Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-20 / 90. szám

Negyvennegyedik évfolyam.

Szatmár, 1912. április 20.. szombat.

90- 5?ám.

A rendőrség

államosítása.

Szatmár, 19i2. ápr. 19.

(Budapesti tudósítónk telefonjelen» tése.) A rendőrség államosításának és az országos rendőrség fölállításának kérdése befejezett do'og. A belügyminisztériumban már erős' n folynak a harmadik rendőri ügyosztály fölállításának előkészítő munkálatai s már megállapodtak az uj ügyosztály vezetőjének személyében is. Az egész országra kiterjedő államrendőrség főnöke Pekáry Ferenc dr. rendőrtanáesos, a budapesti államrendőrség főkapitányhelyettese h-s/, akit miniszteri tanácsosi ranggal hívnak meg az uj ügyosztály élére.

Az ország életében beálló nagy változást nem akarjuk külön méltatni. Átadjuk a szót a belügyminisztérium egyik főtisjtvhelőjének, akinek rendőr- ségi ügyekben igen nagy a befolyása.

*

— A rendőrség államosításának kérdése — mondotta az illető miniszteri tanácsos — befejezett dolog, már csak napok választanuk el bennünket attól, hogy lehullatbassuk a ieplet az esztendő1' óta végzett titáni munkáról. A »onVadászat napfogyatkozás alatt.

A „számos“ Irta :

TÁRCZÁJA. Ráwai Károly.

A vadvizes réteken csöndesen, nesztelenül hhladtunk előre. Mellettünk alig 200 lépésnyire sötétlett a szálerdő, hol őzbakokat jelzett a kerülő. A fák még nem öltöztek nászruhájukba, csak itt ott egy- egy szilfa és fehér fűz kapkodott magára hebehurgyán néhány lombot, hogy kérkedve mutogassa magát az alig rügyező tölgy és bükkfáknak s kiváltsa a kőris irigységét, mely szintén gyors egymásutánban pattogtatja .már roz^davörös bimbóit. Annál szebb a rét. Buján sarjad már mindenütt a fü; a tocsolyák körül aranysárga szemével integet a mocsári gólyahir. A lejtős oldalak — hol a kökénybokrok fehér virága hubatja pitiéit — tele vannak sdrontákkal, télizölddel, melynek kék virága olyan, akárcsak egy szép leány szeme. Az ég b rányfclhös, a levegő tiszta, átlátszó s enyhe. Kis gyöngo ?zél fuj nyugat felöl, mely csak alig-a ig ingatja

ban bizonyos, hogy ezzel a kérdéssel, ennek megoldásával már egyetlen pillanatig sem lehet többé késlekedni a vidéken, ahol rendőrség nem vök államosítva, ahol közbiztonsági hatóságok fejeit a főispánok nevezték ki s igy függő viszonyban voltak s a mindenkori politikai áramlatokkal kellett tartaniok. Azt hiszem, nem kell bőv< bben magyaráznom, hogy mit jelent az, ha a rendőrség politikai áramatoktói függ. Ekezponált állásomnál fogva nem utalhatok példákra, de úgy gondolom, még mindenkinek emlékezetében van a legutóbbi tiz esztendő politikai története, amikor volt az ilyen visszás helyzetre példa elég. A rendőrségnek, különösen a határvidékeken és a ne nzetiségek között, fontos nemzeti missziót is kell teljesítenie. Képviselnie kell az őrködő és büntető államhatalmat. S ebből a szempontból ma már égető szükségesség, hogy kivegyük a rendőrség fölött való hat-i- mat a gyakran nemzetiségi eszméktől kormányozott törvén-hatóságok kezéből

— Külföldön mindenütt épp o.y függetlenek a rendőrtisztviselók, mint a bírák. Rettenetes veszedelem, hogy egyes vidéki törvényhatóságok annyira rosszul dotálják a maguk rendőrközegeit, hogy

meg a fák puszta koronáit s a tocsolyák vizét csak annyira borzolja föl, mintha valakinek gyöngéd ajka csókot hintene reá. Az erdőszélen a vadszeder élesen ki válik a szürkeségből s a rátüző napsugárban úgy uéz ki, mintha zöld bársony szallagot teregetett volna ki valaki a csupasz ágakra. A feketerigó ágról-ágra szálldo-’, a tarka matyik egymást hívogatják, közbe közbe beleszól a szarka csern-gés.-, míg az erdő mélyéről a kakuk kiáltó.za a maga j. egszámláihatatlan édes szóját.

Fölnézzünk az égre. Rózsaszínű f i hők száltanak nyugatról keletre A nap la- gyogóan süt, békésen tekint alá, mintha nem is tudná, hogy 12 óra 86 perckor egy is teni színjátéknak le-z önk"ntelenül részese. Óráinkra tekintettünk. A mutató a XII-ön túl van; a színjáték renedzöje már megadta az első jelet fi a természetben beál lőtt az a mélységes halálos csönd, mely együtt szokott járni a napfogyatkozással- A réteken legelésző barmokat különös izgatottság fogta ol, kitágult orrcimpáikat fölfelé tartják az égnek s nagy, barna szemükkel belenéznek »z ég vérvörös ró zsájába.

egyenesen rákényszerítik az >kat visszaélések elkövetésére s az ilyen rossz anyagi helyztt következése az utóbbi időben több Ízben • lőfordult eset is, hogy egyes vidéki városokban a rendőr- legénység megtagadta a szolgálatot.

— Megszívlelendő szempont, volt az, hogy a vidéki rendőrségeknek nem volt meg a kellő gyakorlatuk sem arra, de nem rendelkeztek a egfelelő anyagi eszközökkel sem, bogy a modern kor modern gonosztevőinek munkáján ellenőrizhessék, vagy amink gátat vethessenek. Ma, amikor a nemzetközi betörők automobilon járnak, bizony nem lehet ekhós szekereken a nyomukba vágtatni. Pedig az utóbbi időben nőm is egy Ízben láttunk példákat arra, amikor a legújabb technika eszközeivel fölszerelt nemzetközi gonosztevők sikerrel végződött kirándulásokat rendeztek a vidékre. Csak alig múlt néhány hete, hogy Görögországból iderándult betörők fosztották ki a 1 alázsfa’vai Pátria bankot.

— Ezek voltak azok a szempontok, amelyek sürgőssé érlelték ezt a kérdést. Ha már a közigazgatás államosítása politikni akadályokba ütközik, a rendőrség államosítását meg kellett csinálni.

Mi történik a vaddal, hu beáll » nap- fogyatkozás borzasztóan fölségas pillanata? E fölöt7 tépelődünk, míg l ssm, nesztelenül e!ó kezünk az első állasba s a kinyitott bot- széken me-í/pihenvo, éles figyelemmel kísérjük a száferdt-t hová jó mélyen be lehet még látni a fakó avarra.

Eay C'öpp kis alkonyodás mutatkozik. E pillan-than — mintha csak összebeszéltünk volna — ez egész állásvonalon mindannyian óránkat vesszük ke- zünkb : 12 óra 36 perc. A napfogyatkozás »kezdete. Borzalmas csönd támad. Egy szellő sem mozdul; a fák koronái egyetlen ingást sem végeznek. Az erdő hallgatózik. Pár pillan-'tig tart ez a csönd, mig végre egy két ütemes koppanás hallatszik. A hajtők megindultak s pálcáikk 1 megkop- pintották uz első fákat. Egy-két rigó ijedten megrebben, egy elkésett erdei szalonka sivit el a fák fölött, aztán megint elcsön- desül minden. Szempil ánk meg se rezdül. Mereven nézünk az erdőre, melyre lassanként mindjobban nifekszik a napfogyatkozás alkonyata. Mintha kissé meg is hült volna a levegő. Esztevétlen mozdulattal hutzuk összébb kabátunkat s begomboljuk.

Jelest számunk 8 oldal