Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-24 / 69. szám
2. oldal. SZAMOS (1912 mardin 24 x 6ÖL s: án . fejleszteni nem lehetett. Vannak, kik már es/.'endöt meghaladó idő óta várják a tele fon állomást. Ennek megszüntetése végett a postafőnök fölterjesztést tett a postaigazgatósághoz földalatti kábelvezetőknek lefektetése iránt. A fölterjesztésnek meg is lett az ered ménye, mert Siket Traján nagyváradi posta ós táviró igazgató, aki Szatmór érdekeit valóban kitüntető szivességü jóakarattal kezeli, megadta az engedélyt a kábelek lefektetésére, mely munkálat már befejezést nyert. Egyelőre ^00 huzalt fektettek le, ami megfelel 200 uj telefonállomásnak, vagyis most már bárki gyorsan jut telefonállomás hoz. Egy másik panasza az volt a közönségnek, hogy a postahivatal fölvevő ablakai alacsonyak és kicsinyek voltak. Siposs postafőnök már intézkedett, hogy az ablakokat a közönség kényelmére megnagyobbítsák. A postafőnök azonban még itt sem állt meg, hanem újabban fölterjesztést tett, hogy a telefonkapcsoló táblákat modern és a nap-nap után növekedő forgalomnak megfelelően átalakítsák, illetve kicseréljék. Mostanában többször megesik, hogy mással kapcsolják össze a beszélni kívánókat s még többször esik meg, hogy sokáig kell várakozni. A laikusok ezeket a kellemetlen ségeket a kapcsolószemélyzet terhére Írják, pedig ők valóban nem okozói, hanem egyes egyedül a most használatban levő avult rendszerű kapcsolótábla miatt keletkeznek — még pedig elég sűrűn — kellemetlenségek. Hír szerint rövid idő múlva foganatja lesz a felteijesztésnek s igy a telefonszolgálat is kifogástalan lesz. Ha mindéhez hozzávesszük még, hogy a postapalotát is kibővítik, valóban elismeréssel adózhatunk Siket Traján posta és táviró igazgatónak a szatmári közönség irányában meg-megujuló jóakaratáért. Gondoljunk a külső városrészre is. — Saját tudósítónktól — Szatmár, márc. 23. Akiknek élethivatása olyan kedvező, hogy éveken keresztül nem kell kimozdulniuk a város nem éppen tiszta, de azért mégis elég tűrhető belső részéből, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy Szatmár szabad királyi városnak vannak olyan részei, melyeken az esős évszakokban a szó betüsze- rint vett értelmében szünetel a közlekedés. De nemcsak a gyalog lehetetlen a közlekedés, hanem hatökrös szekérrel is jól meg kell gondolni a dolgot, mert igen könnyen megeshetik, hogy ott reked a szekér a portékával együtt, amig n nagy természetnek kegyeskedik a sarat ingyen, (of potying) eltakarítani. Ilyen alkalmakkor szokták a város magisztrátusát különféle fő- és alcímekkel sulyosbitott cikkekkel megróni és az orra alá dörgölni, hogy igy, meg úgy nem törődik a város sorsával, jövőjével. Mi ezt annál kevésbé nem tesszük, mert jól tudjuk, hogy már régóta, tessék háromszor aláhúzni, hogy .régóta“ ott fe- küszik a közigazgatási gondoktól roskadozó Íróasztalokon a kövezési programm, vagyis a város vezetősége ebben az ügyben már tett lépést. Sajnos, azonban addig még a kültelkieknek igen sok lépést kell megtenni az utasmarasztó sártengerben, mig ez a kövezési programra valóra válik. Az állami rnéntelep parancsnoksága azonban már megelégelte a várakozást és tegnap udvarias, de félre nem érthető komoly hangú átiratot intézett a város tanácsához, hogy a Szamos hídtól a méntelepig épitsen szilárdan burkolt utat, mert tovább már valóban nem tűrhetik az ottani közlekedési állap jtokat. Sem világítva, sem kövezve nincs az az úttest. Eddig a vasút mentén bukdácsoltak az emberek, de most, hogy legutóbb egy kótyagos atyafit úgy letölt a kis vicinális az árokba, hogy kicsiny hijján ott nem hagyta a fogát, betiltották a vasúti sinek között való polkázást s Akinek már okvetlenül be kell jönni a városba az kényes kénytelen nekifohászkodik a sártengernek. A városi tanács tárgyalás alá vette a méntelep parancsnokságának átiratát és kiadta a városi mérnöki hivatalnak véleményezés végett. Nem tudjuk, vájjon ez az ügy meddig fog eirkulá'ni a közigazgatás retortájában. Annyit azonban hallottunk, hogy az ut meg lesz s akik addig belé nem vesznek a feneketlen sártengerbe, úgy ősz táján már a kövezetre gyűlt, de el nem hordott sárban dagaszthatnak nagy boldogan. Egy család tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 23. Az élet a legnagyobb regényíró és a sors a legkegyetlenebb rendező. Régi axióma ez, amely talán sohasem bizonyult annyira valónak, mint most, a szegény, szerencsétlen Sebestyén család esetéből kifolyólag. Ha az élet va'akire ránehezedik, úgy egy- má után küldi a csapásokat, amelyek ólom- sulylyal nehezednek arra a boldogtalanra, akit a sors arra kárhoztatott, hogy szenvedjen, vergődjön és kinlódja végig a gyehen nák minden borzalmait. Az élet néha kegyetlenebb az inkvizíció pribékjeinél ós a fizikai fájdalmakon kívül rettenetes lelki gyötrelmeket okoz. Most is, itt a közelben, Várnfalun olvan borzalmas tragédiát inszcenált, hogy első pillanatra szinte lehetetlennek tetszik és nincs oiyan kemény szivü ember, akit meg ne döbbentsen. Önkéntelenül is arra kell gondolni, mit véthetett az a család, amolyet ilyen végzetesen sújtott. Mintha valami nagy, ijesztően iszonyatos bűnt követett volna el, amiért ötödiziglen kellett megbünhődnie. A Sebestyén család már évtizedekig Vámfaluban gazdálkodott. Szerény, kedves embereknek ismerte az egész község népe. Nem vétettek senkinek és szorgalmasan dolgoztak, nehéz, fárasztó munkával meg őrizve és gyarapítva kevés vagyonkájukat. A család, amelynek öt tagja volt, a legnagyobb békességben és a legteljesebb egyetértésben élt. Boldogságukat nem zavarta semmi és kizárólag egymásnak éltek. Mintha csak megérezték volna a közeledő veszedelmet, amely Damokles kardjaként lebegett fölöttük ós csak alkalmas időre várt, hogy lesújthasson rájuk. Nem merték volna hinni, hogy a végzet ilyen elementáris erővel csapjon le közéjük ós hogy ilyen rapid módon, egymásután szakítja ki őket a családi körből. Maga a családfő, Sebestyén Károly 4 hónappal ezelőtt halt meg, hirtelen, várat- | lanul, egy napi betegeskedés után. A csa- | Iád eltemette az apát, az özvegy a férjet ós a gazdálkodót az egész közaé? mélységes részvéte kisérte utolsó útjára, fis. alig vette föl a boldogtalan asszony az özvegyi fá- tyolt, nehány napra rá anyai gyászt is öltött. Idősebbik, Károly nevű fia halt meg, ugyanolyan körülmények között, mint az apja. Vigasztalhatatlan volt az egész család ós most még jobban összefogtak, hiszen a számuk háromra apadt, ßs itt következik a sors iróniája, amely érthetetlen bosszújában nem nyugodott és folytatta rendületlenül gyilkos munkáját. Alig múlott el két hét, megbetegedett a család másik, még egyetlen életben levő férfi tagja, Imre. Neki sem kegyelmezett meg az élet. Néhány napi kínlódás után elszakította övéi köréből a halál. Hiába való volt minden odaadó ápolás, az anyai és testvéri szív minden melege és önfeláldozó gondossága, nem lehetett megmenteni. Most már ketten maradtak egyedül, anya és leánya. Két gyönge nő, akiket a sors kegyetlen szeszélye ugyancsak próbára tett. Minden szabad idejüket azzal töltötték, hogy elköltözött szeretettjeiknek sírját gondozzak. Nap-nap után kijártak a temetőbe és a három friss sirhant fölé szorgalmas kézzel ültették a virágokat, az őszi rózsát ós krizanténiumot, anya ós leánya. A lavina megindult é3 rendületlen energiával és biztonsággal törtetett a cél felé : el kell még söpörnie a földszinéről Sebestyén Gizellát is Útjában nem tartóztatta föl senki és a halálos kór vitte magával oda, ahol már nem fáj semmi, ahol az örök pihenés következik. A fiatal, viruló leány is itthagyta egyedül, magára, minden támasz nélkül, megtört szivü édesanyját, akit a bánat és a sok keserűség élő-halottá varázsolt. De, a szomorú özvegy, nem birta ki sokáig egyedüllétet. A sok csapás, férjének ós gyermekeinek ilyen rövid időközökben történt elhalálozása annyira megviselte, hogy hamarosan követte őket a hideg, néma sírba. A bánat, a szive ölte meg. Hiszen nem volt már célja az életének úgysem. Eltemette férjét, három gyermekét, szinte megváltásként jött el érte is a zord halál. Végigjárta a nagy Golgothát, semmivel sem tartozott, lerótta minden adósságát az élettel szemben. Es most ott áll a Sebestyén féle porta üresen, lakatlanul. Csak egy hűséges, öreg cseléd a família régi szolgája serceg ós bolyong céltalanul az udvarban. Ö ad enni a jószágoknak addig, amig a rokonok megosztoznak a hátragyott vagyonban. Azután, hogy mi lesz vele, az még bizonytalan. Elmegy más szolgálatot keresni, de valószínűleg nem akad eg/ hamar olyan nemes lelkekre, mint a Sebestyén család minden egyes tagja volt. fk7 ÖQ§7PQ között H&Uao&ud elismert legjobb a Moskovits-Cipőgyár Rt. gyártmánya. — Kapható Szatmár, Deák-tér 7. Talpba vésett szabott ár. J Agytoll tisztítás és ' 1 Szatmár. Gyár főüzlet fertőtlenítés Xl<AJlciJt3l -L dl Kossuth Lajos - utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-uicc 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz- Alapittatoti 6.
