Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-22 / 67. szám
I o I 2. old&l. csak akkor érik el, hogyha egyes vidékeket belékapcsolnak a fővonalba, a kereskedelem és a kultúra ütőereibe. Leir- hatlan lelkes, zajos tüntetés fogadta az alispánnak egyszerű, de bombaként ható szavait. Percekig tomboltak és tapsoltak a bizottsági tagok. Kende Zsigmond szükségesnek tartja a vasutat, de számolni kiván a vármegye anyagi erejével s kéri, hogy C3ak 100,000 koronát szavazzon meg a vármegye. N. Szabó Albert a 200,000 koronás hozzájárulást ajánlja rövid, de élénk közbeszólásokkal .tarkított beszédében. Végül a főispán föltette a kérdést, de Falussy dr. itt is igyekezett egy kis zavart csinálni, mert az állandó választmány javaslata fölött szeretett volna szavazni. Kisded kísérlete azonban fölbukott és a bizottsági tagok óriási többsége az alispán javaslatát fogadta el. Az avasi járás székhelyének ügye szintén puskaporossá tette a terem levegőjét, de a többség itt is érvényt szerzett akaratának s kimondta, hogy a járás székhelye továbbra is Avasfelsőfalu- ban lesz. Volt azután a gyűlésnek egy kellemetlen, kínos része is, amelynek központjában N. Szabó állott. Nagyecsed község régi pőre került szőnyegre. A szavazás során a tisztikar az állandó választmány javaslata mellett foglalt állást, amitől N. Szabó úgy méregbe gurult, hogy nem éppen parlamentáris szókat röpített a tisztikar felé. A közgyűlés többi tárgya általános részvétlenség mellett, de annál gyorsabban pergett le, úgy, hogy fél 2 órakor a 207 pontot le is tárgyalták. A T ÍC\TA mérnöki irodáji vT3f\JLr CÍJCaIVvJ Bercsényi-u. 33, egy szép fa tövében kiadta párájut. Hajtás után négy hajtóra bíztuk, hogy felhúzzák a gerincre, honnan a vadászat után rendeltetési helyére kerül. 15- én Erdőszádára mentünk, hol Károlyi Lajos egy kant, Schönfiug főügyész egy kocát és egy malacot ejtett. A bikocsi hajtásban Károlyi Lajos egy kant és egy kocát lőtt, mig én a felső-bikocsiban majdnem hasonló körülmények között egy hasonló nagyságú kant ejtettem, mint az előző napon. Ugyané hajtásban sógorom, Teleky Tibor szintén lőtt egy szép kocát. 16- án a cigányhegyi hajtásban ismét szerencsém volt egy magányos kocát lőni, mig Odeschalchi Loránd egy hasonló nemhez tartozó és érdekes állapotnak örvendő egye- det terített le, „Miller és Greis“-fólo fegyverével. 17 éan Barlafalun sógorom, Teleky Tibor egy tehenet lőtt, mig .'chönflug főügyész egy remek kant. Ezután a hajtás után , búcsút vettünk a szép Bükkhegységtől és kocsikra ülve, Barlafalun és a Szamoson át Sikárló felé hajtattunk. Szép tavaszi est lévén, 10 fok melegben, szótlanul bandukoltunk egy dülőuton. Képzeletünk a szép emlékeken járt Mind nyáján egyet éreztünk, hogy jól mulattunk, miközben arra sem gondoltunk, hogy miképpen kelünk át a Szamoson, mely még azelőtt nap zajlott. Felérve egy emelkedet- tebb helyre, minden képzeletet felülmúló panoráma tárult szemeink elé. Alattunk egy síkság, melyet a Szamos féktelen árja szel Becsapott szatmári fiskálisok. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 21. Az elmúlt napokban néhány szatmári ügyvédet furfangos módon csapott be egy ismeretlen szélhámos. Ravasz ésszel, szinte hihetetlen merészséggel, az elszánt emberek minden bátorságával állított be több ügyvédhez egy paraszti külsejű ember és azt mondotta, hogy megbízást akar adni egy hagyatéki tárgyalásra nézve. Az irodában szerényen, alázatosan megállt, piszkos, poros karimás kalapját idegesen forgatta meg néhányszor a kezében és csak hosszas nógatásra mondotta a követkéz'két: — Az apám, aki dúsgazdag fö’dtu- bjdonos volt — kezdte a meséjét — tegnap meghalt Csengeren. Nagy vagyont hagyott hátra, amelyek felett holnap lesz a hagyatéki tárgyalás. Az ügyvéd uratakarom megkérni, hogy az ón érdekeimet képviselje a tárgyaláson és fáradtságáért illő honorá ziumot fogok fizetni. Azért jöttem ügyvéd úrhoz, mert hallottam, hogy kitűnő fiskális és minden pert meg szokott nyerni. Azt hiszem, hogy ügyvéd ur szívesen vállalja el az ügyemet. A felkeresett fiskálisok természetesen a legnagyobb készseggel kapva kaptak a megbízáson — a kitüntető vélemény is hi- zelgett nekik —- s a jövevényt le — bá- tyámozva, nagyot csaptak annak a markába. — Hát akkor kész az alku és holnap utazunk Osengerre és elitézzük a kis ügyet. Mondhatom, meg lesz velem elégedve — dicsérték önmagukat az ügyvédek — aminek a meghallgatása azonban pénzükbe került, mert az atyafi távozás előtt zavart hangon előadta, hogy másnapig néhány koronára volna szüksége. — Az apám halála váratlanul ért — hajtogatta — s mielőtt bejöttem Szatmárra elfelejtettem egy kis pénzösszegről gondoskodni, pedig egyet-mást vásárolni is kellene De, hiszen csak holnapig. — Mennyire van szüksége? » SZAMOS ________________ át , mig túl rajta a sik területből minden átmenet nélkül emelkedik ki egy remek hegylánc, mely gyermekeiket öleli magába a Pietrosát, Rozsályt és a Cibleseket. Talán bolondja vagyok a természetnek, nem tudom — de, ha ilyen szépségeket, látok, mely a természet nagy alkotása, mindannyiszor a bámulás rabja leszek. Lelkem igyekszik a mindennapiasság fölé emelkedni Gondolataim messze utakon kalandoznak, kutatják, keresik azt, mit olv nehezen tudunk magunknak megmagyarázni : azt a teremtő erőt, azt a le nem irható szépséget ! . . . Es ha tudjuk, hogy ezek a hegyek és erdők mit rejtenek magukban — aranyat, ezüstöt és egyéb fémeket, érdekesebbnél- érdekesebb vadakat, melyek után ily messze eljöttünk: akkor csak igazán szép ez a látvány! Fönt e sziklák templomában, hol csendes a világ, ott tanyáznak ők ; puszta föld a nyo.szolyájuk, hó borított a párnájuk . . . Nem tagadom, szép ós bámulatos minden hegység, de, ha az vadban is dús, akkor már mindent ■ felülmúl! így volt ez itt is. 18-án már ott voltunk, ahol az előző napon még csak a gondolataim kalandoztak és e napon a Sevcset-hajtást vettük, melyben Odescalchi L. egy erős kocát ejtett; később az úgynevezett alsó sevcseti hajtásban Károlyi Lajos és ón r jteltünk egy-egy „Ueberlaufert“. 19 én Tyeju-hajtásban Károlyi Lajos ejtett egy kocát, a Purkareszben pedig, on(1912 március 22.) 67. szám. — Negyven, esetleg ötven koronára’ Az ügyvédek a jó falat reményében udvariasan átnyújtották a ropogó papirban- kót, amelyekkel a kliens eltávozott és többet vissza sem tért. Másnap azután már rájöttek, hogy be vannak csapva, felültek egy közönséges szélhámosnak, amit bizonyára saját maguk előtt is restelték beismerni, hát még mennyire titkolták azt má sok előtt. Napról-napra szaporodott az ily módon becsapott ügyvédek száma s egyetlen egy sem akadt közülök, aki a rendőrséghez fordult volna. S amig röstelkedve hallgattak, az ismeretlen szélhámos a legnagyobb nyugalommal végezte tovább manőverét, amely meglehetősen szépen jövedelmezett. Bátorságot adott neki az a körülmény, hogy az ügyvédek szégyelték a dolgot ós inkább hallgattak, semhogy kinevettesék magukat. De semmi sem tarthat örökké és a csendőrség, amely kerülő utón értesült a szélhámos dolgairól, csakhamar ártalmatlanná tette az ügyvédek fosztogatóját. Styám Szilárdnak hívják a ravasz eszü parasztot, akit letartóztattak ós az ügyészség fogházába kísérték. titokzatosan eltűnt földbirtokos. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, márc. 21. Nagy szenzációja van Fehérgyarmatnak. Egy ottani közismert földbirtokos és malomtulajdonos már hetek óta eltűnt. A család egész máig igyekezett az esetet titokban tartani, de végre is kénytelen volt az eltűnést a nyilvánosságra hozni. Fehérgyarmati tudósitónk a titokzatos esetről a következőket jelenti: Spitz Jenő vagyonosnak ismert föld- birtokos ós malomtulajdonos, kinek 4 fölnőtt gyermeke van, két hete nyomtalanul eltűnt a községből. Spitz, bar üzletember volt, bohém életet élt. Szívesen töltötte idejét a fehér asztal mellett s huzattá reggelig a cigánynyal. Első felesége már évekkel ezelőtt meghalt. nan nem messze Teleky Tibor sógorom egy emlitésreméltó kant lőtt, melynek agyarai 23 ós fél cm. hosszúak ügy hiszem, hogy a májusi agancskiállitáson ez a trófea szerepelni is fog. Délután a Csonkás hajtás következett, melyben Odescalchi Lóránt, Miller ős Greis fegyverével egy egész kondát irtott ki; ugyanis a feléje közeledő 6 darabból álló kondát 8 lövéssel egytől-egyig mind leteritette. Ezeket a szép jeleneteket ugyan érdé- * mes lenne egyenkint és bővebben leírni, de nem akarom a t. olvasóimat untatni; lezárom tehát e felejthetetlan kirándulásunk eredménydus napjait. Hogy számokat is ismeretesek, beszámolok az eredményről: Károlyi Lajos lőtt 8 disznót, 2 rókát és egy szép vadmacskát; Odescalchi Lóránt 8 disznót ós 2 rókát ; Teleky Tibor 2 disznót ős egy szarvastehenet; Schönflug főügyész 8 disznót; Ajtay erdőtanácsos 1 disznót; Osz- tadály főmérnök 1 disznót; csekélységem 4 disznót. Esett tehát összesen 27 disznó, 4 róka, 1 szarvastehón ós 1 vadmacska. Február 20 án Láposbányán egy medvehajtást kíséreltünk meg, de a hajtásban levő ravasz mackó a hajtok között visszatört s igy 21-ón búcsút vettünk ettől az Istenáldott szép vidéktől. Fel kell, hogy említsem végül, miszerint ezen a vidéken még 22—27 darabból álló farkas-falkák is láthatók, melyek a fő- vadállomanyban nagy károkat okoznak. Mol- csányi Gábor ny. erdőtanácsos szakszerű in tézkedései folytán azonban eddig már méreggel 16 darabot elpusztittatott.
