 1912. ápr. 12. A „8xamos“-t is érinti az a vezető cikk, amelyet az „Uj Szatmár“ mai szá- rnábau leadott. Azt irja, liogy t kormány-párti „Szamos“ érdemetlenöl támadó cikkso­rozatokkal sértegeti a városi tisztikart és hogy legutóbb „összeesküvő bandá­nak“ titulálta volna azokat az érdemes urakat, akik tegnap este értekezletre gyűltek össze határozatot hozni a fel­jebbvalójuk eljárása ellen. Az „Uj Szatmár“ laptársunkkal mindjárt végezhetünk annak kijelentésé­vel, hogy a kifejezései nem fedik a va­lóságot: — a „Szamos“ nem támadta, nem érdemetienül támadta a tisztviselői kart és nem titulálta „összeesküvő ban­dának“ az értekezletet tényleg lefolyta­tott érdemes urakat. — A mai (Öesze- esküvés a városházán) vezércikkét meg- elózöieg kissé szokatlan és tájékozatlan* ságból eredő, illetlen hangon irt Nagy János ts Kertészffy Gábor adóhivatali főnökről, illetve főpénztarnokról, — amiért ezúttal töredelmesen bocsánatot is kérünk — de azok az illetlen hangon irt cikkek sem voltak támadók, respak- ive érdemetienül támadók. — Hozzá­tesszük még, hogy a most említett illet­len cikk anyaga sem olyan nagy jelentő­ségű, hogy abból értekezlet, határozati javasat, a munkapárt elnökéhez átirat születhetett volna. - Nem fedi tehát « valóságot az „Uj Szatmár“ azon hír­adása, mintha a tisztviselők a „Szamos“ ellenük folytatott támadásai folytán gyűl­tek volna értekezletre. Foglalkozzunk azonban most már, valljuk meg őszintén, nem szivesen, az­zal a sajnálatos elhamarkodás folytán uyiívánosságra került tény nyel, hogy Szatmár-Németi Város harmincny olc t szt- viseh'je tegnap este tényleg összeüit és amint az „Uj Szaimár“ hasábjai közre­adják. tényleg méltatlankodó határoza­tot hozott a helybeli munkapárt s azzal egy értei.i ü városi" £s kormány hatósági lelsőbbség elíen. Igazat kell Írnunk. A városi tiszt­viselőknek a mozgalma jogos és méltá­nyos; — a mód azonban, amelylyel belső érzéseiknek kifejezést adtak, szo­katlan és helytele . Szokatlan és he ytelen, hogy egy szabad királyi városnak a tisztviselői forradalmi ellentállásba lépjenek a fel- eőbbségükkei szemben, mert az megtöri a legyeimet és tisztára fejetlenséget szül Ám, ha ügyetlenül és meggondolat­lanul mégis ezt a formát tartották he­lyesnek, kicsinyes és ^majdnem komikus a dolgok fejleményéből levont következ­tetés — a retorziónak felállított határo­zat : — hogy már most kilépnek a munkapártból. Politikai noggyőzödésüket eszközzé degradálni nagy hiba. Igen kevés tiszte­letet árai el sa;át magunk iránt és na­gyon alantas nívóra szállítja Je azokat az elveket, amelyek köró csoportosul ma Magyarországon a politikai, társadalmi és gazdasági élet. A városi tisztviselők szokatlan és helytelen gyülekezése ügyetlenség volt — ügyetlenség és tájékozatlanság volt azonban mindezek felett, hogy ez a tény nyilvánosságra került pro és kontra. Ila már azonban pártpolitikai tulbuzga- lomból — a „Szamos“ közreadta contra, Szerelmes ének. Irta Gustavo A. Becquer. Ha a kék harangvirág megrezdül Fönt a balkonodon, Azt hiszed, hogy u szél búgva zondül Sejtelmes hangokon; Pedig, hol a réc< lombsátra terül, Ott én sóhajtozom. Hogyha fölcsendül visszhangos szózat, Meghal rögtön a csend S azt hiszed, bogy u kiáltó szó csak Édes nevedtől cseng; Pedig én vagyok egyedül ott csak, Aki érted eseng. S ha leszab az e>t, beáll az alkony, Szived vadul dobog És úgy érezed, hogy szép ajkad n Egy csók tüze lobog; Tudd meg, a !e kém, követve vakon, Körötted ott bolyong Spanyolból fordította Barna János. Éjszakai vizit. tárczaja (Folytatás és vége.) — De hát mit akar tulajdonképpen. ? — Én istenem, hogy mit akarok ? A tanácsos ur fiókjában van tízezer frank, azt mindenesetre akarom. Onagysága szekrényé­ben van az uj gyöngy-collior, azt is akarom, a kisasszony breloqueját szintén akarom, nem sok az egész. Meglepetten ugrottak fel: — Hogyan ? Tehát egy bandita ? — Kérem, ha azt hiszik, hogy érdemes, tessék telefonálni a rendőrségre, én meg sem fogok innét addig mozdulni. A bandita szó ellenben régi és rossz kifejezés. Mindegyi­künk úgy szerezi a pénzét, ahogy tudja. Pillanatnyi csend. Azután az asszouy szólalt meg: — Férjemnek különben nincs is tízezer frankja a fiókjában. — Természetesen nincs olyan tízezer frank, amiről nagyságos asszonyom tudna. De olyan tizezer frank van, amit tegnap fo­lyósítottak egy kis állami szállítás megfizeté­seként — persze ez köztünk marad — ilyen pénzecske van. De no tessék aggódni, ezt a pénzt önök, hölgyeim úgy sem látták volna. Igazi úriember ilyen pénzt nem költ család­jára. Egy kis nőcsko várja ezt a pénzt. — No szemtelonkedjék. Nem akarok erőszakoskodást. Ami pénzem van, azt oda­adom, mert banditák ellen nem tudok vé­dekezni. — Jó, bár kijelentem, hogy sommifóie gyilkos szerszám nincs nálam és ön erősebb mint én. De ha tetszik önnek, hogy én va­gyok a gyilkos erőszak képviselője, kérem, én abba is belenyugszom. A tanácsos vérpirosán sietett ki szobá jába a pénzért, eszébo sem jutott, hogy a bandita közben legyilkolhatja családját. De ennek ilye mi eszébe sem jutott. Inkább ud­varias mo8olylyal fordult az asszony felé: — Nagyságos asszonyom, ön olyan szép, ha én most el is kérem azt a colliert, ön

Next

/
Thumbnails
Contents