Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-07 / 80. szám
(1912. április 7) 80. szám. SZAMOS 9. oldal % I A pÉnzügyigazgatóság kulisszái mögül. — Saját tudósítónktól. — Szalmái', 1912 ápr. 6. Sok illetékes de még több illetéktelen hang szólt bele a nagykárolyi pénzügyigazgatóság áthelyezésének ügyébe. Különösen sokat kotyogtak a közélet recsegő pódiumán színjátszó közéleti apró nagyságok, az úgynevezett hazabeszélők. A „Szamos" már a károlyiak első följajdulása alkuiméval megszólaltatta a legilletékesebb fórumok egyikét, a pénzügyigazgatóság tisztikarát, de az általános jajveszékelés idején nem akartuk a nyilvánosságra hozni azért hogy később, most érthetőbbek és tisztábbak legyenek azok a szavak, melyek ismét csak azt igazolják, hogy igenis a pénzügyigazga- j tóság csak a vármegye és az államkincstár kárára lehet még tovább Nagykárolyban, Szatmárvármegye ősrégi sárfészkében. De beszéljenek csak helyettünk a pénzügyigazgatóságnak deportációban sínylődő tisztviselői, engedjük csak szóhoz jutni azt a 70 és néhány úri embert, ők majd mondanak egyetmást, egy elenyészően kevese abból a sokhói, ami a szivükön fekszik. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Szatmárnémeti városnak Nagykárollyal a pénzügyigazgatóságért folytatott harcában b. lapját ismerjük olyannak, mely nemcsak általános ér- j dekből kifolyólag, de a pénzügyigaz- gatópági tisztviselők érdekét is szem előtt tartva vette fel a küzdelmet. Ez indított bennünket arra, hogy igen j tisztelt szerkesztő urat sorainkkal fel- j keressük most, amikor bennünket legjobban érintő oly alakulások vannak folyamatban, melyekkövetkezéseképpen vagy továbbra is arra leszünk kárhoztatva, hogy ebben a városnak csúfolt faluban tengődjünk vagy pedig sikerül az, hogy áthelyeztetünk.’ Mivel pedig mi tudjuk legjobban, hogy most van a legjobb alkalom arra nézve, hogy a szatmáriak s azzal a pénzügy- igazgatóséigi tisztviselők legnagyobb részének vágya teljesüljön, vagyis hogy a pénzügyigazgatóság Szatmárra áthelyeztessék, bátorkodnnk a következőket b. tudomására hozni, Folyó hó- 10-én, amikor valamily uton-módon kipattant az, hogy a pénzügyminisztériumnak az igazgatóság elhelyezését célzó érdemleges határozata a szatmáriak előnyére hozatott meg, nyomban megindult az ellenakció s a következők határoztattak a nagykárolyi bölcsek által: 1, Károlyi Mihály gróf révén a pénzügyminisztérium további intézkedése függőben tartandó. (Ez már megtörtént.) 2. 500 tagú deputációnak f. hó 15-én a miniszterhez való felrándulása. (Ez befagyott. A szerk.) 3. Időközben a bankoktól nagyobb kölcsön felvételeié és letétbe helyezése a m. kir. adóhivatalba. (Építkezésre.) 4. A pénzügyigazgatósági tisztviselőket rábírni, hogy oly értelmű kérvényt Írjanak alá, mely szerint nem óhajtják azt, hogy az igazgatóság el- helyeztessék. Itt megjegyezzük, hogy erre legfeljebb !0 15 ember vállalkozna a . 60—70 ember közül és pedig azok, kik vagy ingatlannal (ház) rendelkeznek vagy pedig más érdekek fűzik ehhez a faluhoz, ügy értesültünk, ez utóbbiak alá is Írták ezt a kérvényt. A tisztviselők nagy része azonban megváltásnak tekintené, ha e sárfészekből menekülne. Éppen azért arra kérjük igen tisztelt szerkesztő urat, hogy gyors cselekvésre felhívni méltóztassék a szatmári közönséget. Éhez a levélhez csak az a hozzáfüzésünk, hogy a nagykárolyiak uton-utfélen azt hirdették, hogy a pénzügyi tisztviselőkre súlyos csapás lenne a szatmárra való áthelyezés és éppen ezért testületilag tiltakoznak ellene. Nohát tessék csak ezt a levelet elolvasni. Ez valóban tiltakozás, de a nagykárolyi deportáció ellen. A szí tmári husiparosok alkonya. — Saját tudósítónktól. — S'fttmár, ápr. 6. Még néhány évvel ezelőtt is az volt az általános fölfogás, hogy a mészárosok és a hentesek iparága egyike a legjövedelmezőbbeknek s hogy a husiparosok kivétel nélkül jómódú polgárok. Jött az országos járvány, amely ugyan nem apasztotta az állatállományt, de a szigorúan alkalmazott állategészségügyi rendszabályok csaknem lehetetlenné tették a szatmári husiparosoknak a bevásárlásokat olannyha, hogy igen sokan, kik még nem is olyan régen szorgalmas munkájuk árán gondnélkül megélhettek, kénytelenek voltak tanult mesterségüket abbanhagyni és más megélhetési módhoz folyamodni. Az állatbetegségek elmúlása után abban reménykedtek a mészárosok, hogy kitartó munkával valamiképpen kiheverik a csapásokat Igen ám, de most ismét olyan baj elé kerültek, amit aligha győznek le s amelynek káros hatását nemcsak a mészárosok, de a fogyasztó közönség is megérzi. , Bár — amint említettük — az ország állatállománya lényeges számbeli apadást nem mutat s bár a földmivelésügyi kormány milliókat áldoz az állattenyésztés föllenditésére, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a járványos állatbetegség kényszerű hatása alatt felszökött húsárak most, amikor a forgalmat akadályo- lyozott községzárlatokat úgyszólván mindenütt föloldották, amikor tehát az állatkereskedés vérkeringése megindult, nem hogy visszaszál- lottak volna, de még mindig emelkedtek. A közönség természetesen a mészáro- S sokat okolja a drágaságért, ami nem róható fel neki, mert nem ismeri a valódi okát a hus- drágaságnak. Mi, akik nyitott szemmel nézzük az élelmi cikkek rohamos és maholnap végzetes áremelkedését, rátudunk muta'ni az áremelkedés valódi okára. Téved, aki a mészárosokat okolja a drágasággal. A mészárosok épp úgy áldozatai ennek, mint a fogyasztó közönség. A drágaságot a budapesti milliomos állatbizományosok okozzák. Ok t< szik lehetetlenné a husiparosok boldogulását és ők azok, akik miatt a fogyasztó közöns g immár a le- rosbadásig nyögi a drágaságot. Ezek a milliomos cégek a következőképpen manipulálnak : Minden egyes vármegye nevezetesebb községeiben bevásárló ügynököket tartanak. Ügynök lehet az, akinek legalább 400 korona készpénze van, moly összeget az esetleges veszteségek födözéséro a budapesti bizományosnál letétbe helyez. A bizományos korlátlan hitelt bocsájt a bevásárló ügynök rendelkezésére. Ezek az ügynökök azután bejárják a falvakat és — lévén pénze bőven — összevásárolják a jobb anyagot és szállítják egye- ncseu Bécsbe, ahol azután a budapesti cég egyik tagja eladja. Minthogy nagy tőkével és apparátussal dolgoznak s meri. a bécsi piacon magasabb árakat is érhetnek el, hát mindent jobban vehetnek meg, mint a vidéki kis husiparosok. A dolog vége azután az, hogy a jobb, hizott állatokat összevásárolják, az árakat erősen fölhajtják. A mészárosok kányte’enek a visszamaradt selejtes árut drágán megvásárolni. S még jó. ha egyáltalán hozzájuthat vágóállathoz, mert ma már mind gyakoribb az eset, hogy a szatmári mészáros, ha hizott állathoz akar jutni, kénytelen azt a budapesti bizományos utján besZOrezui. Nem egyszer történik meg, hogy szatmári mészáros a vármegye feiüleíén tenyésztett ágatokat a budapesti szarvasmarha piacon szerzi meg — jó drágán, mert a kétszeres szállítási dijon fölül a bevásárló ügynöknek és a budapesti bizományosnak nyereségét is meg kell fizetnie. Ez az oka anuak, hogy olyan drága és rossz húst hoznak Szatmáron forgalomba. Ennek azonban az lesz a vége, hogy hovatovább több mészáros csukja he a boltját, hogy az egykor virágzó húsipar elfonnyad, semmivé lesz, megöli, elsorvasztja a nagytőke. hogy bärhol is szebb és olcsóbb gyermekjátékot, diszmű ajándéktárgyat lehessen vásárolni, mint B A O ÁL Y I-n ál. Friss magyar labdák megérkeztek
