Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-23 / 43. szám
I \ 1 XLIV. év-oiya^ Szatmér, hó 23,, péntek. 43 S7ám. rau«at. m ikapdlai». Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre 6 K. »/* évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidé^ .. 16 ............ 8 .. .. 4.. r4 VW,';4'W szám ára ♦ fillér. 1-50 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. SB Teiefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. \ A Választójogi reforaj. Ahová csak fordulunk, min enütt szemben találjuk magunkat a választói jog reformjának kérdésével. Erről Írnak, erről vitáznak kaszinókban, utcákon, mindenütt. Időszerűnek tartjuk, hogyha mi is foglalkozunk nehány szóval vele A miniszterelnök nehány nappal ezelőtt kijelentette a Ház előtt, hogy igenis, a kormány állását köti a választói jognak demokratikus alapon való megreformálásához. A miniszterelnök szavai a közvélemény mérlegét egyszerre a kormá y javára billentette a Justh névre hallgató függetlenségiek nem kis rémületére. Eddig ők nyíltan és titokban azzal vádolták meg a kormányt, hogy a választójog reformját nem teszi magáévá. Most azonban, hogy a miniszterelnök ilyen félre nem magyarázható nyíltsággal jelentette ki, hogy a kormány a legvéksőkig is hajlandó magát ekszpo- nalni a választói jog megreformálása érdekében, Justhék egy igen erős fegyvert vesztettek el, de hamarosan találtak helyette egy másikat. Most azzal akarják a népet teleitatni, hogy a kormány a választójogot nem u?y akarja kiterjeszteni, amint azt a függetlenségi jelszavakkal rakétázó ellenzéki honatyák hirdetik a népnek. Hát ebben igazat adunk nekik. A kormány tényleg nem azon a módon akarja a választói jogot megreformálni, amini a Justh—Bokányi és társai politikai nagykereskedők óhajtanák, mert hogyha egyetértene a kormány velük, akkor Magyarország az ilyen reformált választás után legalább 50 évet esne vissza. Justh—Bokányi és társai cég általános választói jogot hirdet. Boldog-boldogtalan lenne szavazó, tekintet nélkül arra, hogy van e kellő értelmisége, érettsége ahhoz, hogy a szav zatát az ország sorsának javára érvényesítse. Ezzel szemben a kormány szintén demokratikus alapon, de úgy óhajtja a szavaza i jog korlátáit kiterjeszteni, hogy azon belül csak azok kerülhessenek, Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a le^juUnyosabb árban közé)- tétnek. — Ax apróhirdetések között minden »zó 4 fUié*. NyMttér sora 20 fillér. akikről föltehető, hogy szavazataikkal hozzájárulnak nemzeti életünk kiépítéséhez. Hiszen a választói jog tulajdonképpen kötelesség. Abban a pillanatban, amidőn a polgár leadja a szavazatát va- lamelyek jelöltre, már is közreműködött az ország ügyeinek intézésében, ami minden embernek honpolgári kötelessége. Már pedig, hogyha olyan elemeknek adjuk meg a választói jogot, akik nem építeni, hanem csak rombolni tudnak, akkor ezzel megpecsételjük az ország sorsát s ahelyett, hogy a fejlődés törvénye szerint előrehaladnánk, vissza zuhanunk oda, honnét hosszú évtizedek küzdelmes munkájával kiemelkedtünk. Ez hát a külömbség a kormány és a szalmacsépelő ellenzék választójogi reformja között. A helyzet. Bpest, 1912. február 23. A Kossuth-párt leszerelése — amit a holnapi ülésen fognak hivatalosan, nyilváMusset Alfréd ; Irta: dr. Barna János. Sand George 1 Csodálatos igézet van e szavakban. Tüzes szerelem cseng ki nevének minden betűjéből. Sejtelmes vágyak kelnek életre és mintha előttünk állana a finom vonásu, édes arcú asszony, aki csábos mosolyával a szerelemnek minden boldogságát, de egyúttal minden gyötrelmét is kínálja a mámoros hangon esengő férfiaknak. Mennyien áldoztak patyolat testének bársonyos oltárán s szívták ajkáról a szerelmet, a rószegitőt, az üdvöt adót. Lábainál látta heverni a legkiválóbbakat, a legszebbeket, a legderekabbakat. De csóajai- nak izzó tüze után ott maradt a lólek mélyén valami fájó és égető seb, amelyre nem volt gyógyír, balzsam. Féktelen szerelmének izzó poklában összeógtek, halálra váltak a legnagyobb lelkek is. Tönkrementek és nem volt más vigasz számukra, hogy feledni tudják a lázas éjszakák sor- • vasztó csókjait, mint az ab sint. A vértől vöröslő csókokat fölváltotta a zöldszemü szörnyetegnek, az absintnak ölelése, hogy azután teljesen tönkretegye, kifossza, le- züllessze azt, akit hatalmába kerített. Ez volt tragédiája Musset Alfródnak is. Lelkét először véresre marta, majd feketére perzselte Sand George sorvasztó szerelme s mikor ez a szerelem lassan kezdett fosztani, karjaiba kapta az absint és hamar végzett vele. Igaz, hogy Sand- dal való ismerettsége előtt is szerette a fehér és zöld szinü szeszes italokat, de szerelmi viszonyuk összeomlása előtérbe tolta a vószthozó szenvedélyt. Sand George és az absint, ezek tették tönkre a költőt és embert egyaránt; de viszont ezeknek tudható be, hogy Musset egyike lett Franciaország legnagyobb költőjének. E nélkül a két nagy szenvedély nélkül is alkotott volna ugyan kiválót Musset, de a nagyságnak arra a szédítő magaslatára, amelyre feljutott, nőm tudott volna ezek nélkül fölemelkedni. Maradandó és örökbecsű művek megírására képtelen lett volna és a feledésnek szürke pókhálója hamar bevonta volna nevét s elhomályosította volna költői hírnevét. A költészet iránt érzett szeretet és az alkotás vágya korán megnyilatkozott nála; nagyon fiatalon már írni kezd. És nem sikertelenül, mert már első föllépését siker koronázta. A busz éves ifjú szárnybontása az elismerés hízelgő tapsait váltotta ki a nagyközönség köréből. A kritika nagy jövőt jósolt neki. Sokat remélnek az ifjú óriástól. Kortársai azonban csalódtak benne, mert a hozzáfűzött reményeket, szerintük, soha sem tudta valóra váltani. Csonkának látták az utat, amit befutott s csak később jöttek reá, hogy élete egész és kerek volt s nem hiányzott belőle semmi sem. Musset elzengett minden dalt, ami a lelkében élt; több mondani valója nem volt. Harminc éves korában eljutott arra a pontra, amikor a lélek már megnyugszik; amidőn a szerelem tüze kialvóban van a szívnek tüzes katlanában s midőn a szerelem csak a visszaemlékezés sejtelmes távolában dereng felénk Ebben a kedélyállapotban azután nem ihlette meg lelkét többé semmi sem. S mikor a halálnak borzalmas órája ütött számára, szemeinek lecsukódása, szive dobogásának megszűnése már nem volt vesztesége az irodalomnak. Róla nem lehetett elmondani, hogy élete virágjában lévő költőt sújtott le a halál, aki még sokat Írhatott volna, akinek talán csak ezután születhettek volna meg agyában legkiválóbb alkotásai. Mert ekkor már Musset rég kidalolta magát s a költő, Jelen számunk 6 oldal terjedelmű. •J • ' - • . V :i í ,Ji I ‘ r.
