Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-29 / 48. szám

2 ei dal. (1011. febvaár 29/ 48 mid. 2^ helyzet. Justhék nynkaskodnak. Szatinái 9ti, 1912. febr. 2$. A tegnap még nagyon is kecsegtető békekilátások ma nagyin elhalványullak. Justhék harci tüze még lobban egyet-egyet, mint a kialvó tűz. Nem tetszik nekik sehogysem az elnök eljárása, amiért a napirend előtt való fel­szólalásokat korlátozta. Óriási kérelmet keresnek benne. Ke­resnek, de nem találnak, mert az elnök szigorúan a házszabályok szerint járt el. Hogy ez fáj Justbéknak, az csak természetes, mert ezzel ismét fegyver esett ki obstruk- ciós kétbalkezükből. Az igy elejtett fegyver helyeit rögtön egy másikat markoltak föl a zárt ülés ké­rését. Pontban 9 órakor lobogtatták az el­nöki emelvény felé a zárt ülést kérő kér­vényt s az elnök elrendelte a zárt ülést. Nem azért, hogy ne kelljen pirulniok a kar zat közönsége előtt. Oh nem. Justhék már nem tudnak pirulni. Egyszerűen azért, mert a zárt ülés kérése alkalmas arra, hogy még egy ideig belekapaszkodhassanak a munka kerekébe, hegy még egy kis időre megállítsák az or­szág vérkei ingébét. De csak rövid időre, mert a miniszterelnök ha látja, hogy se­hogysem akarnak észre térni, kénytelen lesz az ország érdekében elővenni a ház- föloszlatás suhogó nádpálcáját és azzal vé­gig verni a rakoncátlan csoporton. A mai ülés abban merült ki, hogy az elnököt támadták, vádolták a házszabályke zelés miatt. Mert illik tudni, hogy a ház- elnök borzasztó nagy bűnt követe t el ami­kor a házszabályokban gyökerező jogánál fogva megakadályozta, hogy a napirend előtti tartalmatlan, vérszegény és gerinctelen ellenzéki szónoklatokkal az időt, azt az időt, ami az ország keservesen adózó polgárainak oly töméntelen pénzébe kerül, elfecséreljék. Ezt. róták bűnül az elnöknek Justhék, akik már annyi hónap óta akasztják meg a parlament munkáját, akik nem törődnek vele, hogy az ország gazdasági válságba kerül, akik nem törődnek vele, hogy száz — meg százezer kisexisztencia éhezik, mert a sor­suk javítására előkészített törvényjavaslatok nem kerülnek tárgyalásra, akik színes szó­rakétákban gyönyörködnek, ahelyett hogy komolyan dolgoznának. tu mihi ihn .................................................... II . Lucifer bukása. A kígyó müve sikerült. Adám és Éva ettek a tudás fájának gyümölcséből. Az Ur átkot mondott a kigyóra és az első bűnös emberpárra. Zivatarfelhők ár­nyékolták be homlokát, kíséretében mind­egyik angyal remegett — majdnem mind­egyik. — Lucifer, első angyalom — szólt az Ur. — Mit parancsolsz, Uram ? — kérdé Lucifer és előrelépett; csak ö volt nyugodt, csak ő nem remegett. — Az Ur felelt : — Állj a paradicsom kapujához, őrizd azt, hogy ne jöhessenek és egyenek az élet fájának gyümölcséből. Végy egy lángoló kardot és űzd ki őket a paradi­csomból. — Nem tehetem, Uram! — Nem teheted ? Talán szánalmat érzel velük szemben? — Nem. Én nem tudom, mi az ? Csak azt tudom, hogy addig nem teljesít­hetem kívánságodat, mig valaki még bün­tetlenül marad. A képviselőfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 28. Megkezdődött, helyesebben, folytató­dott az obstrukció. Návay elnök 10 óra után megnyitotta az ülést. Az elmúlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és az elnöki előterjesztések után a véderőreform tárgyalására került volna a sor, de már az ülés megnyitása előtt nyil­vánvalóvá lett, hogy nem lesz belőle semmi, mert Justhték erős kifakadásokkal, erőszak­nak akarták mindenképpen minősíteni az elnök azon határozatát, hogy a napirend előtti felszólalásokat beszüntette. Csakhamar előkerült a már napokkal ezelőtt hirdetett, zárt ülést kérő kérvény. Az elnök elrendelte a zárt ülést, amely délután 3 óráig tartott és mindössze abban merült ki, hogy az elnököt a szent obstruk- ciő nevében pártoskodónak, erőszakosnak igyekeztek bélyegezni. Návay erélyesen visszautasította tá­madást és kijelentette, hi-iy a házszabályo­kat ezután is ebben a szellemben óhajtja kezelni és senkitől, semmilyen párttól ma­gát sem befolyásolni, sem terrorizálni nem engedi. Eladásra kerülő Városi irdatlan. — Saját tudósítónktól — Szatmár, febr. 28. A városi tanács tegnap tartott ülésén szerződést kötött a Weszelovszky testvérek szatmári céggel 24970 korona vállalkozási árban egy katonai fegyver és fölszerelési raktár fölépítésére. A megköiött szerződés a legközelebbi közgyűlés ele kerül jóváhagyás céljából, melynek megtörténte után a vál lalkozók még a jövő hó folyamán megkez dik az építkezést úgy, hogy még az ősz be­állta előtt átköltöztetik a raktárt. Ezzel azután a város ismét rendelke­zési jogot nyer az Árpád utca és a Sétatér sarkan levő valóban értékes telek fölött. A Szamos munkatársa illetékes helyen érdeklődött, hogy mily célra szánja a város ezt a fölszabadul idgatlant? A valasz az volt, hogy valószínűleg ér­tékesítik. — Nincs-e mindenki megbüntetve ? Nem sújtja őket örökké tartó átok ? Ki maradt büntetlen? — A kisértő, Uram 1 — Ki a kísértő? — Az, aki a tudás fáját ültette és azt csábos gyümölcsökkel díszítette; az, aki mondá: A kert minden fájának gyü­mölcséből szabad ennetek, de ebből az egy­ből nem. Az Ur nagy haragra lobbant e sza­vakra. — Meg fogom -semmisíteni azt, aki ilyet mondani merészel. — Nem tudod megsemmisíteni, Uram 1 — Ki vagy te, hogy nem tudlak megsemmisíteni ? — Én vagyok a könyörtelen, a kér­lelhetetlen igazság szelleme és nincs ha­talom sem a magasságban, sem a mély­ségben, amely ezt az igazságot elpusztít­hatná, vagy megsemmisíthetné. Ekkor, mint az égi háború, úgy bo­rult el az Ur homloka és szólt: — A kerub vegye a lángoló kardot Az első pillanatra visszásnak tűnik föl ez a terv. Visszásnak pedig azért, mert Szatmár város vezetősége eddig — és pedig nagyon’okszerüen és előrelátóan — minden módot megragadott, hogy a város részére újabb és újabb földi őrületeket szerezzen meg. Jogos tehát a csodálkozás arra a hirre, hogy akkor, amikor a városi vagyongyarapí­tásnak az ingatlanok tömeges vásárlása ké pezi a gernicét, egyszerre csak azzal állnak elő, hogy egy értékes földterületet akarnak eladni. Ha azonban jól fontolóra vesszük azo­kat az okokat, melyek a város vázét őségét ezen ingatlan eladására indítják, be kell lát­nunk, hogy ebben az adott esetben az ela­dás a város anyagi előnyére szolgál. A városi telkeken csak közintézmények létesülhetnek. Már most az az első kérdés, vájjon az a hely megfelelne-e egy közintéz­ménynek és tőképpen mérlegre teendő, hogy a telek jelenlegi nagy értéke arányban ál­lana-e egy elhelyezendő közintézmény hasz­nával, vagyis: érdemes lenne-e föláldozni azt a nagy tőkét, amit ez a telek képvisel egy esetleg kisebb jelentőségű középületre. Ha jól szétnézük, ma nincs olyan ki­nem elégített közszükséglet, amelynek cél­jaira ezt az értékes telket föl kellene ál­dozni. Igaz, hogy a zenede és a kultúrpalota ügye még mindég Mohamed koporsójaként lebeg a levegőben, de amint jó helyiől ér tesültünk, ez a két kérdés is már oly közel áll a megoldáshoz, hogy már a helyeket is kiszemelte a város. Mi a magunk részérül annál is inkább helyeseljük azÁrp.id utca és Sétatér sarkán lévő ingatlannak eladását, mert a mai városi telekárak mellett oly nagy összeghez jutna a várost amelyért a külső részeken, amerre a város, most rohamosan terjed, újabb és lobb ingatlant szerezhet be, melyekről már most kell gondoskodni azért, mert ezek a városrészek rövid idő múlva annyira kifej­lődnek, hogy a város vezetősége többé el nem zárkózhat tőle, hogy kulturális és gazdasági célokat szolgáló középületeket emeltessen, amelynekhez természetesen első sorban tel kék kellenek. Ezeket a telkeket pedig már most kell megszerezni, amig olcsók. NÉMETH JÓZSEF képesített kőműves-mester vállal építke­zés- és tervek készítését, SZATMÁR, EÖTVÖS-UTCA 5. SZÁM. a kezébe és teljesítse akaratomat. De te takarodj előlem. Nem ismerlek téged. — Lucifer kiegyenesedett, fölemelte fejét és mondta : — Én megyek, Uram, de nem me­gyek egyedül. Ide hozzám, aki velem tart. Mikor a többi angyalok az elvete­mült beszédet hallották, ijedt szemekkel néztek Luciferre, de senki sem követte őt. Ekkor Lucifer gúnyosan jfelkacagolt és az utolsó ítélet borzalmai hangzottak fel eb­ben a pokoli kacagásban. Azután meg­fordult és ment. De ime, a fűben valami mozgás hallatszott. Mégis merte valaki követni az elátkozottat: — a paradicsom kígyó volt. Ez a történet, melyet egyetlen| egy szent könyv sem sorol fel, ez a Lucifer bukásának története. Ahol a könyörtelen igazság szelleme megjelenik és felemeli a szavát, elűzik, mindenütt, egész a mai napig. Gaorg Rusoler.

Next

/
Thumbnails
Contents