Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-19 / 14. szám
POXitmUHJU lAHLAP. El&fíze>té*i dij : helyben: 1 évre 12 K. l/i évre6 K. */« évre3K, 1 Mr»1 K Vidékre: „ .. 16 „ „8 .. .. A ...........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczí-utcza 9. szám. s> Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutárvosabb árban kezeltetnek. — Ax apróhirdetések kőrő*! minden szó 4 fillér. Nyilttér sora ?0 fillér. ■*1* A helyzetről. A helyzetet a kíváncsiság jellemzi legjobban, amely azt találgatja, azt feszegeti. hogy leaz-e béke, lesz-e paktum a véderőjavaslatokra nézve a kormánypárt és az ellenzék között. Az obstruálók- nak sikerült belevinni a közvélemény _egy részébe azt a fölfogást, hogy a hadseregre vonatkozó nagy reformot az országgyűlés csak a velük való megegyezés alapján, csak az ő kielégítése utján valósíthatja meg. A politikai helyzetet tehát nemcsak jellemzi, hanem egész képtelen visszáságában tünteti föl az. hogy egy maroknyi kisebbség az ellenzéki padokról korra ínyozni akar, másfelől az, hogy a közvélemény is ebben a hamis irányban, a Justhékkal való lepaktáias irányában várja a kibontakozást. Az alkotmányos élet rettenetes visz- ezássága az, hogy a kétszázhatvanöt főnyi parlamenti többség kormányzati és törvényhozói működését teljesen megbénítja egy negyvennél is kevesebb tagot számláló kisded csoport. És alkotmányos érzék hanyatlásának szomorú jele az, hogy a közvélemény egy része is beletörődni látszik abba a gondolatba, amely szeriut a kormány hatalmas tábora csupán az oppozicióval való egyezkedés utján boldogulhat. Hová sülyedt a magyar nemzet képviselete, ha igazán csak tehetetlen eszköze, játékszere néhány elszánt po'itikai törtetőnek? Ér A sürgős ut. Irta : Boros Imre. Nagy sürgés forgás van nemes nera- zete$ Hegedűs János uram tanyáján. Ide s tova száguldó cselédek hangos beszéde tölti be a puszta néma csendjét. Az egyiknek kezében lábos, a másik apró jószágot vág, a harmadik tüzet rak, a negyedik Isten tudja mit csinál. A tanya végón óriási kát lanokban főzik a párolgó birkahúst Az országúton óriási porfelhő verődik fel, annak jeléül, hogy jönnek a várva- vártak. — Ugyan kik azok? — kérdi az arra haladó urasági inas a tanya végén álló Jóskától a nemzetes ur lovászától. — Hát tán nem is tudja? veti oda foghegyről Jóska— a nemzetes ur lányáért jönnek. Lakadalom lesz itt máma, öcsém, úgy tudja meg. Fene nagy mulatság lesz itt akkor, — szól az urasági inas s azzal tovább áll. Megérkeztek u vendégek. Itt vannak már a kántus diákok is. Nemsokára viszik , a mátkapárt a városba esküdni. A nemzetes ur ott van mindenütt, szigorúan osztogatja parancsait. Hát hogyne, rendben kell lenni mindennek, mert nemes nemzetes Hegedűs hová fosilott a hire» magyar pol tikai érettség és alkotmányos szellem, ha a mi közvéleményünk fásultságból vagy kényelemszeretböl hajlandó belenyugodni a helyzetnek a többségi elv föláldozása utján való rendezésébe ? A kormány a véderő reformjával nem akar semmi országfölforgató dolgot tnivelni, törvényjavaslataiban egyáltalán nincs semmi közjogi vagy egyéb nemzeti sérelem, sőt éppen fokozottabb gondoskodás van a haza védelméről s a kétéves szolgálati időben, valamint a honvédség nagysierü fejlesztésében olyan nemzeti kívánságok teljesítése foglaltatik, amelyeket valaha éppen az ellenzék követelt a leghangosabhau. Miért nyu1 tehát az ellenzék a reformtörekvésekkel szemben a legvégső, egészen forradalmi jellegű eszközökhöz. Hiszen e javaslatok számos intézkedésétől maga az ellenzék sem tagadhatta meg az elismerésé azok ellen egyedüli tárgyilagos kifogása az altiszti kérdésre -vonatkozott De orr i nézve a kormány a legnagyobb készséggel kijelentette, hogy gondoskodni fog jobb megoldásról s általában hajlandó a részletes tárgyalás során az ellenzék módosító indítványait figyelembe venni. Hát miért akarja az ellenzék lehetetlenné tenni még azt is, hogy a védoröjavaslat eljusson a részletes tárgyalás stádiumába ? Mily határtalan dekadenezut mutat a mi parlamenti életünk csak a Tisza Kálmán véderőjavaslata óta is. Abban voltak olvan intézkedések, kivált az era————1MM—Ml swap János uramnak nem szabad szégyent vallania. Éppen most adj t ki a parancsot Pisla kocsisnak a befogásra. — A nagy hintó elé kell fogni a négy szürkét, az vigye a mátkapárt. Megértetted ? — Mög . . . csak előbb mögkenöm, mert tudja, máskép nem igen forog a kerék. Pista kocsis ezután elhagyhatatlan hitestársát, a makra pipát, melyet 1 forint 80 krajcárért vett Náci zsidónál a nyári vásáron, megtöltő illatos magyar dohánynyal. Még tüzot is csihol előbb, mert cs-dc úgy lehet teljes a munka. Elindul ezután a cselédlakba, a kocsinyakolajiért a keuöcs ért. — Tyü, — kiált odaérve Pista — elfogyott a keuöcs; mivel kenjük meg a kocsit ? Nemzetes ur ! Nemzetes url —kiabál tele tüdövei. — No mi baj ? — szól odaérkezve nemes nemzetes Hegedűs János uram. — Nagy baj van itt, kérőm , . . a patvar verje mög ; elfogyott a kenőcs. Mit csináljunk; most? A kocsi anélkül használhatatlan. Tavaly használtuk utoljára, amik ír a nagyságos plébános urat vittük haza. — Azt a lánchordia jeges patkóját a szamár fejednek, hát nem tudtál előbb gonlékezetes 25-ik szakaszban, amelyek heves ellenzésre találtak a közhangulatban és tüntetésre ingerelték a fiatalságot és az utcát. Ám a törvényhozás megőrizte a maga méltóságát, az ellenzék sem lépett forradalmi térre s eszeágába sem ju ott, hogy erőszakot kövessen el a többség akaratán és az alkotmányosságon. Most ? Már múlt év dereka óta napirendjén van a Háznak a véderőjavaslat, d i nem halad előre a tárgyalása, mert Justhék a legsilányabb techniká- zással egyenesen útját állják a szabályszerű tanácskozásnak és erősen fogad- koznak, hogy azt fogják cseledni ezentúl is. Itt az alkotmány megmentéséről van szó. Merénylet legszentebb nemzeti javunk, az alkotmány ellen, amit a Justh párt mivel egy olyan törvényjavaslattal szemben, amelynek föltétien és halaszthatatlan szükségességétől mindenki meg van győződve. Igen nagy és helyrehoz- tatatlan politikai vétket követne el a k irmány, ha a többségi elv rovására alkuba bocsátkoznék az obstruálókkal. Azontúl az ellenzék bármely esetben hasonló magatartást követhetne és paktumot csikarhatna ki; azontúl csak az válhatnék törvénnyé, amihez az ellenzék kegyes lenne hozzájárulni; azontúl valósággal nem a többség, hanem a kisebbség irányítaná és intézné az ország ügyeit, amin azután a kormány vígjátékba — de csakis oda s nem a komoly életbe — illő fordulattal úgy segíthetne, ha helyet cserélne az ellenzékkel. doskodni róla, — káromkodja el magát a nemzetes ur. — Megmondtam ugv-e, hogy minden rendén legyen Elcsuplak, te ... te haszontalan, Köszönd ennek a nagy napnak hogy nem ütlek agyon. H“ I Jóska ! Lóra I Be a városba! Hozz kenőo-;öt a kocsihoz! — kiabál magánkívül a nemzetes ur. Rövid az idő. Egy óra múlva indulunk. Ha sietsz, fél óra múlva j't lehetsz. Egy tallér veri a markodat. Érted, Jóska? Érted? — Értöm, nemzetes uram . . . értőm. Igaz, hogy a városba még ezideig nem voltam, de az ne n baj, möglelöm én azt a kocsikenőcsös boltot, még ha a föld alatt van is. — Nem lakik az a föld alatt, nem kell azt sokáig keresni Megleled mindjárt. A város elejsn lakik. Csak azt mondd, hogy nekem kell. Pénzt nem adok, kapsz anélkül is, — replikazik a nemzetes ur. — Amint beérsz a városba, elfordulsz jobbra. Ott látsz egy bronz-embert: megdicsöült Kossuth apánk az, — magyarázza a nem- zetes ur. — Akkor mög bizton möglelöm, — kiabál vissza a lóról Jósba. — Láttáin már én annak a képmás it a tavalyi kalendáriumban, amit a szomszéd uraság inasa adott. (Folyt, köv.)
