Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-17 / 38. szám
2, oldal. SZAMOS motívumokat minden más fölé emelik, éppen ezen érvet fogják méltányolni. A magyar ellenzék azonban nem igen szereti a következetességet és általában sokszor ige* nehéz eligazodni gondolkodásmódján. így kellett ma Khuen-Héderváry grófnak szem- beszállnia Justh azon eszméjével, hogy a végleges reform helyett három éves provizórium létesittessék. A magyar miniszter- elnök nem az összes pontokban tehetett eleget az ellenzek kívánságainak. Mégis arra a konklúzióra juthatott, hogy tulajdonképen egyetlen téren sincsenek közte és az ellenzék között elvi ellentétek. Ez áll nemcsak a véderőreformra, hanem a választóreformra is, amelynek sürgősségét ma Khuen gróf elismerte. A Kossuth párt kívánságára a képviselőház elnapolta hétfőig üléseit. A miniszterelnök hozzájárult ehhez a halas?tás- hoz, mert megokolták azzal a nagy felelősséggel is, mely az összes pártokra nehezedik, ha a mai nyilatkozatok beható megfontolása nélkül azonnal határozatot kellene hozniok. De még ez a rövid halasztás is a többség egy részénél kedvetlenséget keltett és ez kétségkívül világos bizonyítéka a nemzeti munkapártban uralkodó harcra- kész hangulatnak. Három napja van az ellenzéknek a megfontolásra. Ha ez az idő hiába múlik el, akkor a többség, mint Khuen gróf ma kijelentette, haladéktalanul meg fog felelni törvényhozási kötelezettségeinek, hogy elérje a kitűzött célokat. Hová kerül az uj vágóhíd? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 16. Az uj vágóhid építését tervező bizottságnak ma kellett volna ülést tartania, de az ülést előre nem látott akadály miatt a jövő hétre halasztották el. Ebből az alkalomból időszerűnek tartjuk nehány szóval megemlékezni a vágóhid építéséről. óriás volt, kerek arcában átható tekintetű szemek égtek. A fiatal bojár ügyet sem vetett rá, a nyeregbe vetette magát és ellovagolt. A kis eset után elmúlt pár nap, Lu- pascu János Jassyba akart utazni. Nagyon kellemetlen helyzetbe került, egy csomó pénzre volt szüksége. Miután máshonnan nem tudta a pénzt előteremteni, elhatározta, hogy kölcsönt vesz fel roskáni birtokára. Az időjárás nem volt alkalmas a hosz- szu utazásra, az ég alján sötét felhők gyülekeztek, de a bojárnak sürgős volt az útja. Befogatott, Írásait összecsomagolta, gyorsan megebédelt és röviden intézkedett, hogy mi történjék távolléte alatt. Az utolsó percben jelentette a gazdatiszt, hogy a kocsis hirtelen beteg lett, egy szolga hajt helyette. A bojár jól összeszidta a gazdatisztet és rosszkedvűen s. állt a kocsiba. Ahogy a kocsi kifordult az udvarról, a bojár aggódó tekintettel nézett észak felé. A láthatáron nagy kék felhők tülekedtek, a nap égetően sütött. Lupascu János nagyon rosszul érezte magát, egyáltalán nem volt kedve megázni. A legfőbb kérdés az, hogy hová is épüljön az uj vágóhid. Ennek * kérdésnek a megoldását különösen komplikálja egy régebbi törvény, amely kimondja, hogy közvágóhíd csakis viz mellé és ott is oda építhető, ahol a folyóviz elhagyja a várost. Kétségtelen, hogy a törvénynek ezen intézkedése fontos egészségügyi célt szolgált abban az időben, amikor a törvényhozás megalkotta, mert akkortájt még nem voltak olyan modern és minden tekintetben higiénikus vágóhídi berendezések, mint ma s igy a hulladékokat a viz továbbította. Indokolt volt tehát, hogy a városok alatt állítsák fel a vágóhidakat, nehogy a fertőzött viz a városon keresztül folyjék. Igen ám, de ma már olyan teknikaí berendezések vannak, melyek lehetővé teszik, hogy a vágóhidakat akár a városok közepére is építhessék anélkül, hogy ezáltal a közegészség sérelmet szenvedne. Sajnos azonban, hogy a földmivelés- ügyi minisztérium illetékes ügyosztálya nem akar ezekről a modern berendezésekről tudomást szerezni, hanem görcsösen kapaszkodik a régi törvény mohos betűibe. Már pedig, ha nem sikerül a minisztériumot meggyőzni róla, hogy ma már teljesen túlhaladott álláspontot védelmez a régi törvény, akkor Szatmár várost súlyos sérelem éri. Az eddigi tervezés szerint az uj vágóhidat a németii városrészre tervezik. Részben azért, hogy a németiek is kapjanak egy közintézményt, részben pedig azért, hogy közel legyen a vasúthoz, a mai gazdasági berendezkedésnél eminens érdek. A jövö heti szakülósen kerülnek mind ezek szőnyegre. Reméljük, higy a város vezetősége előkelő összeköttetései révén megtalálja annak az utját-módját, hogy a minisztériumot eddigi merev jogi felfogásától eltérítse és meggyőzze a gyakorlati valóságról. NÉMETH~JÓZSEF képesített kőműves-mester vállal építkezés- és tervek készítését, SZATMÁR, EÖTYÖS-UTCA 5. SZÁM, — Talán mégsem fog esni — gon dolta magában és rákiált ott a kocsisra: — Hajts gyorsabban, nehogy az eső utól- érjen. A kocsis félig hátraforditotta kivörösödött arcát, amelyben két átható tekintetű szeme villogott, hasadt felső ajka mosolyra torzult. — Talán nem fog esni nagyságos János ur, a felhők elvonulnak. A kocsis szájából nehéz pálinkaszag áradt ős megosapta a bojár arcát. Indulatosan kiáltott a kocsisra: — Nyomorult, még ma is leittad ma- ged! Oh, ezek a kutyák . . . Fel akart ugrani, hogy megrázza a kocsist, de az éppen akkor megfordult A bojár felismerte Nastaszet és hirtelen elhallgatott. — Sohase féljen János ur, hogyha szerencsétlenség történnék, úgy én volnék az oka. — Es felső ajka újra mosolyra húzódott. Nehézkesen fordult meg és vó- gigvágott a lovakon. A bojár nyugtalanul nézte a kocsis széles hátát, bozontos hajjal benőtt erős A panyolai árvízkatasztrófa. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. február 16. A panyolai árvízkatasztrófa, mely egy egész község szorgalmas népét tette hajléktalanná és juttatta koldusbotra, csak most, hogy a romboló ár lassan-lassan elhúzódik, bontakozik ki egész borzalmaival. A szennyes ár még most is körülfogja a falut, melynek egyetlen száraz pontján a templom mellett összezsúfolva, a szabad ég alatt tanyáznak a község lakói, kik nem akarják elhagyni elpusztult, romba- dőlt falujokat. Szivettópő jelenetek játszódnak le ezen a talpalatnyi, sárral födött kis földdarabon. Az ár által kimosott házfalak egymásután omolnak össze. A szerencsétlen nép tehetetlenül, kétségbeesetten nézi, hogy mint omlik össze, lesz semmivé egész élete keserves munkájának gyümölcse A borzalmas katasztrófáról kiküldött tudósitónk ma a következő, újabb szomorú részleteket táviraiozta: Az utászkatonák két nagy csolnakkal és három vaspontODnal tegnap nagy erőfeszítéssel bejutottak a faluba. A mentes folyamatban van, de nagyban megnehezíti a munkát az, hogy a lakoság nem akarja a falut elhagyni. Az omladozó házakból a ref. templom melletti tisztásra hordták a népet. A még meglevő házak egymásán omlanak össze. Egy csolnakban mintegy 150 dtb kenyeret és pár mázsa szalonnát vittek be nekik. Jékey fö-zolgabiró ma Gyarmatról ismét 200 darab kenyeret és 10 métermázsa szalonnát szállított a szerencsétleneknek. Az ólelmicikkeket pontonokon vitték be a faluba, ahol Szuhányi László szolgabiró osztotta szót a nép között. Az utászkatonák tisztjeikkel odaadóan ős derekasan dolgoznak. Bodnár főmérnök és Forgács csendőrhadnagy szintén rószt- vesznek a mentőakcióban. nyakszirtjét és eszébe jutott, hogy ezt az embert néhány nap előtt megverte. Eszébe jutott, amit a gazdatiszt mondott, valóban ez a durva ember óriás termetű, roppant ei ősnek, erőszakos természetűnek látszik. Miért is kü dte éppen ezt az embert ? Szigorúan meg fogja ezért büntetni a gazdatisztet, igen, elbocsátja, kirúgja részvét Dólkül. H gy is tehetett ilyesmit? Hiszen életét veszélyezteti ezzel az emberrel. Újra eszébe jutott a néhány nap előtti megfe- nyités. Igaz, hogy a szolga alig hibázott és ő mégis megverte, de az ilyesmi mindennapi dolog. A bojár másfelé terelte gondolatait, az őszi vadászatokra gondolt, meg a szép asszonyra, akit oly nagyon szeret, — a párisi életre, az az igazi élet. Gondtalan és veszélytelen, nem is hagyta volna abba, hogyha az öreg bojár meg nem hall. Eközben keblére egyre nyomasztóbban nehezedett a nyugtalanság. (Folyt, köv.) ___________(1912. február 17 % 38. B/.a=u.
