Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-25 / 19. szám

tipikus angol asztalos-tervező Chippendale, a ki a XVIII. század közepén fejtette ki legnagyobb munkásságát. Első bútorai Anna királyné, majd XIV. és XV. Lajos francia stílusok, később kinai és góth (csúcsíves) hatások nyomait viselik magukon. Azonban az összeseket igen nagy gazdagság, és mond­hatni mindig következetes, jo, valódi asz­talos szerkezetek jellemzik. Különösen bá­josak és még ma is gyakran előszeretettel utánoztatnak az ő székei, azaz széktámlái. Majdnem kortársai voltak Chippendale- nek az Adam testvérek, a kik tisztán, klasz- szikus alapon regenerálták az angol bútort. Mint építészek igen sokat építettek, és elsők voltak, a kik teljes következetességgel össze­függően tervezték együtt a házat a be­rendezéssel. — A vászonon néhány szép commode mutatta be az „Adami“ Ízlést. Ugyancsak kortársa volt az előbbiek­nek, a finom arányú, gyöngéd ízlésű Hep- pelwhite. Az Adam testvérek is XVI. La­jos stílusának tanítványa és fejlesztője volt. Igen kedves és láthatóan kényelmes ülőbútorokat vetített a vászonra a gép. Valamivel idősebb társuk ezeknek a hires Schraton, a ki napszámba dolgozó asztalos legényből küzdötte fel magát Ízlést adó, epochát jelző tervező művésszé. Az elődeinek hü tanítványa azoknak művészetén nőt naggyá, sokszor bútoránál Adam vagy Heppelwhite neve is joggal aláírható volna. XVI. Lajos és az Empire hatása minden munkáján érezhető. Láttunk tőle néhány sorozat valódi Sheraton széket, finom, eleven mozdulatu, lágy vonalú támlákkal. Ezután áttér az ausztriai és délnémet­országi bútor specialitásra, a „Bridermeyer­re“. Ez csufnév, mint a góth vagy bárok, de rajta száradt az a kor egész iparmű­vészeién. Ez tulajdnkép az Empire egy el­fonnyadt, vérszegény késői hajtása, mely a Napoleon utáni elszegényedett, kifáradt ta­lajból nőtt s különösen nálunk és Ausztriá­ban egész 1880 körül fenntartotta magát. Ezzel véget értek az úgynevezett ha­gyományos stílusok tárgyalása, mely stílusok azonhan még napjainkban is szerepet visz­nek a lakásberendezés művészetében. Egy uj korszak kezdődött a képző- és iparművészet minden ágában az angol piaeratacliták fellépésével, kiknek lelke még ma is minden művészi mozgalmat ihlet. Ezek legnagyobbjai voltak : Ruskin, Morris, Burn, Jones, stb Ezeknek nyomdokain ha­ladva teremtik meg az egész világra ki­ható modern angol iparművészeiét: W. Crane, Aschbee, Baillie-Seott stb. A legszebb szemelvényeket láttuk ezeknek munkáiból s csodáltuk a bájos egyszerűséget, mely azokon végig uralkodik. A közönség élvezettel hallgatta Gaul Károly előadását, érezte, hogy ritkán lesz alkalma hasonló tárgyról oly szakszerű, és mindanyijunkat közelről érdeklő alakban előadást kallhatni. Következő és befejező alőadása január 30. lesz. s tárgya az európai szárazföldi — modern lakás berendezések fejlődése lesz. _______________________________(Ká) T Tr>\T/\ mérnöki irodáját vXxTL.JLf eJJtziXv/ Bercsónyi-u. 33. szám alá helyezte át. Telefonszám 189, (1912. január 25.) 19. szám.___________ Fogás zati műterem. Értesítem az igen tisztelt közönséget, hogy fogászati műtermemet Budapestről Szatmárra, Hám János-utca 12. sz. alá helyeztem át. Készítem a fogászat minden ágába tartozó munkálatokat u. m. egyes fogakat teljes fogsorokat, arany platina ko­ronát amerikai hid-munkákat jótállás mellett a legjutányosabb árban. Régi fog­sorokat javítok és átalakítok. Tisztelettel Dávid Ödön, müfogász. Galka István ajándéka gróf Tisza Istvánnak. Az erdődi juhász pásztor- botja. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, jan. 24. Galka István, derék juhászember Er­dőd legelőin őrzi a gróf Károlyi Lajos ura­dalmának juhnyáját. A pásztorkodás unalma tunya réve- dezésbe hajtja az embert, a juhok társa­dalma meglehetősen összetartó és nem sok munkát ad a pásztóinak, akinek bőven jut ideje arra, hogy a csillagászattanban, ter­mészettanban és más mezei tanokban kiké­pezze magát. Akiben azonban a tunyaságra való hajlandóságon kívül még van valami rejtett hajlam a művészet iránt, annak ideje telik rá, hogy ezt is fejlessze. Galka István juhászember szintén a legelőn termett naturalisták közül való. Szakmája: a faragás. Művészi faragásu botokat készit egy zsebbóli bicskával. Természetes eszének jó­zan, iskolák által el nem csavart gondola­tait jelmondatok alakjában vési a pálcára, és a jelmondatokat kitűnő találékonysággal illusztrálják a föléjük faragott alakok. Ügyvédi bot, szolgabirói bot, papi bot. Ilyen neveket ad a művészi faragásu pál­cáinak Galka István aszerint, hogy me­lyikre milyen foglalkozási ágból veszi a jelmondatokat és illusztrációkat. Galka István művészetét széles körben ösmerik már. Ösmerik a faragott botjait, sőt az őszi kiállításra a botok mellett nehány szivaros dobozt is beküldött Galka Szatmárra, ame­lyek általános feltűnést keltettek. Az elmúlt hetekben kemény hideg járt és ilyenkor a juhnyáj csak vendég­ségbe jár ki a legelőre. Későn reggel megy ki és korán estenden hazaballag a csűrbe, ahol nem jár úgy a hideg szél, a fagy, mi­ként a természet lágy ölén. A juhászembernek is komótosabb hát ilyenkor a dolga. Ráér utánnanézni a jó­szág körüli hivatalos teendők meilett, ráér bajlódni a világ sorjával is. Galka István is felhasználta a téli pihenőt és a friss ka- lendáriámból, a Kis Újságból, vagy talán éppen a Szamosból kiönképezte magát. Galka István eszejárását pedig nem forgatta ki a józan mezei élet, politikai élet, politikai szónoklatok se csavargatták el a fejét és egyszerű, egyenes észszel meg­állapította magában, hogy Magyarország ezidőszerint szereplő vezetőemberei közt a legkiválóbb, aki egy józangondolkodásu me­zei magyar szimpáthiájára érdemes: gróf Tisza István. Jó magyar, becsületes ember, úri em­ber és virtusos, erős kezű, vasakaratu. Galka Istvánt megszállta az ihlet, bicskát ragadt és egy akkurátos pálcái fa­ragott gróf Tisza István tiszteletére. A pálcára ráfaragta a hires jelenetet, amint gróf Tisza megállítja a vicinális vas­utat. Jelentéktelen ügy, megállóit már a vi­cinális más utasért is, sőt, ha a mozdony- vezető elveszíti a cigaretli szipkáját, azért is megáll, — de gróf Tisza István esetéből nagy kázust csináltak azok, akik a napot szeretnék megállítani az ország fölött, de akiknek ez sem sikerül. Ráfaragta aztán azt a jelenetet, amint a gróf az országházban beszél, a képvise­lők pedig rátapsolnak az okos beszédjére. Faragott rá egy szép lovas képet, amint a nemes gróf tüzes paripáján vágtat és végül odanyeste a jelképes magyaráza­tát annak: hogyan képzeli el Galka István az erős kezű embert. SZAMOS 3. oldal. Hatalmas, nagy tök, — ez a legna­gyobb gyümölcs, amit Galka István életé­ben látott. Egy zsák búza lehet olyan sú­lyos, de grófi kézbe csak nem képzelhető. Egy ilyen hatalmas tököt emel ma­gasba az erősakaratu gróf vaskeze. Mikor a pálca apróra ki volt faragva, elküldte Galka István azt Szuhányi Ferenc­nek, a csengeri kerület népszerű képviselő­jének és megkérte: juttatná el a naiv, de szívből jövő ajándékot, Galka István egy­szerű tiszteletének megnyilatkozását a ke­gyelmes grófhoz. A képviselő az országházban adta át az ajándékot gróf Tisza Istvánnak, aki me­leg szavakkal köszönte meg Galka István kedves ajándékát. Reggelig nyitva van a Royal kávéház a vasút mellett. Korhely leves, Bab-leves, Hideg baífet. Kitűnő saját termésű tokaji bo- Tisztelettel — rok állandóan csapon vannak. Márkus, kávés Cigányok a bíróság előtt. Tegnapi tőtárgyalások. Szatmár, jan. 24. A tegnapi nap a cigányok napja volt a törvényszéken. Egymásután vonultak be a törvényszéki palota folyosóin a Pháraó barnaképü ivadékai, asszonyok, férfiak, ru­hanélküli cigány gyerekek. Részint vádlot­tak, részint tanuk, részint pedig kiváncsi családtagok, akik eljöttek, hogy ha lehet vallomással, ha lehet orditozással segítse­nek a vádlottan. Zijos beszélgetősük messze visszhangzik az üres folyosókon, az ide-oda járkáló hivatal-szolgák alig győzik csendesí­teni őket. Különben nem nagy az ügy, amelyért a városba jöttek, mert vidékiek a barna­képü cigányok. Kisebb lopás, verekedés miatt kerültek (ki tudja hányadszor) a vád­lottak padjára a cigányok. De azért olyan nagy az érdeklődés közöttük, mintha újból a csengerbagosi esetet vették volna elő. Balog Terka. Elsőnek Balog Terka kerül a bírák elé. Alacsony, ragyásképü, 26 éves fekete sze­mély, aki huszonhat évének egyötödét töl­tötte nyilvánosság mellőzésével. Most tized­szer áll a bíróság előtt. Következetes ma­rad önmagához mindvégig Balog Terka, mert mindig lop, ha szerét teheti. Újabban kisebb ügy miatt fog ülni Terka. Mert ülni fog, ezt ő is tudja jól. Nem is tagad, hanem nagy bőbeszédűség­gel (apró, ravasz szemivei nagyokat pislantva) beismeri, hogy egy Kossuth-kerti pásztor­óra alkalmából, gavallérjának zsebéből ki­lopta a pénztárcáját, amelyben hat ko­rona volt. Bizonyításra ezek szerint nincs szük­ség: következik az Ítélet, amely szerint lopásért nyolc hónapi börtönre Ítéltetik Ba­log Terka, aki ragyás arcán egy kis öröm- féle is ömlik el annak tudatában, bogy ő most, itt mint egy szerelmi idyll hősnője szerepel. A partnere nem nagyon örvend ennek. A másik cigányt szintén Balognak hívják. Ez már nem asszony, hanem férfi : András. Jelentéktelen ügy miatt vonják fe­lelősségre. Tyúkot lopott Nagy Józsefnő szaniszlói asszony ketrecéből, de megtud­ták, most aztán elítélik miatta. Ö sem uj ember, már volt büntetve, pedig húsz éves, jól termett fiú. Munkabírónak látszik, jó lett fahordásra. Különben drágán fizette meg a két tyúkot: két hónapot ül érte.

Next

/
Thumbnails
Contents