Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-18 / 13. szám
XLIV. évfolyam. Szatmár, 1912. január hó 18„ Csütörtök. jAlIMÍ POIAKMUAI !fAJPÖLA*». Előflifttéoi díj: Helyben: 1 évre 12 K, */i étre6 K. */, évre3K, 1 hóral K Vidékre:.. .. 16............ 8 .. .. 4., . „ 150 Eg? szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szám. na Telofonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Kósipénzfizeté* mellett, a legjutft.r'voaabb árban kűzSi- tetnak. — Az apróhirdetések körött minden »zó 4 fillér. Nyitttér sóra ?0 fillér. HeVes Béla három szótöbbséggel újabb három évre színigazgatója lett a szatmári színháznak. A szinügyi bizottság tegnapi ülésén végre eldőlt a régóta áldatlanul húzódó küzdelem ét a bizottság bölcsessége megtalálta az utat, hogy határozata fedje azt az óhajt, amely a választás ügyének felszínen háborgása óta minden arra alkalmas helyen és módon felhangzott a legérdekeltebb körök : a szinházba- járó és szinházbérlő közönség részéről. Szinte feltűnően tartózkodtunk e kérdés érintésétől mind e mostani pillanatig, nem akarván belevegyülni abba az érdemtelenül felduzzasztott küzdelembe, amely két merőben egyenetlen pályázó között a végsőkig kiélesedett. Mindvégig azon az állásponton voltunk, hogy a szinügyi bizottság összességét semmi más nem vezetheti a választás eldöntésénél, mint a színházlátogató közönség művészeti igényeinek érdeke s hogy ezt az egyedül irányadó szempontot semmiféle más, mellékes körülmény nem fogja befolyásolni. A két vetélkedő fél között a mérleget, a művészi mérleget nem volt nehéz megcsinálni. Az kétségtelen, hogy Heves Béla társulata ma egyike a vidék legkiválóbb társulatainak. Aránytalan áldozatokkal szervezte meg a társulatot azokból a kiváló erőkből, akik ma — mikor a színészek javát felszívják a főváros folyton szaporodó színházai — a vidékre kaphatók voltak. Konstatálnunk kell azt is, hogy Heves társulatával ma meg van elégedve nemcsak a színházi közönség, de a szinügyi bizottság is. De mindez-k mellett koncedáljuk azt is, hogy lehetnek kisebb-nagyobb kifogások ellene, aminthogy tökéletesen művészi ensemblét nem produkál még a Nemzeti Színház vagy az Operaház sem. Abból pedig, hogy ha ezeket a kifogásokat méltányoljuk, természetszerűleg az következik, hogy Heves Béla helyett egy jobb színigazgató kellene. Elvégre nincsen olyan jó, akinél jobb el ne kelne. Ez a jobbik lett volna Krémer Sándor. A jobbik. Krémer Sándorról évek során át személyes tapasztalatokból szerzett véleménye van a szatmári közönségnek. Boldogult emlékű Papp Géza vasmarka kelllett hozzá, >de annak is megfeszített erélye, hogy Krémer Sándort kordában tudja tartani. Eltávozása a színháztól érdemtelenségének legteljesebb elösmerése mellett történt. Ami hirt azóta hozott róla a fáma, az egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy a személyes tapasztalatok szilárd meggyőződését megváltoztassa. Szabadkai működése állandóan munkát adott az ottani szinügyi bizottságnak, a hozzánk csereviszonyban érkező helyi lapok pedig a legteljesebb elégedetlenség hangján iriak róla. Sőt legutóbb ez az elégedetlenség — a szinügyi bizottságé, sajtóé és közönségé — a fővárosi lapokat is foglalkoztatta. Ha bele akartunk volna avatkozni a két fél egyéni küzdelmébe és nem bíztunk volna rendületlenül a szinügyi bizottság tapintatában, bölcsességében, állandóan közölhettünk volna elriasztó szemelvényeket a működését méltató kritikákból. Szóval ha Heves Béla helyett jobb igazgatót óhajtana a szatmári közönség, ezt a jobbat semmi esetre se Krémer Sándor személyében találná meg. A színház sorsa tehát három évre közmegelégedésre el van intézve. A közgyűlés elé most már mint szürke tárgysorozati pont fog kerülni, Szerény honfikeserv. Berlin, 1912. január hó. A „Reichskursbuchban“ lapozgatok és keresek egy várost, arra keletnek felé, arra Ázsia feló, egy várost, amelynek a statisztika tanúsága szerint 40000 lakosa van. Egy negyvenezer lakosú várost keresek arra valamerre a Szamos felé, arra valamerre Ázsia felé és keresem azon célból, hogy megtanáijam a legrövidebb és a legszebb utat, amelyen át „Rómába“ mehetek. Ahhoz persze, hogy a Kursbuchban felleljem — ezt már a verebek is csiripelik — meg kell néznem a Kursbuch melletii térképen az állítólagos urnák a siamát. fizt is megcselekedtem: 42., 411., 403. És la*san, az ujjammal, mint elemista korom» ban, végig utazom a mappán, Berlintől Oderbergig, onnan a Hohe Tátrán át Kas- sauig ós elértem vala az utolsó ösvényre, a 403-ra, arra az útra, ahol ime már nincsen kanyargás, kitérés, amelyen haladva tényleg elérhetem azt a bizonyos keleti várost, annak a bizonyos Ázsiának a határán, azzal a bizonyos negyvenezerhez hajló lakóval. És tényleg 1 Az ujjam minden akadály nélkül tovább halad. Batyu, Csap, Királyháza . . . Na most?! Egy ugrásra a céltól megakadtam. Szatmár nincs, míg Szatmár- Nómeti sine«, még összeírva, Szatmárnémeti . . . igy sincs. Itt valami boszorkányság történt. Eayje, hiszen ón ismerem a várost, voltam is benne . . .? Lássuk csakl Mátészalka, Nagykároly, Nagybánya . . . Ezt mind látom! És ha jól tanítottak az oskolában, ezek között a kis sírfészkek között kell annak a csudatevő keleti fővárosnak lennij annak a negyvenezer lakosúnak, annak a tizenkilenc bankosnak, annak a vasúti ós kereskedelmi gócpontnak... Ne bolondozzunk. Szatmár nincs, Szatmárt „elvitte a cica“, Szatmár Deákterestől, Ko«suth-kerte*töl es Szamosostól együtt nem létezik. Szatmár nem szerepel azon a térképen, amelyen Mátészalka díszeleg és Királyháza ragyog. Szatmárt valahogyan kifelejtették, mintahogyan Porosaim* is kipottyant az Európa térképéről; de legalább Porosaiménak van annyi vi- gasztalódása, hogy Madarász meg Szárazberek, Hodos és Hirip, meg a többi sivaii- sok is kifelejtődtek De mi, mi szegény, szerencsétlen szatmáriak, mi mit csináljunk ? Vilmos császár elé manjük, avagy a Jagow szigorú bajusza elé ós megsértett hiúságunkért elégtételt követeljünk ? Huszt meg Legenyealmási, meg tudja az ördög, milyen nyomorúságos emberi egyesülések ott díszelegnek és mi, Szatmár, a nagyváros, Pálfaivának és Pettyénynek sorsát viseljük ? Ez a kis lamentálás talán erőitettnek látszik és nem akarja nekem «eukisem elhinni, hogy ez baj, nagy baj. Lehet! megengedem. De a múltkoriban meséltem egy németnek a hazámról, a szülő városomról ós elmondtam neki, hogy milyen szép kis vidéki város, milyen tiszták az utcái, (?) milyen müveitek az emberei (?), milyen a *&**** a hygienikus Csak a .Vvminőség révén lett világhírű v. , s-yalódi •\ ” '•* , rP, PALMA kaucsuk-cipősarok Palma koucsuK ágybetét minősége elsőrangú T
