Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-27 / 46. szám
\1912 február 27 ) 46 iwm. 3 óidat — Minden rendben van — válaszolta a polgármester. A miniszter rendelete nehány nap muRa kezeim között lesz s akkor haladéktalanul megtesszük a szükséges lépéseket, hogy az építkezés már kora tavasszal kezdetét vehesse. Megnyugvással és örömmel vettük tudomásul a polgármester válaszát, mert ezzel megnyugtathatjuk azokat, akik nem hitték, hogy a pénzügyminiszter égé z terjedelmében magáévá teszi Sza'már v iros közönségének ajánlatát. Újabb válíoztaíás a csatornaterven. — Saját tudjsitónktól — S/atmár, febr. z6. Csak néhány napj-, hogy a város csa tornázási hálózat kibővítéséről megemlékez tünk. Ma — illetékes helyről — arról érte sülünk, hogy a csatornázási terveze en újabb lényeges és ami fő, nagy költségmegtakarítással jaró változtatási óhajtanak lenni. Az eddigi terv szerint a csatom .vezetéket úgy kontemplálták, hogy úgy a szennyvizet, mint a csapadékvizét egy közös csatornán vezetik ki a városból. Igen ám, de van egy miniszteri rendelkezés, amely nem engedi meg, hogy a szenyvizet a gyűjtőcsatornából közvetlenül a folyóba vezessék, hauem úgy kötelezi a vá rosokat, hogy a csatorna tartalmát mar előbb egy tisztító telepen vegyi átalakulásnak tegyek ki. Ennek a tiszti tó-telepnek épitesi és állandó üzemköltsége azonban egyenes aranyban áll a fö.dolgozandó anyag mennyiségével, vagyis ha az eredeti tervezet kerülne kivitelre, amely szerint nemcsak a szenyviz, hanem a csapadékvíz is egy közös csatornán vezettetnék el, akkor a csapadékvíz is a tisztilóba kerülne, holott enn.k tisztítása előírva nincs, de nem is szükséges, mert nem tartalmaznak olyan káros baktériumokat, melyek a folyóvizet megféri őznek. A városi vizmüigazgatósag tehát előrelátó gondossággal azt a javaslatot terjesztette a tanács elé, hogy a csapadékvizet és a szenyvizet külün-külön csatorna fogja fel. Bár az első pillanatra ez a kettős hálózat — főleg a laikusok előtt költségesebbnek látszik az egyes hálózatépítésénél, a megejtett műszaki számítás azonban a vízvezetéki igazgatóság álláspontjának helyességét igazolja, mert kitűnt, hogy nemcsak azt egyszersmin- denkori befektetés összege redukálódik, de az évi regie-költség jóval kisebb .esz a módosított terv szerint. A tanács éppen azért mindenben hozzájárult Kovács István vizmüigazgató javaslatához és megbizta az igazgatót, hogy ebben az ügyben lepjen közvetlen összeköttetésbe a belügyminisztérium műszaki osztályának veze őjóvel, Zarka Elemérrel. Kovács igazgató szombaton Budapestre utazott s remélhető, hogy már a hét elején kedvező eredménnyel tér vissza. Kávé lázból a halálba. — Saját tudósítónktól. — Szaimár, 1912 február 26. Tragikus véget ért tegnap Szatmáron egy közismert izgága, iszákos embér. Szesztől bódult fejjel rátámadt egyik kávéház tulajdonosára, aki azután önvédelemben úgy fejbesujtotta, hogy nehány óra múlva meg is halt. Az eset részleteiről tudósítónk a következőket jelenti: Birbon Miksa ácssegéd szombaton a hetibőr kifizetése után rossz szokásához hiven, sorra járta a korcsmákat. Mindenütt akadt vig cimborákra, akik a potyabort nem vetik meg s igv mulatozott addig, mig elérkezett a korcsmák zárórája és kitessékelték. A sok szesz azonban már ekkor úgy ráfeküdt az agyára, hogy se látott — se hallott, csak inni — inni akart tovább. Jó ideig ödönt<ött a néptelen utcákon, mig valahogyan az Attila-kávéház elé ke rült Nagynehezen bebotorkálta „kávéház“ ba, ahol már csak ne .ány vendég üldögélt az egyik asztalnál. Bár a többi asztal mind üres volt, Birbon mégis mindenáron az elfoglalt asztalhoz akart letelepedni, ami ellen a vendégek, látva botrányos részegségéi — természetesen tiltakoztak. Több sem kellett neki. Éktelen ordi- tozással kezdte szidalmazni a vendégeket, akik, m'kor látták, hogy szép szerével nem szabadulhatnak tőle, felkérték Szabó József kávést, hogy távolítsa el a tolakodó embert. Szabó először fölkérte a dühöngő embert, hogy távozzék. Birbonnak azonban ez nem hasznait, hanem rárontott a kávésra. E őbb fojtogatni kezdte, majd mikor nagy- nehezen kiszabadult kezei közül, egy vastag bottal úgy vágta homlokon, hogy megtán- torodott tőle. Erre a/után Szabó fölkapta a vasfüggöny huzó rudját és azzal sújtott Birbon tele, Birbon az ütéstől megszédült. A kávés ezt a pillanatot felhasználva, kituszkolta őt az üzle óbői. Birbon innét hazafelé támolygott és lefeküdt. De csakhamar oly rosszul lett, hogy kénytelen volt feleséget felkölti ni. Az asszony lámpát gyújtott s rémülve látta, hogy férje fején éppen a halántékánál tátongó véres seb van. Rögtön hidegborogatást tett rá s azzal visszafeküdt az ágyába, mert, bár a seb nagy volt, mégsem tulajdonított neki különös fontosságot annál is inkább, mert Birbonnal már többször megesett, hogy mulató cimborái alaposan ősz szeverték. Reggel az asszony költegetni kezdte urát, hogy menjen már munkába. Amint hozzáért, ijedien kapta v ssza a kezét. Birbon már ekkor jéghideg volt, még az éj folyamán meghalt. A halálra ijjedt asszony kétségbeesve rohant a csendőrségre, ahol sirva jelentette a borzasztó esetet. A csendőr-ég rögtön megindította a nyomozást, melynek az le t az eredménye, hogy Szabó kávést egoe'őre ő iz> tbe vette. Szabó Márkus Aladár dr. szaimari ügyvédet bizta meg védelmével, aki ma megtette a lépéseket a kávés szabadonbocsátása iránt. Jaj, főkapitány ur! szurpak a kalaptük — Saját* tudósítónktól. — Szatmár, febr. 26. Tegnap este történt a Deák-téren. Hullámzott a népség — katonaság. Röpködtek a durva élcek, köpködtek a vig legények. A leányok vihogtak, szóval a tegnapi vasárnapi korzó is csak olyan vig és undorító volt, mint minden vasárnapon. De nem erről akarunk miirni. Elvégre demokraták vagyunk. Szereljük a népet, az istenadta népet. Kell szeretnünk még akkor is, hogyha feleségeinkkel csak pirulva és rohanva merünk közöttük elsiklani, amikor ez sem menti meg az embert attól, hogy a legutólsó matróz csapszéket megszégyenítő párbeszédeket, kiabálásokat meg ne halljon. Mondjuk, hogy nem ezt akarjuk a főkapitány ur figyelmébe ajánlani. Mikor legjobban dühöngött az istenadta nép „korzózása“ — éles sikitás cső- ditette össze a konyhák nimfáit és az is- tálók adminisztrátorait. Rémülve futott össze a szenzációra éhes tömeg. Mindenki borzalmas tragédiát sejtett. Nem — nem történt tragédia, de komédia sem. Hanem az, hogy az egyik közel félméteres kalaptü csaknem kiszúrta egy leány szemét. így is érzékeny, mély sebet ejtett rajta. Vannak az országban Szatmárnál sokkal kisebb (kisebb, de nem hátramaradot- tabb) városok, amelyekben a rendőrök ügyelnek rá, hogy a nők védőnélküli kalap- tűvel ne jelenhessenek meg a nyilvánosság előtt. Szatmáron azonban még nincs ilyen rendelkezés. De, amint Tankóczi főkapitányt ismerjük, nem késik sokáig, hogy a közönség testi épségét megvódelmezze a kalapokból kimeredő nyársak ellen. Eddig, amig a malomkerék-kalapok járták divatjukat, nem voltak oly veszedelmesek a nyársak. De most, hogy a esibészkalapok dívnak, olyik hölgy kalapjából 15—20 centiméterre is elállnak a kalaptük. Igen is, mert van, aki 3 darabot is szúr a kalapjába, mert azt hiszi, hogy neki annyi jár. Csak Mauthner-fóle masvakat vásárolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volnának, mert tap isztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. Modern ruhafestés tj / ym 4 T R T> í I Legszebbruhatisztitás bármily divatszinre. -ti-AtJ t Au 1j1.\ 1- -A.JLj vegyileg száraz utón! yátri főöiUti Szaimár, Kossuth ß.-u. 10. Felvétöll üzlet: Kazinczv*u. 17-, £tlíila*u. 2- Nag^árol?: Sz«cH«it)?i'U- 34- AlapltUtott ,1886,
