Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-04 / 77. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. április 4„ csütörtök. 77. szám. MHB« Meeres1.veztek. áPr' 3(—V—y) fiusVé ti ihíet szállta tn^g tegnap az ellenzéki padsorok lakóit. Beszüntették a magnélküii szónikéták ere- getéseit és bágyadtan nyúltak a megalkuvás munkája után. Megelégelték a királyi kézirat körüli vitát, ami ugyancsak annyiból nevezhető vitának, hogy egymással vitáztak s ma megegyeztek. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy ez a hirtelen „tüzet szüntess“ egyszers- mint biztató jel lenne a békés kibontakozásra. Nem Sajnos, annyira még nem jó- zanodtak ki az ellenzéki mámoros fejek. Hirdetik tovább a harcot, csak éppen erőtgyüjteni mennek haza a szalmacsé- p lésben kifáradt ellenzéki honityák. A képviselőház tegnapi ülésén hirtelen beszüntették a királyi kézirat és a kormány kinevezése fölött megindított vitát. Megegyezés jött létre a vita befejezésére. A tegnapi ülésen éppen azért békésebb atmoszféra uralkodott, ami végül abban is megnyilvánult, hogy a ki rályi kéziratot tgyhar gulag vette tudomásul a Ház. Úgy a Justh-, mint a Kossuth-párt a tudomásvétei mellett szaCharles Baudelaire. Irta: Dr. Barna János. (Folytatás.) Viktor Hugo jellemezte találóan költészetét Baudelair nek, hogy uj borzadályt sikerült bevinnie neki poézisébe. Ez a mondás nagyon jelhmző s megfelel az igazságnak is, mert ez volt tényleg a költőnek célja, hogy hátborzongatást, a meg nem értőknél a megbotránkozásnak dühödt moraját váltsa ki. Ez sikerült is neki teljesen. Költészetével szoros összefüggésben állanak külső életkörülményei. Ezeknek ismerete nagyon sokszor főlvilágositással, magyarázattal szolgál költeményeinek köny- nyebb megértésénél. A vég, a rettenetes vég, amely annyiszor foglalkoztatta lelkét s inspirálta elkovazott és ilyenképpen enyhébb hangulatban mentek szaka ságra a honatyák. Hazamentek és az ország ügyeit a legnagyobb rendetlenségben hagyták. Se- hogysem akarnak jobbik eszükkel gondolkodni, har,em tovább csetlenek-botla- nak azon az utón, amelviken a bécsi Burgból selyemszalagon húzogatják a bukás örvénye felé. A nagy kurucok, a kacagányos, rozsdasarkantyus legények fekete-sárga frakkot öltörtek és mint az igazhivő muzul nán Mekka felé, úgy hajlongnak szorgalmatos buzgalommal Bács felé, közben mély áhítattal lehe'nek honfiúi csókokat a kétfejüsassal súlyosbított fekete-sárga zászlóra. A mai békésebb hangulat — amit megbízható politikai hírforrásból értesülünk, semmi befolyással s:ncs Khuen-IIéderváry Károly gróf állásfoglalására. Annyira nincs, hogy bizonyos körökben ma épp oly határozott hangon beszélnek egy uiabb választásnak eshetőségéről, m nt az ellenzéki szórakozás legforgalmasabb napjaiban. Lehet — s tán nem is csalódunk, hogy talán éppen az uj választás előtásra, 1866-ban érte u’ól. Halála már megváltása »olt csak szenvedéseinek, mert a szélütéstől és paralizistól elnyomorodott emberi roncsot az őrület kerítette karmai közé és megfosztotta öntudatától és beszélő- képességétől is. Negyvenhat éves korában fejezte be életét s az utolsó hónapokat Páris mellett, egy szanatóriumban morzsolta le, mint élőhalott. Az őrület rettentő réme már bölcsőjénél ott leselkedett ieá s generátiókkal megelőzőleg alapozták meg sorsát az ősök, kik közölt nem volt ismeretlen a szörnyű vendég. Szemeiben ott égett valami bizonytalanság mindig, amely a borzasztó kórnak volt előjele. Mindenben, beszédben, gondolkozásban, szokásokban, öltözködésben szerette a rendkívülit, az általános elfogaszele bágyasztotta el olyan hirtelen a szónoki tfizjátékrendezőket. Talán-éppen az uj választás eshetőségétől remegtek meg egyszerre inaik. És ez nem is vehető rossznéven tőlük. Elvégre a választástól nagy okuk van félni. Jól tudják, hogy a választói reformról hirdetett elvük a gyakorlatban, künn >i nép között igen furcsa fogadtatásban részesült. A nép igenis kivánja a választói jog reformálását, kivánja a szavazati jognak kiterjesztését, de undorral fordul el ennek a kérdésnek olystén megoldásától, amely a nemzetköziség mezejére gravitál. Már pedig Justhék fennen hirdetik, hogy ők ugyanolyan választói jogot akarnak, mint a szociálisták, akik pedig legnagyobb gyönyörűségüket a hazafias és vallás érzés megrugJalásában találják. Erre azonban a józan magyar polgár nem kapható. Minden magyar ember undorral fordít hátat a bazafiatlanság vörös trikós kóklereinek. És ezt Justhék jól tudják. Tudják, hogy a nép nem hajlandó velük együtt tapodni a nemzeti tradíciók szentségét s éppen ezért igyekeznek báránybőrbe bújni és szelíden meghúzódni. dottal cég nem egyezőt. Minden, ami reá vonatkozik, magán viseli a bizarrságnak jellegét. Predesztinálva volt a sorstól, hogy őrülten fejezze be életét. A betegség csiráit a születéssel hozta magával s a csira termő talajra talált rendetlen életmódjában, túlhajtott szerelmi dorbézolásaiban és tobzódásaiban. Az uj élveknek hajszolása, mert erre szüksége volt bánatos lelkének, az ópium- szivóknak szánalmas társaságába is elsodorta. Úrrá lett r jta ez a szenvedély s a lót sivatagain busongva bolyongó lelke mámoros szívvel gondolt az ópiumtól elővarázsolt álomképekre s édes gyönyörökre, amelyek fölülmúlják a földi élvezeteket mind. Örömtől reszkető kézzel nyúl az ópiumos pipa után, hogy beleholje ajka a gyönyört és feledést adó sorvasztó mérget. Agytoll tisztítás és T~r A-J 4 Alá-*!* Pál Szatm&r. Gyári fő Ízlel fertőtlenítés XldjldJt!l Jl dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. felvéts.. . .azins.y-uicB 17. sz. Attila-utcs 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz Alapittatofl 6 Jelen számunk 8 oldal terjeáelmt.
