Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-16 / 37. szám
1S18 február 1§ ) 87. s««_ S Z A « 0 B falügyalőséf, fölcn#ré*l felflf}#lö«é#f, tör- Tány*zék, flgyteeség, a* Allamvamtak, »dó- hivatal tiszt viaelöi, a kereskedők és iparosok képviselőiElsősek az ünnepelt zpátkanonok, plébános emelkedett «ól*»ra. A királyt, a püe- pflki kart és a kegyursaágot éltette. Majd Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgár- mester mondta a következő beszédet: Mélyen tisztelt Uraim I Nem tagadom — hogy amidőn Szat- már Németi szab. kir város közönségének, amint a szatmári róm. kalh. egyház kegyurának nevében most felszólalok — teszem ezt nemcsak állaso nból kifolyó kötelezettségből, de őszinte és szivbeli öröm mel is. A jogviszony, amelyben a város közönsége — a történeti jog alapján — nemcsak a róm. kath. — de a város terül* tén az id k folyamán keletkezett—egyházakkal állott, és áll, nem rideg, puszta jogviszony, mert patronátu i és a többi egyházakkal szemben iennál ott. benef tktori viszonynak, lényegehe tartozik, az egymás iránti sze retet, benső ragaszkodás, a kölcsönös meg- b* épülés érzelme, az együvé tartozás tudta. így is volt ez a város alapítása óta, a város haósága és a kebelében alakult egyházak, vállvetve és egyetértőig szolgálták *s fejlesztették, a váro3 közművelődé s i, közoktatási ügyét, a világi és egyházi szervezet kölcsönös megbecsülését harmonikus együtt munkáikod issal, szolgálta a közügyét és alkot a példás egyetértésben e város társadalmát. A mo t itt előttem álló kép, e kedves százados múlt, visszatükröző képe és biztosítéka, hogy ez ma is úgy van. Nem vészit, e nap sem jelentőségéből, sem kedvességéből, ha röviden megemlékezem arról, hogy az általam felsorolt es jelzett bensőségieljes viszony, a közel múltban, a nőst ünneplő egyház és a patronus közt meg volt zavarva. Nem térek ki az okokra. Csak azt emelem ki, hogy talán éppen azért oly kedves a mai nap, mint, amily kedves, a megszűnt vihar utáni kiderült ég. Rt mutattok azokra a ténykörülményekre, amelyek a régi bensőbb viszony h* lyre állítása lehetővé tettek. Ne méltóztassék rósz néven venni, ha ebben az első helyre a város mindenkor liberálisán gondolkodó közönségét, annak képviseletet, a törvényhatósági bizottságát teszem, taláu a patronusra, aki erejét a jó viszony helyreállítás inak szükségét s nem zárkozom el a jogainak oly m gyarázata elől, amely mellett ez lehetségessé vált, az egyenrangú eli-merés illeti viszont a másik felt, szeretet püspökünk Öméltóságát, aki örömmel előkészítette ezen hagyományos jó viszony visszatértét Azt mondattam, előkészítette, igenis, előkészítette az által, hogy főtisztelendő szó'eskáptalanunk, tagjaiul oly egyéneket választott ki, akik közt első sorban az érdekelt hiiközség, de meg találtaaz ő lelkipásztorát. A két jogosult félnek ezen egymást megértő és segítő eljárásától folyik tehát és jön vissza a régi bem őségteljes pá.tronusi jogviszony s hogy ez tényleg a való életben is kifejezésre fog jutni annak záloga, ami szeretet éi megválasztott plébánosunk egyénisége, akinek egész lény* a szeretet és barátság jelképét vizeli magán, mint patró- nus, ö reá, mint legifjabb javad dmazra, ürítem poharamat s arra kérem, hogy lelki pásztori működéséhez vegye zsinórmértékül elődeinek példáját és legyen ő is munkása a város felekezetei között századok óta fenálló példás egyetértésnek s akkor hiszem, hogy ha eljő is az idő, amidőn vál tozás alá kerül a történeti jogviszony is, a melyben ma a város közönsége az egyházakkal, első sorban a róm. kath egyházzal áll, az az osztatlan tisztelet, amely a róm. kath. plébániai széket mindenkor körülvette, — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. február 15. Mielőtt tudósítónknak, a helyszínén szerzett tapasztalatairól beszámolnánk, szűk ségesnek tartjuk megjegyezni, hogy nagy katasztrófa történt, szerencsére azonban nem olyan nagyszabású, mint azt tegnapi szá műnk hozta. Az említett községek veszélyben voltak és vannak, de csupán Panyola szenvedett óriási kárt. Emberéletben azonban mindezidáig nem történt kár, ami elsősorban annak a száz nemeslelkü és Önfeláldozó embernek köszönhető, akik életük kockáztatásával mintegy 90 embert megmentettek az elpusztulástól. Panyola felé. A szerencsétlen község a Szatmár— fehérgyarmati vonattal közelíthető meg. Már fehérgyarmat e ölt Penyige községnél megkezdődik az óriási vi'.tenger, mely azonban a Tisza folyó kiáradásának következménye, minden komolyabb veszély nélkül, mert egy, két tanyát kivéve semmi mást tönkre, nem tett. A vízállás alacsony és az árnak ereje nincsen. Fehérgyarmatra érve, már észrevehető a lakosság izgalmán, hogy itt valami különös történt. A község az éjét ébren töl tötte és mindenütt izgatottan tárgyalják az eseményeket. Biztosat senki sem tud a ve szélyben levő községekről, mert onnan még hir nem étkezett. Az ár különben már Fehérgyarmatot sem kímélte meg, amennyiben Panyola felől egy Ívben Nabrádot elkerülve a község alá húzódott, ellepte a kertek alját. A viz oly hirtelen jött, hogy a periferákon lakók nak nem is volt elég idejük arra, hogy meneküljenek. A délelőtti órákban aztán száz családot, akiket a végveszély fenyegetett, lögtönzöit dereglyéken beszállították a községbe. Mindössze egy pár vályogviskó dőlt össze. Nagy nehezen sikerült fuvarost kapnom, mert mire a telfogadott emberem el akarta hozni szekerét és lovát, az úttesten derékig ért a viz, nem tudott a pocsojából abban megváltozni akkor aam fog. Isten éltesse a mi kedvez szeretett uj plébánosunkat I A magas színvonala, lelkes pohárköszöntök között különösen Biky Károly ref. esperes, Kovács Lajos németi! ref. lelkész, Gönczy Antal gör. kath. esperes, Duszik Lajos ág. evang lelkész, Valkovics János iskolaszéki egvháztanácsoe, Ritkovssky Pál főgimn. igazgató, Bodnár György kir. tan felügyelő. Szűcs János egyháztanácsos, Thur- Albert, Bodnár Gáspár, dr. Fájás István beszédei keltettek nagy hatást. A szép ünnepség késő este ért véget. kijönni. Uj fuvaros után néztem, végre került egy. Ezzel azután nekivágtunk a Pa nyola felé vezető útnak, melyen tál n, ha előző nap nem fagyott vol *a meg, nehezen jutottunk volna keresztül. U unk a Szamos védtöltésén vezetett, mely pontosan a pt- nyolai határnál ér véget. A Szamos folyó mindenütt elhagyta a medrét es piszkos hullámai hatalmas jégtömegeket hordoznak hátán. A pompás alkotásnak, a védtőltós- nek köszönhetik Fehérgyarmat, Ntbrád, Matolcs és a többi községek, hogy megmenekültek a veszedelemtől. Panyolának nem kell védgat. Igazán laikus ember is azonnal észre veszi, hogy az egész veszedelem oka a gát hiánya volt, amit a panyolaiak elmulasz'ot- tak megcsináltatni. Takarékosak akarnak lenni, azt mondták: nagyapáink sem emlékeznek arra, hogy Panyolán árvíz lett volna, pedig 1886 ban veszély fen'egette a községet. A Szamos majdnem derékszögben érinti a község hát irat. Ez volt legfőbb oka, hogy a jég feltornyosult és a vizáradat jó része uj utat keresve, a községnek tört, ellepve, elpusztítva váratlanul. Panyola mintegy 1600 lelket számlál és 200 felül van a házak száma, melyből mintegy 150 összedült. A község a Szamos, Túr és Tisza közében fekszik. Józan, vagyonos nép lakja. A veszély azzal kezdődött, hogyV. Na ménynál a Tisza jege 8—10 méter magasságra feltorlódott és a Szamos jegét felfogta. Kedden reggel Panyola lakossága látva a közelgő vészé yt, hozzáfogott a gáiak készítéséhez. Egy óráig dolgoztuk ember- feletti erővel, az ár azonban több helyen átszakitotta a nyrdgátakat. Ekkor á küldöttek 2 csendőrt Nábrándra segítségért, ezek azonbtn már nemjöhetiek többet visz- sza. 5 órakor délután a lakosság végső erőfeszítést kísérelt meg, amikor a beözönlő vizet újabb gálákkal akarta feltartóztatni Nem sikerült. Menekülés az ár elől. Az óriási víztömeg villámgyors tér ffagy árvizveszedelem Szatmármegyében. A pangolai katasztrófa. — Tönkrement falu.
