Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-09 / 31. szám

XLIV. év*oiya<T\

Szatmár, IS12. február he 9„

péntek.

31. szám.

Előfizetéei díj:

Helyben: 1 évre 12 K, */i évre 6 K.»/«évre3 K, 1 Mra 1 K

Vidékre:.. 16 „ 8 .. .. *

...........1-50

Eg

y szám ára 4 isiiéi*.

ntr, -r-..............——i,sjssjassaig:-isfji^_„ ■;

Sz

erkesztőség és kiadóhivatal:

Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a iap kiadóhivataléban

fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjulinvo«::bb árban kízW- tatnak. — Az apróhirdetések közéit minden szó 4 űilér. Nyilítér soré 20 fillér.

n}ikereskedelri}üi}k.

Szatmárnémeti, 1912. feb. 8.

Közgazdasági téren még mindig ott vagyunk, hogy felnőttek oktatásával kell foglalkoznunk. Sehol annyi a téves nézet e téren, mint nálunk. Nálunk ugyanis még mindig az a meglehetősen primitiv felfogás uralkodik, mely a kereskedelemben csak egyszeri! gépies közvetítőt lát a termelő és fogyasztó között és azért a kereskedelmet meddőnek és erkölcstelennek tartja

Ha ennek a tételnek helyességét vagy helytelenségét kutatjuk, akkor kutatnunk kell, . hogy mi tehát a kereskedelem igazi hivatása.

Valóban nem volna más feladata a kereskedőnek, mint az, hogy odaáll a termelő és fogyasztó* közó és mindkettőt megsarcolja? Mert ha csak ebben merülne ki a kereskedelem feladata, ha igazán nem tenne egyebet, mint ki- sebb-nagyobb haszonért eljuttatná a termelőnek áruját a fogyasztóhoz, akkor meg tudnék érteni, ha gondolkodó emberek ezt a munkát improduktivnek tartják és gondolkodnak azon a problémán, hogy mint lehetne ezt a merőEu-eszt-stt. iíjusiag

Hova is lettek azok a szép fiatal leányok.

Ezen az estén Langlois ur rájok gondol a kedves szőke és barna kicsikékre, akik fölváltották egymást és nem maradt utánuk más, csak egy csomó levél.

Sorba nézegette az aláírásokat és hiába kényszeritette emlékezetét, nem tudta visszaidézni őket. A fiatal leányok eltűntek és eltűntek a szép esztendők. Most egyedül van, nincs körülötte senki, üres a lakás. Most már megbánta, hogy nem cselekedett máskép, hogy félt a felelősségtől, a gondoktól.

Egy aláírást sokáig merengve nézett. „Ivonne !*

Ahogy a nevét meglátta, már megjelent előtte a halk, csendes nő, aki olyan egyszerű, olyan odaadó volt.

Úgy szerették egymást, ahogyan csak egy tizenkilenc éves leány és huszonnyolc éves fiú tudnak szeretni. Az ismeretségük

ben felesleges intézményt a gazdasági életből kiküszöbölni.

Azonban ez a tétel csak akkor állna meg, ha a gazdasági életben mindig változásnak alá nem eső

mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a termelés ugyanazzal a kielégítéssel, ugyanaz a kereslet ugyanazzal a kínálattal állana szemben. Más szóval, ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás.

A termelés változó és fejlődő viszonyait felismerni és felkutatni számára a fogyasztó piacot, a változó és fejlődő szükséglet számára pedig gondoskodni a termelésről; ez a kereskedelmi tulajdonképpeni igaz hivatása.

A kereskedelemnek ez a működése nemcsak hogy nem inproduktiv, hanem valóságos mozgató és hajtó ereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozottabb tevékenységre serkenti és egyúttal fogyasztókópességét is növeli. Áruinak érdekében folyton uj összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasztók igényeit és ízlését felismervén, a termelés működését irányítja és befolyásolja. A gazdasági élet fejlődése a termelés és fogyasztás emelkedésében muugy kezdődött, mint minden ilyen ismeretség.

Megszólította az utcán és ő megengedte, hogy elkísérje.

— Van barátja? — kérdezteIvonnet.

— Nincs.

Megmondta, hogy h í rom-négyszáz frankot keres havonta a színháznál és az édesanyjával lakik.

— És a barátjával már egészen vége mindennek ?

— Igen. Egészen vége.

Lásnap Ivonne fölment hozzá és ő roppant kedvesnek találta. És fölment másodszor, harmadszor, huszadszor, sok héten, hónapon keresztül. Mindig egyforma kedves és egyszerű, szerény maradt.

Olyan tisztességes volt, hogy nem mert neki pénzt felajánlani. Sokszor megkérdezte tőle:

— Nem szeretnél valami szép toalettet, vagy mond, mit óhajtasz ?

— Mindenem van.

— Úgy öltözött, mint egy jó házitatkozik és ennek az emelkedésnek a kereskedelem a hajtóereje.

Sokat vitatják és sokat kárkoztat- ják a spekuláció elemet a kereskedelemben. Messze vezetne annak akimutatása, hogy a spekuláció tulajdonképen alkotó eleme minden önálló gazgasági tevékenységnek. Minden gazdasági működés kockázattal kezdődik a többi ke- vésbbé valószínű, de minden körülmények között bizonytalan haszon reményében.

Hogy hol vannak a jogos és jogtalan spekulációnak a határai, ennek megállapítása a közgazdasági élet egyik legnehezebb problémája. A realitásnak itt éppen olyan szerepe van, mint a vakmerőségnek. Csak két dolog van, ami kárhoztatandóbb és üldözendő: a másokat megtévesztő tudatlanság vagy rosszhiszeműség.

Kifliéi?

a király előtt

Bécs, február 8.

Gróf Khuen Hóderváry Károly miniszterelnök ma délelőtt 11 órakor külön kihallgatáson jelent meg a király el tt. Gróf Khuen-Hédervárv referált a királynak az

leány. A színháztól nem járt hozzájuk senki és visszautasította a gazdag urak ajánlatait.

Langloishoz háromszor ment föl he- tenkint. Mindig korábban jött, mint ö hazaérkezhetett és nagyszerűen rendbehozta a lakást. Pompás teát vagy kávét készített, eh, olyan házias volt.

A második év végén egyszer azt mondta :

— Te megkeresel havonta öt-hatszáz frankot. Én négyszázat. Ez ezer frank. Ebből megélhetne egy család.

Laoglois habozva felelt :

— Gondolod ?

— Határozottan Padom. Hisz én olyan jó gazdasszóny vagyok.

Langlois nem folytatta e tárgyat. Ivonne többet sohasem hozta elő. E’’ azért továbbra is és hűséges volt, mint egy jó feleség. Langlois volt, aki viszonyt eltaposta.

Megismerkedett Ivonne egy kolleganőjével. Ez 'olyan volt, mint az átlag

Jelen számunk & oldal terjedelmű.