Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-16 / 86. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 5 z atm ár. 1912. április 16,. kedd. 86 s?ám. KMtNBnaiimiiiimaam ■ POLITIKAI NAPILAP. fejlesztése. Ä gazdatársadalmi tevékenuség Szatmár, április 15. (*) Serényi Béla gróf földin ivelés- ügyi miniszter nem egy Ízben jelentette már ki, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztéséhez nélkülözhetetlen dolognak tartja a gazdatúrsadalmi tevékenységet s éppen azért annak nagyjelt'ntőséget tulajdonit, kormányzati prográmmjámtk ez okból egyik sarkalatos pontja a gazda- lársadalmi tevékenység fejlesztése Szó sincs róla, a jelenlegi miniszter elődjei is rendkivü i sokat áldoztak a gazdatársadalmi tevékenység fejlesztésére, de Serényi grófot mindenek fölött dicséret illeti meg azért, hogy a gazdatársadalmi tevékenység fejlesztésére szolgáló anyagi áldozatokat legutóbb rendszeressé tette. A gazdatársadalmi tevékenységnek legfőbb szervei a vármegyei gazdasági egyesületek voltak és azok most is. A gazdasági egyesületeknek anyagi ereje azonban nem áll arányban azokkal a feladatokkal, amelyek betö tését az egyesületektől várják. Törzsvagyona alig egynéhány gazdasági egyesületnek van, az évi kiadásokat a legtöbb egyesület a nagyon is gyéren befolyj taguijakból fedezi, amelyek túlnyomó nagy részét a gazdasági egyesületeknél is az ősi magyar tartusból kifolyólag rendszerint mint hátralékot könyvelik el. Lelkesedés, hozzáértés bőven akadna a gazda- sági egyesületek falain belül, de rendszerint hiányzik a kivitelhez szükséges pénz A földmivelésügyi miniszter most azáltal segített a gazdasági egyesületek helyzetén, hogy az állami költségvetésben nagyobb összeget vett föl, amelyből 10 éven áhandó rendszeres évi segélyben fogja rész* siteni az összes gazdasági egyesületeket. Nem mindegyik gazdasági egyesület kap egyforma segélyt. A miniszter mindenekelőtt jelentőségükhöz mérten, a gazdasági egyesületeket csoportokba osztotta. Az első csoportbeliek évente 7000, a második csoport- 1 ebek 5000, a harmadik csoportbeliek 3000 és végül a negyed’k csoportbeliek évi 2000 korona államsegélyt fognak kapni. Magától értetődik, hogy magasabb rangosztályban segélyezés szempontjából azokat az egyesületeket sorozta a miniszter, amelyeknek a működési területe mezőgazdasági szempontból jelentősebb vidékekre esik. Az államsegély ellenértéké lejében azonban a miniszter kikötéseket tett a Esthajnaltól virradatig. Vilma asszonynak. Irta: Vidor Gyula. Alkonyodik. Néma, siri csend borul a messzeségre. A távolból lágy a'tató dal elmosódott foszlányait hozza a langyos esti zefir. Megértem minden szavat, hiszen üzenetet hoz, egy verőíónyes, muskátlis kis házból — az anyámtól. Az égen — amely mint egy kiterített végnélküli fekete bársony, amelyre láthatatlan kezek apró vil lamlámpákat akasztottak — kigyulnnk a csillagok. Csönd. Nyugalmas, nyomasztó, félelmetes csönd. Beteg vagyok. A lelkem faj. Az idegeim bénultak és euósz lényemet nyomasztó bágyadtság tartja fogva. Sírni szeretnék. Oda vetni magamat rideg, sötét szobám valamelyik sarkába és gyermek módjára hangosan, görcsösen zokogni. Valami úgy mar, rág, epeszt és szenvedélyes rohammai fölfelé tör bennem a keserűség. Aa a^yam lázasan lüktet, a szemeim mélyen beestek és fénytelenek. A fejemet a bánat súlyos terhe lefelé huzza és alig merek egyet kettőt lépni, mert félek, hogy összeroskadok. A kezem remeg és erőtlen. Egész lényemet sajátságos zsibbadás veszi körül. Szédülök . . . Érzem, tudom, hogy itt a vég. Még egy nap, egy óra, vagy talán még annyi sem és fáradt, gyenge testem nyugodni tér. Nyugodni örök pihenőro. Elpusztulok, elhagyottan, mindenkitől ellaszitva, egyedül. Nem lesz senki, aki megsirasson, senki, aki egy szál halvány őszi rózsát tenne a síromra. É^zre sem veszik, hogy elmentem és a végtelenség nagy órája tovább lüktet, tovább ketyeg . Vívód isomnak csak egyetlen tanúja lesz: egy e'L k’dt sárga fénykép, amely ráma nélkül négy szogg. 1 van az ágyam felett a falhoz erősítve — az anyám fényképe. Az anyámé, az édes, jó anyámé, azé a drága, áldott öregasszonyé, aki aggódó szemekkel, az édesanya fajó érzésével néz le rám, amikor én a kínoktól gyötörten, lázban égve, keserves sóhajokkal fetrengek kemény ágyamon . . . Félve, néma szenvedéssel nézek fel erre a kopott képre. Nem bírom el azt a jóságosán megróvó tekintetet, amely a szemeiből árad. Mintha ezt mondaná; gazdasági egyesületekkel szemben. Némelyik gazdásági egyesület működését ugyanis az bénította leginkább, hogy annak ügjeit nem gazdaságilag szakképzett titkár irányította, liánom csak olyan dilettáns tisztviselő, akinek a vármegyénél még egyéb állása is volt és aki a gazdasági egyesületi titkárkodást csak holmi mellékfoglalkozásnak tekintette. A miniszter moet kimondó ta, hogy az első, második és harmadik csoportba tartozó egyesületek, ha az államsegélyt igénybe veszik, kötelesek mezőgazdaságilag szakképzett titkárt alkalmazni, mégpedig úgy, hogy az első, második csoporthoz tart tzó egyesületek titkárai mellékfoglalkozást sem vállalhatnak, hauem kötelesek minden idejüket a gazdasági egyesület ügyeinek vitelére szentelni. A harmadik rangosztá yu gazdasági egyesület titkárainál inog van engedve a mellékfoglalkozás, a negyediknél természetesen szinte, itt a miniszter elengedte azt is, hogy az egyesületi titkár gazdasági szakképzettséggel bírjon, de alig hisszük, hogy akadjon egyesület, amelyik ezt a kedvezményt igénybe venné, mert hiszen az államsegély módot nyújt arra, hogy minden egyesület szakképzett tit— Látod, fiam, hová jutottál? Mivó tett az a csodás assz ny, aki, inig te ziháló mellel, íantalusi fájdalmakkal rohansz a nagy semmiség feb, — kajánul vigyorogva élvezi a kéjek, a gyönyörűségek tengerét. Mii törődik veled az az as-zony, akinek minden vágya csak egy : a férfiak bolondi- tása. Az a lágyan suhogó selyem, amely, mint egy sima hullám fogja át karcsú, hajlékony leslét, csak takarója becstelen énjének és kizárólag a képzelet, a mámor, az érzések tulcsigázására szolgál. Tudom, hogy lelkedben nagy tusát viv egymással a szív és az ész. Az egyik tép, marcangol és mint a mágnes húz, visz, elragadva vonszol annak az asszonynak közelébe, aki életkedvednek elrablója, álmaid szótoszlatója. A másik, az ész, nyugalomra int, mélyebb gondolkodást parancsolva. De persze, hiába: A szív legyőzi és meghazudtolja az észt. . . — Te bus Jézus, ki föl-föl bukva czi- peled a forró szenvedélyek, a szerelmek súlyos keresztjét, tedd le nehéz terhedet, dobd a gyehennák tüzébe azt, hadd égjen el magasan lobogó lángokkal ... És megtisztulsz ! Dereng » kínná’ ‘\z ég alja bíborban Jel »at steánufik 14 oldal
