Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-28 / 22. szám

2 oldal.

*

< M O 5

'ISI 2. január 26.' 22. seám

üzlet áthelyezd £&£*[£« tífSs, dWat, Msz férfi e$ oil ráhint leszÉllltitt irkái frtsiton.

E3

«Krcttil . itt*.» nttagr aa§r»Uii\ 1 tt«. I» te.-*«. nh% . í ttt. 1*

i r*e riiztm . . * ttt — kr.-ttl.

i rég tekvntte . * öt. 4* kx.-fDL

KMsttttt k»tt*k . fct. 43 kr.-WI.

■■ - Bcmu yártttfáat kér ——

WE1SZ IGNÁCZ

Szatmár, s==3 Vardomb-u. 2

tulajdonosai. Erre azonban várhatnak éppen ítéletnapig. Az ország népe azonban nem várhat, pláne az ő kedvükért, mert érni akar. Azért kötelessége a többségnek a magyar páriámén tárizmust azon a veszedelmes lejtőn megállítani, melyre az ob- struálók sodorták, meri parlamentárizmu- sunkat a még olyan patentirozott haza- ffyak kedvéért sem engedjük a végzetes lejtőn végiggurulni.

Farsangi különlegességek. n«. .

és estéli táskák, selyem harisnyák, legyezők kesztyűk, illatszerek, fej- és hajdiszek, zsebkendők Ragályinál

A cukorgyár.

Szatmár, 1912 január 27.

A csak korlátolt számban a héten kibocsátott első felhívásra a cukorgyár részvényeire a következő jegyzések eszközöltettek :

Németh Elemér birtokos Kende Zsigmond Unger István bankfőnök ifj. Freund Sámuel term. kér. Oláh Sándor birtokos Domahidy Viktor birtokos dr. Kelemen Samu ügyvéd Szűcs József kereskedő Bartha Kálmán gazd. tan. Rosenblatt József kereskedő Uray Jenő m. kir. iparf. Teitelbaum Herman bankig. Szatmárvármegyei takptr. r.-t. Balássy József birtokos Neuschlosz testvérek birtokos

K

100.000

JJ

50.000

JJ

15.000

JJ

2.000

JJ

1.000

JJ

10.000

Jí

5.000

JJ

2.000

JJ

15.000

ÍJ

4.000

JJ

2.000

}J

10.000

JJ

100.000

JJ

10.000

JJ

25.000

Bárány Samu birtok bérlő „ 20.000

Ingük József férfi ruhaszabó „ 1.000

dr. Vajay Károly polgármester „ 2.000

dr. Hmrwald Izidor ügyvéd „ 2.000

dr. Göbl Alajos orvos „ 1.000

Horváth Bertalan birtokos „ 10.000

dr. Böszörményi Emil birtokos „ 20.000

Mindez úgyszólván az első nap eredménye s pár nap alatt bővebb értesítést adhatunk a helyi tőke s különösen a pénz intézetek jegyzéséről. De ha ezen eredményhez hozzávesszük a városi tanács azon kikötését, melyben a mag« részére jogot tartott 250,000 kor. értékű részvény jegyzéséhez, akkor a 1.000,000 koronából már több, mint 600,000 kor. jegyzettnek tekint hető s igy előre látható a túljegyzés is.

A termelést vállaló birtokosokról is úgy vagyunk értesülve, hogy nemesek u termelés utáni haszonnal elégednek meg, hanem kiveszik részüket a részvényjegyzésből is, hogy ily módon a gyártás utáni haszonban is részesülhessenek.

Mindezeken felül tőkésekből szindikátus van alakulóban 100,000 kor. jegyzésére, mely aztán maga közt osztja fel a részvényeket, avagy meghatározandó értéktöbblettel abból másoknak is fog átengedni.

Különösen a termelést vállalók figyelmét kell felhívnunk, hogy az őket most előnyben részesítő alkalmat használják ki részvényjegyzésre, mert később aztán csak nagyobb áldozattal juthatnak egy egy részvényhez.

E gyár, mint fontos közgazdasági tényező, alapitása körüli minden egyes lépés közérdekű lóvén, a nagyközönség tájékoztatása érdekében a t. Szerkesztőség szives engedőimével esetről-esetre bátor leszek közleményemmel rendelkezésére állani. —y. — e.

Villany-lámpák, tölth®‘5 elemek ön,---------------2------------£_-------L gyújtók, hozzá kovák

alka

lmi ajándék-tárgyak, gyermek-játékok, gyermek- kocsik ooooooooo Ragályinál.

A tartolezi bankárok.

Az oláh esküje,

— Kiküldött tudósitónktól. —

Szatmár, jan. 27.

Sehol a világon nem lehet oly biztosan terrori álni, mint a tartolezi oláhság között.

A szegény földhöz ragadt népség minden élvezete a pálinkaivás. Erre pénzé nem igen van, s ha van is, az nagyon

kev s.

Pénzért megtesz az oláh mindent. Gyilkol, öl, rabol csakhogy pénzt kaphasson, amelyet azután elvisz a falu korcs mároshoz, ahol drága pénzen mérik a gyilkoló szeszt: a spirituszt.

Ronda, piszkos, dohosievegöjü korcsmában ül az avasi oláh naphosszat s egymás után üríti ki a kupicákat. Kót-három liter pálinkát is képes az oláh paraszt meginni naponta. Inkább nem eszik a legtöbbje, csuk pálinkát ihasson. Azt mondja az oláh, ha pálinkát iszik nem éhes.

S H. bankárok most gyúrják az oláhokat. Jó világ jár reájuk, annyit isznak, amennyit csak akarnak.

És mindez miért van ? Azért, hogy ne valljanak ellenük, ne mondják meg a bíróság előtt az igazat, ne vágják szemükbe a kiuzsorázott emberek a való igazságot.

Félnek a bankárok és azért terrorizálnak. Most kedves nekik az oláh, mert tanúskodni kell mellettük, nehogy bekerülUtközben már tudta, mit fog mondani. De most, midőn az anyja tiszta, becsületes, rajongó nézésát látta, nem tudott szólani.

Felállott ... az ablakon eltekintett a kertre. Egy kóbor komondor kergette ott a cirmost, amelyet lakmározás közben zavart meg. Egy leölt szárnyas belső részét fogyasztotta, mikor a komondor meglepte. Most az istálló tetejéről vicsorítja a fogát. A lompos farkú jószág alulról tehetetlenül bámul fel hozzá.

A fiú megfordult. Az anyjára nézett. Rekedtes hangon szól:

— Ki az én apám ?

Energikusan tette hozzá .. . parancsolólag:

— Tudni akarom! . . .

. . . S mivel nem tudott az asszony arcába nézni megfordult. Az ablak felé

Az asszony kissé megrebbent. Mint, a megijjesztett galamb. Nem nagyon. El volt a kérdésre készülve régóta. A válaszra is. De í most mintha nehezére esne kimondani.

A fiú visszaszólt:

— Tudnom kell, hogy ki az apám. j Szükségem van az apámra. Követelem ma- i gamnak az apám . . . követelik tőlem az j apámat.

Fuldokolva kérdezte az asszony :

— Ki . . . kik követelik ?

Feltüzelve szónokolt a fiú :

— Kik ? azok, akiknek nincs joguk ezt 1 számonkérni tőlem. Azok, akiknek nincs j semmi közük hozzá, de akik jogot formálnak | ahoz, hogy. számonkérjék tőlem az apámat, i Azok, akiknek van apjuk s Megkövetelik, > hogy nekem is legyen, ha közéjük kerültem, j

ha hozzájuk dobott a végzetem. Azok követelik, akik nem a maguk emberségéből, nem a tehetségük révén érvényesülnek, hanem az apjuk befolyása utján. Azok, akik büszkék arra, hogy születésük segiti őket előre. Büszkék arra, amit én undorodva utasítanék vissza.

Kiv eresedett az arca, mikor folytatta :

De most már tudni akarom, hogy mit kell, miért kell szégyelnem magam. Látni, akarom . . . látni, tisztán látni. Hogy tisztán lássanak azok is, akik a homályban sötétséget akarnak felfedezni.

Durván szólt:

— Tudni akarom: ki az apám ?

Az asszony csendesen sirdogált. Vissza akarta artani, de az érzés malomhengere könyet, véres könyet sajtolt a leikéről.

A fiút is meghatotta. Oda ment hozzá. S mikor beszélt hozzá lágyság ömlött el a beszédén.

Az asszony ujasával megtörülte a szemét. Szipogva kérdezte:

Miért kell azt tudnod, fiam. Mi követeli ?

Tüzes lett a fiú arca s veres, mint a paprika.

— Mi? ... A becsületem. A jövőm. Az egész életem boldogsága, nyugalma.

Csendesen szólt az asszony;

— Beszélj világosabban fiam.

— Világosságot gyújtsak ott, ahol magam is sötétben tapogatódzom. Hiszen nekem is fény kell . . . világosság . . . tiszta megvilágítás.

S vonaglott az ajka mikor beszélt:

Becsületbeli ügyem van. Az egyik kollégám az ellenfelem. Hivatalos dologban utasítást adtam neki s pöífeszkedve vágta a

szemembe, hogy tőlem nem kér utasítást. Tőlem. Megtudtam azt is, hogy miért? Az apámért. A nem létezőért. Azért.

Tompán rezgeti a hangja, mint az üres csobán.

— Ezért kell nekem az apám. Azért akarom biztosan tudni azt, amit mindenki biztosan tud, csak én sejtek.

Az asszony felkelt a kosárról. Nagy kék szemein köny ömlött el. Meggörbült teste még jobban megtört. Oda ment a fiához, és a vállára tette a kezét:

— Igazuk van azoknak, fiam. Te csak az én gyermekem vagy. Csak az enyém. De látod, én nem szégyelem, ne szégyeld te se.

Zokogás fojtogatta a fiú torkát. Akado- zottan kérdezte:

— A nevét anyám ... a nevét, az apám nevét. A te szádból akarom hallani.

— Legyen — mondta megtörve, fátyolozott hangon az asszony, miközben végtelen fájdalom, az emlékezés fájdalma ömlött el az arcán. Tud meg az apád: Szász János . . . az . . . az alispán.

Összeomlott, mint egy hervadt vén fa. Lerogyott a szakajtóra. Zokogott.

A fiú lelkét is vasmarokkal szorította valami, hát kiment. Végig botorkált a falun. Ki az állomásra. Akkor ocsúdott fel, mikor a városba ért. Kuszáit gondolatok kergették agyában egymást. Maga sem tudta, mit fog csinálni. Csak ment. . . ment előre, s szivében mérhetetlen gyűlölet lakozott. Kimondhatatlanul gyűlölt egy embert: az apját. Bosszút akart.

Ment. . . ment előre, s mikor az alispán háza elé ért: becsengetett. Maga sem tudta hogyan, maga sem, tudt. miért.

yek figyelme

Az 1912-es modern frizurákhoz szükséges homlok (Póni) és oldal frufruk továbbá loknik, frizettek stb. úgy készen mint megrendelésre kaphatók

I) 7| jr i ^ FUJVC A színházi fodrásznál ívHliUll UL/iOU „Pannónia“ szálloda.