Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-14 / 60. szám

(1912. márc. 14.) 60. szám. SZAMOS 3. oldal. kimondotta, hogy az országos munkapárt március 8-iki határozatával mindenben egyetért, azt tartalmilag elfogadja s annak megvalósítása iránt teljes erejéből közreműködik. Domahidy István pártelnök. Repülőverseny Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 13. Szenzációs, tanulságos látványosságban lesz része Szatmár város és a vármegye kö­zönségének ez évi június hóban. Több ne­ves aviatikus rándul Szatmárra, hogy az emberi elme, a rohamlépésben haladó tech­nika legnagyobb diadalát, a gépmadarat be­mutassa. Ma a rendőrfőkapitányhoz kérés érke­zett, engedné meg, hogy junius hó folya­mán Szatmáron repülőversenyt tartsanak. A rendőrfőkapitány — amint értesü­lünk — az engedélyt megadja, mert itt nőm egy egyszerű látványosságról, hanem nagy- értékű tudományos kísérletről van szó. Kí­sérletről, mert az aviatika még ma is a kí­sérlet stádiumában van. Repül az ember, de szánalmasan bi­zonytalanul. A berregő motor, a mereven kiterjesztett szárnyak és a villámgyorsan forgó levegőlapát körül ott leselkedik a halál. Százával estek már áldozatul a bátor levegőhóditók, de a rettenhetlen mártírok sirdombjai mindannyi lépcsőfokok a levegő teljes meghódításának ma szemmel el nem érhető magaslatára. A szatmári repülőverseny nemcsak azt célozza, hagy azok, kik még repülőgépet nem láttak, közvetlenül szemlélje meg ezt csodát, hanem főképpen azt, hogy igy anyagi erőre juttassa a magyar aviatikuso- kat, akiknek legnagyobb akadályuk az, hogy a közönség és a hivatott körök teljesen magokra hagyják őket, hogy az ország kö­zönynyel szemléli ezeknek a bátor emberek­nek vergődését. A verseay engedélyezése során fölme­rült az a kérdés, hogy a város mely pont­ján kellene a verieny számára megfelelő helyet kijelölni. Illetékes helyen az a fölfo­gás, hogy lehetőleg távol a várostól, nehogy a lakosság életbiztonsága veszélyeztessék. Valószínű, hogy nem a városi terüle­ten lesz, hanem magánosokkal sikerül meg­egyezni a versenyrendezőségnek a szüksé­ges terület bérletére nézve. A versenyrendezősége az engedély iránti kérvényében különösen kiemelte, hogy engedélyezés esetén a városi tűzoltóság és mentők részére nagyobb összeget hajlandó adakozni. A versenynapot, valamint a résztvevő aviatikusok neveit a műsor végleges meg­állapítása alkalmával közöljük. Íd^südTtibÖr ügyvédi irodáját Deák-tér 9. sz., néhai Lengyel Márton-fóle ház emeleti helyiségébe helyezte át. Mi történt az l-esben? — Mozi. — Oh, jer, rövid lélegzetű múzsája a kroki írásnak és adj elég humort a toliam alá, hogy a maga méltó formájában tudjam megirni ezt a kedves történetet, amely ke­vés híján tragédiává nőtte volna ki magát. E rövid bevezetés után — hiszen va­lamivel csak illik megkezdeni a cikket — minden további diskusszió nélkül térjünk rá a tárgyra. Egy naiv emberről van szó, aki, ha ennyi ügyetlenséggel az ókorban születik, feltétlenül bibliai bölcsr * 7álür, mert min den ügyes-bajos dóig m — csalatkozik. Minden lelkiismereti furdalás nélkül állíthat­juk, hogy az esetlensége fényesebb a nap­nál és a bárgyusága nagyobb, mint az Eiffel torony. Miután pedig ilyen szépen sikerült körülirni, még csak azt kell megmondanom, — hogy a fotográfia teljes legyen — hogy negyvenkettes számú gallért visel. így. Most legalább önök is tisztán látnak mindent és én is könnyebben jutok előre. Tegnap este történt. Hűvös, márciusi nap volt és nyolc óra felé a Nemzeti Szálló épülete előtt óriási néptömeget láttam. Gondoltán magamban, hogy én is közéjük csődülök. Kezembe vettem a riportos apró kodakját és a „Szamos“ mozija részére megcsináltam a felvételt — 1200 méter hosszú, kacagtató — úgy, amint itt követ­kezik : A szálló kapujába egy remegő, izga­tott, ismert szatmári fiatalember, egy diszkrét, sűrűn lefátyolozott hölgyet kisért be. A por­tás ravaszul mosolygott — nem tudom ész- revették-e önök, hogy a portások, ha az em­ber nővel érkezik meg valamelyik hotelbe, mindig mosolyognak ? — de amikor egy forint (még megbüntetnek, hiszen a köte­lező koronaszámitás éppen tegnap lépett érvénybe — ilyen pech 1) borravalót ka­pott, poitási elegánciával nyitotta ki az 1-es számú szobát és szívesen tessékelte be az ifjú párt. A fiatal ember pedig, hogy min­den gyanút eltereljen, megjegyezte: — Ez a nő az unokahugom. Én pedig vőlegény vagyok. — Vőlegény ? — Igen I — Hát, ha vőlegény, menjen az anya­könyvvezetőhöz. Jónapot I Ezzel becsapta az ajtót kívülről. Nyil­ván haragszik a vőlegényekre. De hiszen ez mellékes és lényegtelen, mert haragudni mindenkinek jogában van. A rokon pár — az unokanővért a rendőrségnél is előjegyezték — bent maradt és egy üveg vörös bort rendeltek. De, sze­gények, annyira szórakozottak voltak, hogy a földszinti utcai ablak függönyét elfelejtet­ték leereszteni. Kívülről pedg egy ur, akit föntebb már leirtunk, véletlenül benézett az ablakon. Benézett és felkiáltott: — Jesszus, a feleségem 1 A hangos kiabálásra a szobában ész- retértek és gyorsan lebocsátották a rolettát. De hiába. A barátságtalan, de legalább kellemetlen idegent ez nem zsenálta és az utcán dühöngeni kezdett. — A feleségem, a feleségem, bent van egy fiatalemberrel. A feleségem, akivel két nappal ezelőtt esküdtem meg. Kiabált, ordított, dühöngött, toborzé- kolt, olyannyira, hogy Frimm legragyogóbb diadala hozzá képest egy beteg szinházi súgónak a látszatát kelti. Csoportosulás. Néptömeg. Csendőr. Változik a kép. Megjelenik a szállótulajdonos és a sze­rencsétlen két napos férjnek ajánlatot tett. — Kérem, ne ordítson, minek lármázza fel a várost? Jöjjön be és meggyőződhetik róla, hogy kik vannak az l-esben. A k .étkező íilm azt ábrázolja, ami­kor a szállótulajdonos bekopogtat a szobába : — Tessék csak egy pillanatra kinyitni az ajtót! Az ajtó nyílik és a másik pillanatban láthatóvá lesz a fiatalember és a széken ülő nő. De a kedves idegen nem lenne elme­bajnok, ha nem kívánta volna, hogy dobják ki a divánt. Ez természetesen nem történt meg, mert a szállodásnak is volt ehhez a propozicióhoz némi mondanivalója. Odakint az utcán pedig a tömeg, az istenadta nép izgatottan várta a fejlomé nyékét. Amikor megtudták, hogy semmi ko­molyabb dolog npm történt, busán kezdtek szétoszlani. Ezt látva, jó magam is szétoszol­tam. De hallottam, amikor az idegen a nép után kiáltotta: — Honny roit, qui mai y pense. Mert meggyőződött róla, hogy az a nő nem volt a felesége. D’or. Heti műsor. Csütörtökön „A rejtélyes ember“ szinmü. (A. bérlet.) Pénteken díszelőadás 1848. március 15, emlékezetére : „Szabadság ünnepén“ képek az 1848/49-iki szabadságharcból 3 részben, több képpel, irta; Mátray Lajos főgimn. tanár. Ezt követi „A császár katonái,“ Föl­des Imre nagyhatású színmüve. (B. bérlet.) Szombaton uj betanulással „A madarász“ Zeller dalamos és nagyhatású operetteje. (C. bérlet.) Vasárnap délután „Babuska* Operette, — este „A madarász“ operetté. (A. bérlet.) A rejtélyes ember. Kár volt a szín­háznak megszereznie a tegnap este bemu­tatott darabot: A rejtélyes embert. Nem mintha nem volna elsőrangú színpadi munka, mert az, annyira az, hogy a közönséget valósággal megborzongatja. S éppen ez az, amiért a direkció hibát követett el. Mert a mai ideges világban, amikor a legtöbb em­ber ebben a modern és mindinkább elhara­pódzó betegségben szenved, nem lenne XJ1 | tr% rí A egy Wágner-féle légkazános kettős SÖrcsapolÓ készülék és egy teljesen jókarban lévő, akár egy- CJmUU akár két ló után vászonfedeles kocsi és egy teljes fűszer üzleti berendezés sügősen eladó. Mindezekrőlértekezni lehet Lindenfeld Domokosnál, Deák-tér. Báró Vécsey-báz.

Next

/
Thumbnails
Contents