Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-09 / 31. szám

XLIV. év*oiya<T\ Szatmár, IS12. február he 9„ péntek. 31. szám. Előfizetéei díj: Helyben: 1 évre 12 K, */i évre 6 K.»/«évre3 K, 1 Mra 1 K Vidékre:.. 16 „ 8 .. .. * ...........1-50 Eg y szám ára 4 isiiéi*. ntr, -r-..............——i,sjssjassaig:-isfji^_„ ■; Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a iap kiadóhivataléban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjulinvo«::bb árban kízW- tatnak. — Az apróhirdetések közéit minden szó 4 űilér. Nyilítér soré 20 fillér. n}ikereskedelri}üi}k. Szatmárnémeti, 1912. feb. 8. Közgazdasági téren még mindig ott vagyunk, hogy felnőttek oktatásával kell foglalkoznunk. Sehol annyi a téves nézet e téren, mint nálunk. Nálunk ugyanis még mindig az a meglehetősen primitiv felfogás uralkodik, mely a ke­reskedelemben csak egyszeri! gépies közvetítőt lát a termelő és fogyasztó között és azért a kereskedelmet meddő­nek és erkölcstelennek tartja Ha ennek a tételnek helyességét vagy helytelenségét kutatjuk, akkor ku­tatnunk kell, . hogy mi tehát a keres­kedelem igazi hivatása. Valóban nem volna más feladata a kereskedőnek, mint az, hogy odaáll a termelő és fogyasztó* közó és mindket­tőt megsarcolja? Mert ha csak ebben merülne ki a kereskedelem feladata, ha igazán nem tenne egyebet, mint ki- sebb-nagyobb haszonért eljuttatná a ter­melőnek áruját a fogyasztóhoz, akkor meg tudnék érteni, ha gondolkodó em­berek ezt a munkát improduktivnek tartják és gondolkodnak azon a prob­lémán, hogy mint lehetne ezt a merő­Eu-eszt-stt. iíjusiag Hova is lettek azok a szép fiatal leányok. Ezen az estén Langlois ur rájok gon­dol a kedves szőke és barna kicsikékre, akik fölváltották egymást és nem maradt utánuk más, csak egy csomó levél. Sorba nézegette az aláírásokat és hiába kényszeritette emlékezetét, nem tudta visszaidézni őket. A fiatal leányok eltűntek és eltűntek a szép esztendők. Most egye­dül van, nincs körülötte senki, üres a la­kás. Most már megbánta, hogy nem csele­kedett máskép, hogy félt a felelősségtől, a gondoktól. Egy aláírást sokáig merengve nézett. „Ivonne !* Ahogy a nevét meglátta, már megje­lent előtte a halk, csendes nő, aki olyan egyszerű, olyan odaadó volt. Úgy szerették egymást, ahogyan csak egy tizenkilenc éves leány és huszonnyolc éves fiú tudnak szeretni. Az ismeretségük ben felesleges intézményt a gazdasági életből kiküszöbölni. Azonban ez a tétel csak akkor állna meg, ha a gazdasági életben min­dig változásnak alá nem eső mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a termelés ugyanazzal a kielégítéssel, ugyanaz a kereslet ugyanazzal a kínálattal állana szemben. Más szóval, ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás. A termelés változó és fejlődő vi­szonyait felismerni és felkutatni számára a fogyasztó piacot, a változó és fej­lődő szükséglet számára pedig gon­doskodni a termelésről; ez a kereske­delmi tulajdonképpeni igaz hivatása. A kereskedelemnek ez a működése nemcsak hogy nem inproduktiv, hanem valóságos mozgató és hajtó ereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozot­tabb tevékenységre serkenti és egyúttal fogyasztókópességét is növeli. Áruinak érdekében folyton uj összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasz­tók igényeit és ízlését felismervén, a termelés működését irányítja és befolyá­solja. A gazdasági élet fejlődése a ter­melés és fogyasztás emelkedésében mu­ugy kezdődött, mint minden ilyen is­meretség. Megszólította az utcán és ő megen­gedte, hogy elkísérje. — Van barátja? — kérdezteIvonnet. — Nincs. Megmondta, hogy h í rom-négyszáz frankot keres havonta a színháznál és az édesanyjával lakik. — És a barátjával már egészen vége mindennek ? — Igen. Egészen vége. Lásnap Ivonne fölment hozzá és ő roppant kedvesnek találta. És fölment má­sodszor, harmadszor, huszadszor, sok héten, hónapon keresztül. Mindig egyforma kedves és egyszerű, szerény maradt. Olyan tisztességes volt, hogy nem mert neki pénzt felajánlani. Sokszor meg­kérdezte tőle: — Nem szeretnél valami szép toalet­tet, vagy mond, mit óhajtasz ? — Mindenem van. — Úgy öltözött, mint egy jó házi­tatkozik és ennek az emelkedésnek a kereskedelem a hajtóereje. Sokat vitatják és sokat kárkoztat- ják a spekuláció elemet a kereskedelem­ben. Messze vezetne annak akimutatása, hogy a spekuláció tulajdonképen al­kotó eleme minden önálló gazgasági tevékenységnek. Minden gazdasági mű­ködés kockázattal kezdődik a többi ke- vésbbé valószínű, de minden körül­mények között bizonytalan haszon re­ményében. Hogy hol vannak a jogos és jog­talan spekulációnak a határai, ennek megállapítása a közgazdasági élet egyik legnehezebb problémája. A realitásnak itt éppen olyan szerepe van, mint a vakmerőségnek. Csak két dolog van, ami kárhoztatandóbb és üldözendő: a másokat megtévesztő tudatlanság vagy rosszhiszeműség. Kifliéi? a király előtt Bécs, február 8. Gróf Khuen Hóderváry Károly minisz­terelnök ma délelőtt 11 órakor külön ki­hallgatáson jelent meg a király el tt. Gróf Khuen-Hédervárv referált a királynak az leány. A színháztól nem járt hozzájuk senki és visszautasította a gazdag urak ajánlatait. Langloishoz háromszor ment föl he- tenkint. Mindig korábban jött, mint ö haza­érkezhetett és nagyszerűen rendbehozta a lakást. Pompás teát vagy kávét készített, eh, olyan házias volt. A második év végén egyszer azt mondta : — Te megkeresel havonta öt-hatszáz frankot. Én négyszázat. Ez ezer frank. Eb­ből megélhetne egy család. Laoglois habozva felelt : — Gondolod ? — Határozottan Padom. Hisz én olyan jó gazdasszóny vagyok. Langlois nem folytatta e tárgyat. Ivonne többet sohasem hozta elő. E’’ azért továbbra is és hűséges volt, mint egy jó feleség. Langlois volt, aki viszonyt el­taposta. Megismerkedett Ivonne egy kollega­nőjével. Ez 'olyan volt, mint az átlag Jelen számunk & oldal terjedelmű.

Next

/
Thumbnails
Contents