Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-31 / 74. szám
*1912. márczius SÍ.) 74. szám 5 oktat SZAMOS BiValyszekeren a halálba. Borzalmas véríio^zii Váriban. Kidobták a kalauzt a robogó vonatból. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, má.c. 30. Vei fagyasztó kegyetlenségnek voltak szemtanúi azok az emberek, akik tegnap a Vásarosnemény és Nyiiegjházu között közlekedj vonaton uta-tik. Két elvetemült gonosztevő, miután a vonatot kisérő kalauzzal összevesztek, közrefogták a Szerencsé len embert és lehajtották a robogó vonatról. És a vonat ment tovább, anélkül, hogy valakinek is eszébe jutott volna, hogy meghúzza a vészieket, hogy a vasút megálljon é3 a súlyosan megsérült jegy vizsgálót bevi gyék a legközelebbi állomásra. Az abban a kccsiban ü ő utasok annyira frappirozva voltak a történtektől, hogy egyikük sen u- dott egy s ót sem szólni. Tegnap ddután történt az eset. A vonat a rendes időben hagyta el a vá áros- naményi pályaudvart és menetrendszerin i sebességgel igyekezet1. Nyíregyháza , feló. Két muukásküUejü órfi még a kiindu ó állomáson megváltotta a jegyét és beült egy harmadik osztályú kocáb a A két férfi munkásjegyet váltott, holott obez nem volt meg nekik, a szükséges munkásiga tol vényük. De ők ezzel nem törődtek és nem c-inál tak az egó-z dologból valami nagy lelki ismereti kérdést. Elhatározták, hogvh jönni fog majd a kalauz és kérni fogja a jegyet, szép szóval megkéiik, hogy no csináljon nekik kellemetlenséget, mert nem volt tö b pénzük és azért váltottak munká-jegyet. De azzal nem számoltak, hogy véletlenül egy olyan becsületes kalauzra találtak, aki nem akarta elnézni a két férőnek ezt a csalást. A Károlyi grófi ts az Uj he yi-tanya között haladt a vonat, amikor abba a ko csiba lépet' a kalauz, ahol a két <órfi ült. A kalauz először a kocsiba ülő többi utas jegyét vizsgálta meg és mintha csak sejtette volna, hogy az utolsó pádon ülő emberekkel baj lesz, azokat hagyta utótjára. Ami kor odament hozzájuk és kérte a jegyeket, azok fóljegyeket húztak elő és odaadták a kalauznak. A jegy vizsgáló azonban ezzel nem elégeded meg, hanem kérte a munkás- igazolványokat is. Er e a két férfi halkabban kezdett beszélni a kalauzzal és az egyik szivarral kínálta meg. A kalauz nem fogadta el a szivart és most már erélyesebb hangon követelte az igazolványt. A két férfi könyörögni kezdőit a kalauznak, hogy ne kívánja tőlük az igazolványukat, mert ők azt eivesztették. A jegyvizsgaló erre megmondotta a két embernek, hogy a jegyre rá kell, hogy fizessenek. Ezzel elmen', hogy a szolgálati kocsiban u ráfizetésről szóló űrlapot kitöltse. Amikor a kalauz visszajött és a két férfit a fizetésre felszólította, azok nem válaszoltak semmit, hanem az egyik, kinyitotta az ablakot, majd mind a ketten megragadták a szerencsétlen embert és kidobt ik az ablakon. Azután nyugodtan visszaültek a helyükre és intha misem történt volna, pipára gyújtottak. A közönség pedig megdermedve ült a padokon, tíeokisem szólt egy szót sem é3 senkinek sem jutott eszébe megrántani a vószféket. Amikor a vonat az Újhelyi tanyára ért, a két férfi leugrott és eltűnt. Itt tették meg azután az utasok a feljelentést. A vonatot visszainditották és a mozdonyvezető az egyik árokban látta meg a kalauzt, amint vérbe felrengve az árokban feküdt. Beviiték a nyíregyházai kórházba, ahol most élet-halál között lebeg. A merénylőknek nyoma veszett. Valódi angol, olasz halapujdonságok, nyakkendő, sétabot különlegességek = RAGÁLYINÁL. = — Saját tudósítónktól — Sz tmár, márc. 30. Tragikus körülmények kö?öt fej-'zle be életét egy összetöpörödött, szegény öreg anyóka, aki magas kora dacára annyira ragaszkodód a léthez, hogy beteg, öreg testét szekered be akarta vonszoltatni Sikár óró N-igyb nyara, hogy az orvosi tudomány segítse megszabadítani szenvedéseitől ,ó» ha lehetséges, hosszabbíts * meg nyomom’1, bü nős életét. És ez volt a veszte az anyókának, mert útközben érte utói a végzet. Hr érezte, hr aejtede volna a szegény, hogy arra a szekérre ült föl, amely éppen a halai torkába indul vele, dehogy is hagyta volna oda kényelmes, nyugodt otthonát. Inkább tűrt, szenvedett volna, csakhogy ne k lije i neki a legborzalmasabb hdáliái megkeni. Verdes Gáborné sikárlói asszony, egy jómódú gazdálkodó özvegye; mrr néhány hónap óta betegeskedett. A kis községbe s nem igen akad orvo3 és patika és igy a gyógykezeltetése ős egészség: állapotának javulása csak nagyon nehezen haladt előre. Szívesen áld) ott vo'na akármennyi péu t, talán odaadta volna tekintélyes vagyonának egy nagy részét, ha ki tudták volna győigyi tani fájdalmas be egsegéből. De az orvos csak hsienkint kétszer látoga'ott el a faluba ős igy gyógyulá ró: szó sem lehetett. Verdesne hozzátartozói többször mondották a? öreg asszonynak, hogy menjen be Nagybányára és vétesse föl magát a 'kórházba. Sokkal gondosabb ott az ápolás, az orvoä is min dinkor kéznél van és ilyenformán sokkal inkább van remény arra, hogy betegségéből hamarosan kigyógyi ják. De, hiába való volt a család minden kérése, az idősebb asszony mindenkor azzal utasította vissza az ajánlatot, hogy nem mer kórházba menni, inert fél, hogy ott meghal. Mintha esik megérezte volna, hngy útja a kórházból nem fog többé visszavezetni kedves kis falujába, ahová ifjúságán <k és életének ezernyi emléke fűzi. Rendkívül előítélettel volt a kórházakkal szemben ős azt. mondo ta, hogy a kórház a temető előcsarnoka. A család azonban nem nyugodott és hosszas, napokig tartó diskusazi után végre sikerült rábeszélni Verdesiiét arra, hogy magát a kórházba felvétesse. Abban állapod tik meg, hogy tegnap, úgymint pántokon kocsira ül az öreg asszony ó- behajtatnak Nagybányára. A család összepakolt minden félét, a szükséges fehérneműt, utravalót és a szekér, amely ebi két bivaly volt fogva, megindu t az országúton Nagybánya felé. Hosszan, szeretetteljesen búcsúzott el Ver demó hozzátartozóitól és az utolsó szava az volt, hogy: a legközelebbi viszontlátásra. A bivalyok lassan vonszolták a szekeret és útközben megszomjaztak. Néhány ó a múlva a Zazar patakhoz értek. A kocsis az állatokat a patak szélére terelte, hogy magitassa őket. De a bivalyok, amikor a vizet meg!át ák egyenesen a patakba vitték a szekeret. Hiába va'ó volt a kocsis minden igyekezete, nem tudta az állatokal megfé kezni. Vad erővel rohantak be a vízbe és a szekeret felborították. Verdesne a kocsi alá került és többé nem is bukkant felszínre. A kocsis is csak úgy tudott menekülni, hogy a szekér tetejére kapaszkodott és a bivalyok kiúsztak vele a patak túlsó végére. Verdes Gáborné holttestét ma vetette partra a viz. Szegény öreg asszony az életet ment fölkeresni és helyébe a halál örök birodalmába jutott. Elfogadok egy Ügye3 kiszolgáló leányt — Szűcs József. — Saját tudósítónktól. — S atmár, márc. 3'l. Rettenetes vérbosszút esküdlek a vári i legények a kömörői legények ellpD. Régi eiienségesked' sben vannak a két fa u legényei egymással. Többször összeütköztek mar és mmdenkor több, súlyosan sebesült ember maradt a csatatéren mind két fél részéről. Érdekes megfigyelés, hogy a szó nszéd községek legényei rendsserinl harcban állanak egymással. És. ahol csak tehetik, bosszantják, gúnyolják egymást és valóságos kitüntetésben iészositik azt a társuka’.aki a má sík tábor valamelyik emberét alaposan el- agyabugyálja. Mindamellett látszólag fön- íartják és ápolják a b oád viszonyt és ha a két község fiatalsága közül az egyik mulat Ságot rendez, úgy készséges öröm ne! hívja meg a másik falu legényeit. Ezt azoaban inkább taktikából teszik. És holt bizonyos, hogy az ilyen bálokon a jámbor táncoló legények csakhamar átalakulnak vitézi harcosokká. És megkezdődik a háború, előkerülnek a bicskák es folyik a vér. Sok legéuyt avattak fel már igy nyomorékká. Annyira talán azonban még seholsem élesedlek ki az ellentétek, mint a vári-i és kömörői legények között. A feszült viszony egy bábm vette kezdetét, amelyet a tisza- csécsei legények rendeztek. Hivatalosak voltak erre a mulatságra úgy a-vári i, mint a kömörői legények Magától értetődik, hogy a iegónyek csak azért ment-k el a bálba, hogy végre összemérjék erejűket. És amig odabent a tereimben folyt a vigság, addig o lakint az udvarban felállt a k;t tábor és megkezdődött a hadakozás. A sok véres fejtől és más súlyosan serült testrésztől eltekintve, az-eredmény egy halott volt a vári-i legények részéről A legények ki lehettek e égitve, mert a mérkőzés befejezése át un visszavo naltak, a halottat otthagyva az udvar kavicsos földjén E töl a perctől kezdve a két íalu legényei halálos ellenségek lettek Mind.-n alkalmat felhasználtak arra, hogy bosszút állhassanak. És ennek a bős zunak egy szegény, ártatlan, családos ember adta meg az árát. Egy olyan emberen elégítették ki vér- szomjukat, aki teijeson neutrális és legkevésbé sem az oka a legények ellenségeskedésének. De a vérbosszú nem ismer határt, nem válogatott az e-zközökben és az áldozatokban. Kiss Lajos tiszacsócsoi biró a napokban a beregszászi vásárról gyalogszerrol igyekezett hazafelé. Gyanútlanul haladt az országúton és a legjobb kedvvel, fütyörészeit. Mikor a Tisza-partjának egy elbagyoUabb részére ért, az egyik bozót mögül olőugrott két legény és az egyik bottal fejbe vágta. Olyan erős csapást mért a biró koponyájára, hogy az nyomban élsz- dűlt és eszméletlenül rogyott a földre. Erre várt csak a két legény. Most elővették késeiket és öt szúrást ejtettek a szerencsétlen idősebb ember testén. Talán tovább is folytatták volna hóhér munkájukat, ha nem vették volna észre, hogy emberek közelednek feléjük. A két legény futva elmenekült Az arra jövő emberek szedték fel Kiss Lajost és vitték haza a lakására. A biró oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy felépülésében egyáltalában nem biznak az orvosok. A csendőrsóg megindította a nyomozást ás eddig sikerült megállapítani, hogy irénylő kőt vári-i legény volt, akik ták megbosszulni a kömörői legényeké.. Földbérlet. A ménteleppel szemben 3 vékás föld bérbe vagy felesbe kiadó Rákóczi-utca 8. sz. alatt. „KRISTÁLY t. gőzmosógyár és vegy- íisztitó intézet "^WIOO 8ZATM Ali, Üzlet: Kazinczy ~uteza 11. Gyártelep : Kdlcsey-uteza 8.
