Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-28 / 47. szám
Negyvennegyedik év»otyarr. Szatmár, 1912. február hó 28,. szerda. 47. 5?ém. j Szatmár - Epzgébetvápogrégz Szatmár, febr. ü7. A Szamoshidon túl a Hóstánc és különféle majorokban lévő lakosok, ak;- ket közös gyűjtőnéven „kültelkiekének neveznek Szatináron, mozgalmat indítottak, bogy a rohamosan fejlődő vörös- rész utcái elnevezést nyerjenek, mert a postán érkező leveleiket, csomagjaikat, valamint a hatóságoktól érkező kézbesítéseket csak nagy utánjárással és igen sokszor későn, anyagi károsodás árán tudják megkapni, mert a sok ujmajor, ómajor és névtelen utcákon ma már S' nki sem tud eligazodni. Ez a mozgalom egy írott kérésben nyert kifejezést, melyet ma terjesztett be a szatmári kültelki Gazdakör“ Tan- kóczi rendőrfőkapitány utján a város tanácsához. Ebben a kérésben nemcsak az ut cák elnevezését kérik a kültelkiek, de azt is, hogy a „Hóstánc“ elnevezését is változtassa meg a tanács, mert ez az elnevezés sérti a magyar érzelmüket. Teljesen egyetértünk a hidontuli kisgazdákkal és mi is örömmel csatlakozunk mozgalmukhoz. A „Hóstánc“ szó, melynek ebben a formában, a világ semmi nyelvén sincs értelme, még a tizenhatodik századbeli német világból száradt Szat- márra. Eredetileg valószínűleg „Hoch- Stadt“ volt, de mert a magyar ember nyelve sehogysém a kalmas a német bükkfanyelvre, hát idők folyamán a Hoch-Stadtból — Hóstánc. lett. Nem volna Szatmár városához méltó és hazafias dolog, hogyha még tovább is megtűrné ezt az idegen hangzású, teljesen értelmetlen elnevezést. A gazdakör tagjai kérik : mondja ki a közgyűlés, hogy a Szamoshid— szálkái vasút, pálfalva—amaci-ut gazdasági felső népiskola és szamosdobi iskola által határolt területet megboldogult, dicső emlékezetű királynénk, Magyarország védasszonyának emlékére : „Szatmár—Erzsébetváros városrésznek“ nevezné el és amennyiben lehetséges, ezt a részt a város belterüle- téhez csatolja annyival is inkább, mert adózás tekintetében ezek bizonyos része amúgy is magasabb házbéradó alá esik és a közjavak létesítése, u. m. villam- világitás, egynéhány utca kikövezése most a belvárosban a vízmű és csatornázás alkalmából kikerülő ócska kövekből nagyobb megterhelés nélkül eszközölhető volna. Az utcák elnevezésére nézve, minden utcának két nevet ajánlanak, melyek közül a tanács tetszése szerint választhat. Hogyha a közgyűlés magáévá teszi a gazdakör javaslatát, akkor a „Szatmár—Erzsébetváros városrész“ utcái a következő elnevezést nyernék :* 1. A Szamospart—Fésügyar előtti területet „Hajós vagy Rakpart“ utcának, 2., a kis malom előtti és temető közti területet „Kismalom vagy Temetőköznek“, 3., ii nagygőzmalom áll. vasúti területet „Nagymalom“ utcának, 4., a Szamoshidtól lefelé a Szálkái vasutig „Ferenc József útnak“, 5., a számos- dobi iskolától a Jurácskó-féle sárga majorig „Erzsébet királyné útnak“, 6., a dohányraktártól a gazd. iskoláig „Ipar vagy Asztalos utcának“, 7., a dohányraktár háta mögötti utcát „Dohány- utcának“, 8., a bikaólnál levő utcát „Városmajor utcának“, 9., az úgynevezett Lókert-utcát „Vásártér vagy Bajza- utcának“, 10 , a hegyi vasúti állomás felé forduló utcát „Baross-utcának“, 11., a Pálíalvai-utca a hegyi úttól a pálfalvai határig „Pálfalvai-utnak4, 12., az A jós. Volt egyszer két pajtás: Tori (a kó) és Tutebi (a varangyos béka). Tutebi gazdag családból származott; Tori szegény emberek gyermeke volt. Tutebi értelmes fiú volt, Tori korlátolt eszü és lusta. Tutebi gyakran bosszantotta Torit, de azért őszintén szerette. Miu'án mind a ketten befejezték tanulmányaikat, Tutebi igy szólt Torihoz: Mit bánom én, hogy alacsony a, származásod! Segíteni fogok neked, hogy keresztül vágd magad az életen. Egy napon, mikor apja látogatóba ment, Tutebi eldugta kedvenc kardját. Mikor az apa hazajött s észrevette, hogy kardja eltűnt, kegyetlenül elverte a fiát; de ez ezt mondta neki: , — Ne haragudjál, apám. Van egy pajtásom, Tori, aki igazán rendkívüli jós tehetséggel van megáldva. 0 majd előke- riti kardodat. Tutebi elment. Torihoz s ismételte előtte, amit apjának mondott. S nem mulasztotta el, elárulni barátjának a helyet, ahova a kardot eldugta Mikor Tutebi apja elhivatta Torit, azt kérdezte tőle, ki tudná-e találni, hol van a kardja. — Igen, felelte Tori S megjelölte a helyet, ahol a kard el volt rej've. Tutebi apja nagy összeggel ju'almazta meg s megigérte, hogy ezentúl mindig támogatni fogja. Kevés idővel ezután eltűnt a kínai császár pecsétnyomója s a kin i császár levelei, irt a koreai császárnak, melyben megkérte őt, hogy küldje el neki azt a hires Tori nevű jóst. Tutebi apja beszélt a császárnak Toriról. — Előbb ki kell próbálni a tudományát — mondta az uralkodó. Mikor Torit eléje vezették, a császár mondta neki, hogy találja ki, mi van benne. — Oh 1 Tutebi 1 — sóhajtotta Tori a szemrehányás hangján. — Eltaláltad! — kiáltott fel a császár. — Varangyos bóka 1 / S megmutatta udvaroncainak a ládi- kába zárt varangyos békát. — Ilyen emberre van szükségem, — tette hozzá a császár. S megparancsolta Torinak, hogy azon- na! menjen el a kínai császárhoz. — No, de most igazán végem van, — gondolta Tori útközben. — A kinai császár bizto an levágja a fejemet Ah I Tutebi 1 Furcsa szolgálatot tettél nekem I Mikor Peking falaihoz közel volt már, Tori leült egy fa alá, hogy kipihenje magát. Egy ágon egy madárka csiesergett: Csi-csu 1 csi-cm! Mikor Tori odaült a kinai császár elé, egész biztosra vette, hogy kivégzik s éppen ezért, mikor azt kérdezték tőle, hol van a császári pecsótnyomó, csak ennyit mondott: odanyujtott neki egy bezárt ládikát s azt-lurui pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára 50 fill. 3 doboz 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő , Nagykörösön. Sándor Magyar Korona (1 0) gyógyszertárában Jelen aseámunk 12 oldal terjedelmű,
