Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-21 / 91. szám

r (1912. ápr. 21.) 91. szám. SZAMOS 9. oldal. Önkéntes árverés. A Vajay-utca 25. sz. és a Tavasz- utca 2. szám alatti házt»k folyó évi április 21-én d. e. 10 órakor dr. Nagy Barna és dr. Ambrózy József ügyvédek irodájában önkéntes árveréser el fognak adatni. A Vajay-utcai ház áll 3 utcai szobából, fürdőszobából, konyhá­ból, kamarából, kettős pincéből, mosó­konyhából és fásszinből; a pinco lakás­ban van 3 utcai szoba, 2 konyha, 2 kamara. Parkírozott udvar és gyümölcsös kert. Terület 310 d-öl. A Tavasz-utcai házban van 3 utcai, egy udvari szoba, fürdőszoba, vízvezeték, angol klozett. parkírozott ud­var — mindkét házban ivóvíz — villany­világítás. A házak a terhek átvállalása esetén csekély készpénzzel is átvehetők Keíl-lakk „K e i l-La k k“-nál jobb máz nincsen Asszony mondja : ez a kincsem ! A padló úgy fénylik tőle Nem is kell sok máz belőle ; Kevés munka, semmi kin, Barna, vagy porszürke szin, Figyelmet csak arra tegyen, Hogy az mindig „Kei 1-L akk“ legyen 1 Ajtó, mosdó, ablakpárkár y Oly fehér lesz mint a márvány, Ha „fehér Kei 1-L a k k“-ot veszünk S vele mindent jól befestünk. Konyhabútor, asztal, szék, Itt van „Kei 1-Lakk“ azúrkék, Kertibutort fessünk zöldre, Gyermekeknek örömére. „K e i 1-L a k k“-ból van minden szin, Kék, piros, zöld-rozmarin. Szóval: ház vagy nyárilak, Mindig legyen ott „Kei 1-L akk“ ! Mindenkor kaphatók: yics József Lővinger József Szatmár. Szatmár. Tolnai a moziban. Irta: Kóbor Tamás. Azt mondtam egyszer — a múlt tél ele­jén történt — a Világtolnainak (igy neveztem el megkülönböztetésül más Tolnaiaktól, a Világ­lapja alapján) : — Nem találod furcsának, hogy mint két kifogott gebe az istállóban, örökösen itt ülünk minden este ? Nem ennénk egyszer széna helyett zabot s monnénk mi is mulatni, mint a töhbiek? Világtolnai egyike a legszolidabb em­bereknek. Ha a szemét nézem, akkor nem is ember, hanem gyerek. Barna szeme van, mely tele van szeretettel s a mosolya is olyan, mint a gyereké. — Végtelenül megörvendeztetsz — feleli és ebből megértettem, hogy egy csöpp kedve sincs mulatni, de a világért sem árulná el, hogy az én mulatságomat nem akarja elron­tani, inkább ő is mulat. Ennélfogva egyet fordítottam a gondo­latomon s duhajul indítványoztam : — Akkor az isten fája, azonnal fölke­rekedünk s lefoglalunk egy páholyt a mozi­ban. Most nem mondta, hogy végtelenül megörvendeztetem, de a gyerekszeme fölcsil­lant, szinte hallottam, a koppanást, mikor a kő leesajt a szivéről, hogy neki most nem kell dőzsölnie, innia és czigányoznia. És mentünk a moziba, bevágtuk ma­gunkat a páholyunkba s Világtolnai — nem hittem soha, hogy ilyesmire is képes — rög­Ha „FORHII\T‘-n?l permetez, B TU-no' mert a .FORKIN' a _ CTÄf* sokszorta megjavított Kevesebb BORDÓI KEVERÉK a gond,-szór . . Kevesebb a munka, r-$zor Kevesebb. , amunkabér! FOBHIN-gyártól, Budapest, VI., kész állapotban I Nagyon erősen tapad a nedves levélre is ! Bármily harmatnál permetez­het vele I Semmi üledéke nincs I Siámtalan elismerő nyilatkozat I Gyártjuk az eddig szabadalmat képezett Dr. — Aschenbrandt — rézkénport és bordói-port is. Kérjen ingyen és bérmentve leírást a Váczi-ut 93. Egyesületi a érem 191 T' [++++++++I resüleli arany­érem 1191. AZ AVAS SZATMÁRI GÖZFÜRESZ és FA- LEPÄROLO r.-társ. parket-osztálya. Szalmár, p2tl partéi KW- E ajánlja legjobb minőségű egyesületi Itt I Äf 1. oszt. tölgy j I * és bükk°parkettáit, in | gyár amerikai angol és aszfalt sza­laííparketát, valamint, kOCZka** f*® « | bepakatutábtaparke­tát, különféle szin ÖSize- III tételekben. íljyfa­irijcta­:a. yfy Gőzölt és gözöletlen blikkfaanyag, tön kaozérkodni kezdett a gyönyörű színész­nővel, mely a vászonképen megjelent. — Ugy-e, — szóltam — ez igazán szép vászoncseléd ? — Az, az, — felelte lelkesülten — lá­tod, ez az emberiség diadala, a legfőbb gyö­nyörűség. Szép ez a színésznő, nagyon szép, de szívesebben látom itt vásznon, mint ere­deti előadáson. — Én nem, én jobb szeretem az ere­detit. — Az eredeti ? Hát barátom, mondok neked valamit, de no nevess ki. Az eleven, az eredeti teljesen értéktelen. Tudod, mi az eredeti szobor ? Agyag, melyet nyomban négyfelé vág és ismét tömegbe gyúr a szob­rász mihelyt elkészült vele. Érték a sok ezerkoronás márványduplikátum és még na­gyobb érték az egykoronás gipszöntvény, melyből százezer példány létezik. S mi en­nek a fölvételnek az eredetije ? Valami, a mi már régen nincsen. És ez a szép színésznő ? Valaki, a ki már régen nem lesz, a mikor még mindig eleven viruló ifjúságban fog a vásznon ragyogni. — Ez igaz, de csak kisegítő, csak czi- kória. Ez az előadás mégis csak elevenebb volt, mikor a gép előtt folyt, mint most, mi­kor a gépből pereg ki. — így gondolkoztok ti, önzők. Nektek milliót ér egy kép, de csak akkor, ha a ti szobátokban lóg és a legszebb rajta az a tudat, hogy nektek van s másnak — bár mit csinál is — nem lehet. Ez a gondolkodás megra- bolója a kultúrának, az enyém a gazdagitója. Én csak a reprodukcziót becsülöm, tisztelem, szeretem és szolgálom s a legfőbb gyönyö­rűségem a moziban az, hogy ugyanabban az időben ez a kép a világ minden táján épp úgy látható, mint mi előttünk. — Hát miért nem csinálsz te is mozikat ? — Csinálok, fiacskám, hiszen egyebet sem csinálok. De betűkkel és papirossal. Hát látod! A mig barátok pingáltak egy-egy könyvet, egy könyvtár éktelen kincs volt. De mit ért? A Mátyás király hires könyvtára ma milliókat érne a British múzeumnak, de például egyetlen példány lexikon egy falus kereskedő házában többet ér az összes Kor­vinánknál. Az unikum az oligarchia, a rep- rodukczió a demokráczia. Az eredeti a ka- jánság, a sokaság a szabadság, az igazi kul­túra s bizony nagyobb kulturérzés egy iro­dalmi vagy művészeti remeket százezreknek hozzáférhetővé tenni, mint gyűjteni a ritka­ságokat. — Hát ezért és csak azért örülsz, ha a Világlapnak szaporodnak az előfizetői? — Ezért, — felelte komolyan, — meg a haszonért. Különösen a haszonért. Mert az én hasznom abból áll, hogy sokkal többet adok, mint azon a pénzen adni lehet és mégis megélek. — Hát ez hogyan lehetséges ? — A tömeggel. Én huszkoronás kötete­ket adok három koronáért. Öt-hatezer pél­dányban nem tehetem, de nyolcvanötezer példányban igen. — Ennyi a Világtörténelmed ? — Egyelőre, de lesz több is, mire mind a tiz kötet elkészült. Ez a reprodukczió ter­mészete. Minél többeknek juttatni s nem

Next

/
Thumbnails
Contents