Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-10 / 32. szám

(1912. február 10.) 32. szám. SZAMOS 3. oldat. sük idejében orvosoltassanak, s viszont, hogy olyan területeken, amelyek állapota a törvényes beavatkozást magának a birtokos­nak s esetleg még másoknak érdekében is elodázhatlanná teszi, az eljárás gyorsan le- bonyolittas3ék s az elrendelt munkálatok a legnagyobb gonddal és kitartással telje - sittessenek mindaddig, mig a területek gaz­dasági állapotának megjavítása teljes be­fejezést nem nyer. Városi ügyek. Gazdasági és jogügyi szak­bizottság ülése. A számvevőség és adóhivatal szervezése. Tegnap délután tartotta a gazdasági és jogügyi szakbizottság gyűlését Dr. Vajay □n f Károly kir. tanácsos, polgármester £i elnöklete alatt. A tanácskozás első tárgya a számvevőség és adóhi­vatal újjá szervezése volt. A tör­vényhatóság még a múlt év julius havában megállapította e két hi­vatalnak szervezetét, a belügymi- • niszter azonban nem járult hozzá a főszámvevői állásnak megszün­tetéséhez és a számvevőségnek a pénzügyi ügyosztályba való beolvasztásához. Ezért a szabályrendelet tervezetet e'aez képest mó­dosítani kellett. A szakbizottság a módosí­tást elfogadta, közgyűlési tárgyalás előtt azonban még a szervező-bizottsághoz be­terjeszteni javasolta. A kövezetvámszedési jog kiterjesztése. A vámszedési jog meghosszabbítása iránt tett fölterjesztésében a törvényhatóság a kövezetvámszedési jognak a Szentvér és Szatmár Gőzfürósz állomásokra való kiter­jesztését is kerte. A kereskedesmi miniszter azonban ez utóbbit csak oly feltétellel en­gedélyezte, ha ezekhez a vámszedési he­lyekhez vezető utakat a törvényhatóság, mint vámtárgyakat, a belkövezósi alapból kiépíti és fentartja A szentvóri állomás e tekin­tetben semmi nehézséget nem okoz, ellen­ben a Güzfőrész állomásig vezető ut kiépí­tése és fentartása egyáltalán nincs arány­ban a remélhető vámbevételekkel. Ezért a gazdasági szakbizottság a Gőzfürósz állo­mást az engedélyezési eljárásból kikapcso- landónak mondotta ki s az ügyet azzal a javaslattal terjesztette a városi tanácshoz, hogy igyekezzék olyan megállapodásra jutni az államvasuttal a Gőzfürósz állomáson le­rakott áruknak megvámolására nézve, mely mellett eme vámszedési hely megszüntetése jelentékeny veszteséget ne okozzon a város­nak. Az erdei legelőbérlet megszüntetése. A sárerdei, nagymocsári és negyerdei legelő bérletére vonatkozó szerződés két év múlva jár le. Minthogy azonban az erdő kímélése érdekében egyes területeket ki kell vonni a legeltetés alól s minthogy a legel­tetés körül különben is sok konfliktus me rült föl az erdei hivatal és a bérlők közt, a gazdasági szakbizottság hozzájárult a bérlet megszüntetéséhez és a legeltetés házi kezelésbe vételéhez. A letarolt erdőterületek művelése. A gazdasági szakbizottság Neuschloss Testvérek kérelmére a város, mint földtu­lajdonos nevében azt az elvi kijelentést tette, hogy a Nagycsonka és Darvas nevű letarolt erdőterületen 3u0 holdnak cukor­répa termelésre való fordítását megengedi s a cukorgyár felállításától feltételesetten hozzájárul a letarolt erdőterületnek bérgaz­dasággá való átalakításához, a bérelt terü­leten a szükséges gazdasági épületeket a befektetés 6 százalékának megtérítése mel­lett felállítja s a bérletet a megillapilandó részletes feltételek mellett 1913. évtől számított további 12 évre meghosszabbítja. Kijelentette egyúttal a szakbizottság, hogy az intenzivebb mezőgazdasági művelésre való áttérés mellett legalább 1000—1200 holdat fentart legelőnek, ha nem is kizáró lag ebből a bérletből de a városnak egyéb ingatlanaiból, melyek a szamosbalparti ha­tárrészen feküsznek s mostani rendeltetésük alul fölszabadulnak. A Pannónia bérlete. Márkus Márton egészségi állapotára való hivatkozással ajánlatott tett a város­nak a bérlet megszüntetesére azzal a felté­tellel, hogy az ő bérleti szerződésének le­jártáig terjedő két évre a város engedje át nekt a többlet jövedelem felét s fölszere­léseit vegye át. A szakbizottság hajlandó­nak nyilatkozott Markus Mártont a bérlét­ből kibocsátani és a bérkü önbözet felét neki megtéríteni, de fölszerelések átvételét a város érdekében állónak nem ta.álta. Erre nézve tehát újabb megállapodás meg­kísérlésére utasította a városi tanácsot. Meghiúsult telékvéte . A Rákóczi-utca 18. számú telek meg­vételére nézve a róm. k;.th káptalannal folytatott tárgyalások eredményre nem ve­zettek, mivel a káptalan kijelentette, hogy e tehet 80.000 korona vételáron alul nem hajlandó áibocsátani a városnak. A gazda­sági szakbizottság ezt az árat tűi magas­nak ialalia s a telket legfeljebb 60.000 ko­ronára értékelte. Eként a vételből aligha lesz valami. Illetmény utalások. A gazdasági szakbizottság javaslatba hozta a közgyűlésnek, hogy a rendőrök, szol­gák, tűzoltók és vámszemélyzet rendezett illetményeit felsőbb jóváhagyás bevárása nélkül 1912. január ho 1-től saját felelősé­gére utalja, twábbá az adobecsüsöknek és utcatakaritóknak ugyancsak január hó 1-töl havi 10 korona drágasági pótlékot enge­délyezzen. Tiz koronáért 8 hónaoi börtön. Róza ismét lopott. A szatmári kir. ügyészség börtönében ismert alak Tóth Róza, aki időközökben különféle bűncselekmények miatt oda gyak­ran bekerül. Mindössze öt esztendőt pihent már a barátságtalan falak, között, mely idő azonban nem volt elég arra, hogy ismét okol ne szolgáltasson példás megbünte­tésére. Még a múlt év novemberében történt, hogy Tóth Róza egy Balázs János nevű kölesei magyarral barátkozott össze, egy kis fehérgyarmati vendéglőben. Mind a ketten jól bírták az italt, Róza azonban annyira megőrizte józanságát, hogy amikor Bdázs bu és szesztől terhes fejét az asztalra le­hajtotta, melegen hozzásimult és zsebéből 10 koronát kicsempészett. Ennyi volt az egész vagyon, ami a mulatásból meg­maradt. A rossz cimborát Balázs, aki észre vette a lopást, feljelentette. A kir. törvény­szék Tóth Rózát, tekintettel büntetett elő­életére, 8 havi börtönre ítélte el jogerősen. BRAUN MÓR l vizvezetékszerelő Szatmár, Hidköz 1. Alapittatott 1854. Készít szoba-fürdőt, vízvezetékeket, szívó- és nyomó szivattyúkat. Raktá­ron tart pálinkafőző, mosó- és takarék tűzhely- üstöket, permetezőket és mind- — ezek szerkezeteit — Fehérgyarmat újabb botránya. & fylöl^ött járásbiró. A »Szamos“ ismételten hirt adott már azokról a botrányos állapotokról, melyek­nek központjában a fehérgyarmati járá-bi- róság áll s melyekhez több-kevesebb köze a vezető járásbirónak, Balázs Zoltánnak van. A fővárosi sajtó is foglalkozott már e dolgokkal azon események kapcsán, melyek indító oka állítólag a főnöki kíméletlen szi­gor s a meghonosodott intrika volt. A fehérgyarmati áldatlan állapotok kinőttek már szükes kereteikből s az apró hírek rovata helyett rendes rovatot kérnek. Nyissuk meg hát a rovatot. A meglökdösött járásbiró. A tegnapi napon került tárgyalásra azoknak a becsületséríesi pereknek egyike, melyből még három kerül elbírálás alá a szatmári kir. járásbíróság ál. Szabó János járásbiró m g a múlt évben bement az egyik járásbirói irodába, valamelyik hivatalos iratot keresni, hol Mihalik János Írnok a kezelő. Az irodában épen pár fehérgyarmat­vidéki atyafival gorombáskodott a felvidék­ről ideszakadt kezelő, ki egyebekben Balás Zoltánnak, a vezető járásbirónak legjobb embere. Szabó kioktatta a rendtartásra egy kissé a vezető ur kedvencét, mert a rend­tartásnak a felekkel való jó bánásról szóló része nem statuál kivételt Fehérgyarmatra és M halikra. Mihalik hatalma tudatában „félre“ szóval oldalbalökte a járásbirót s formálisan kitesékebe. Ez a rövid tényállás, mely már a leg­felsőbb fórumot, a kúriát is foglalkoztatta. Szabó ugyanis becsületsértésért panaszt emelt a köteles tiszteletet megsértő írnok ellen a fehérgyarmati büntető járásbíróság­nál. A vezető járásbiró, B ilás Zoltán nem akart bíráskodni ez ügybén, mert Szabó Istvánnal ellenségeskedésben élt, Mihálik iránt pedig túlságos szimp Tiával viseltetik. A másik biró, Kunczly Sándornak sa­ját elfoguatlan-ága iránt aggálya volt, mert engeszthetetlenül gyűlöli a vezető ur védencét. Több biró nem lévén, az iratok a kú­riához kerültek fel birókiküldós iránt s a legfelsőbb biróság elfogadta e súlyos ér­veket s a szatmári bíróságot delegálta. Tegnap tárgya ta Uray biró ez ügyet nagy érdeklődés mellett. A vádlott azt vallotta, hogy Fehérgyar­maton két párt küzd engeszthetetlenül egymás ellen a bírói és kezelői karban; az egyik vezetővel jó vi-zonyban szándékszik lenni s ehez tartozik ő, a másik nem és ehez tarto­zik a főrmgánvádló Szabó biró is. Az a bi­zonyos meglöaés pedig nem szándékos volt, hanem véletlen játéka. Viszonvádat emel azért, mert Szabó volt, ki a fehérgyarmati Polgári Kaszinóból való kizárását tartalmazó indítványhoz a legbuzgóbban gyűjtötte az aláírásokat s Szabó volt az, ki őt a Szabó elleni lejárt fegyelmi ügyben hamis tanuzással vádolta meg. A tárgyaló biró elutasította a viszon­vádat, mert az igazságügyminiszter ezen bűnvádi ügy megindítására nem adta meg a szükséges felhatalmazást. A tanuul ki­hallgatott Dr. Szőke Sándor, Bélteki Albert igazol’ák a vádat. Az ítélethozatal Quitner Zsigmond balassagyarmati adótiszt vallo­másának beórkesztéig függőben marad. A Polgári Kaszinó kigolyózza a „papa kedvencét“. A szerepek cserélődnek. Itt Mihalik kezelő a panaszos, Boros Lajos ügyvéd kaszinó elnök s Schönvald Miklós könyvelő s három fehérgyarmati iparos választmányi tag pedig a vádlottak.

Next

/
Thumbnails
Contents