Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-02 / 276. szám

XUII. év^shyam. 5zatm&\ 1911. december bo 2„ szombat. 276- szám. Előnr^iéöi dij : .^lyhpn: 1 évre 12 K. '/j <i/j.'xrp : .. 16 .. .. Eny a:snr BXStoa—»«smcrtmcis évre 6 K. • /« évre 3 K, 1 hóra 1 K •8 ............. 4............150 r* nre 4 fr’Iér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Pékoczi-otczí 9. szöm. tn Teícíoeszám: 107. Mindennemű dijak SístmAron, a lap fcnidóhivat&tei>Ki.D fuetenddk JSSJ...LSSJB."!. =a=gr-4:---------izzrrrzraatiMataífe Hirá«té«ek : l&4«epéi»*íi*«*tiw meHott. « 1<^ia^rwo»;ihh iirVr. kAr/ti ,,— iz tq-~-rí íreetés- k t >»•'•* ..‘.It’u *zu 4 flliev. Kd’nmr sora *0 küí<r A gyermek. Az állam gyönyörű skcziót indított meg. Gondoskodni akar a családos állami tisztviselők könnyebb megélhetéséről. Il­letékes helyről jelzik, hogy a pénzügy­minisztériumban serényen folynak a munkálatok az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javítása érdekében. Az akczió középpontjában a gyermek áll. Az állam arra törekszik, hogy a családos tisztviselő elláthassa gyermekét azzal a legszükségesebbel, melyet a raai helyzet mellett gyakran nélkülözni kény­telen. Gyönyörű, magasztos törekvés Megmenteni az ártatlan gyermeket, a jövő reményeit a nélkülözésektől, van-e ennél szebb, magasztosabb feladat ?! Nincs Az állam most a tisztviselőknek adandó családi pótlékkal kívánja ezt a feladatot megoldani. Az a szándék, hogy a családi pótlékot a fizetési osztályokra való tekintet nélkül — tisztán a gyer­mekek számát alapul véve — egyenlő összegekben és pedig olyképp állapítsa meg, hogy az egy gyermekkel bíró tiszt­viselők évi 200, a két gyermekkel bírók évi 400 s a három vagy több gyermek­kel bírók évi 600 korona, továbbá az egy gyermekkel biró összes többi nem tisztviselő számába menő alkalmazottak évi 100, a két gyermekkel bírók évi 200, és a három, vagy több gyermekkel bírók évi 300 korona összegű családi pótlékot kapjanak. A régi, konzervatív felfogás szerint, mely még ma is uralkodó, az állam és minden más munkaadó a munkát, annak minőségét, értékét és hasznát fizeti meg. Erre a munkára pedig irreleváns, hogy garzon ember végzi, vagy pedig család­apa. Még inkább szükketlü nézőpont szerint: a tisztviselő tudja, mikor meg­nősül, hogy milyen jövedelme van, szá­mot vethet a megszaporodás anyagi kö­vetkezményeivel ; csak akkor vágjon neki, ha ezeket a konzekvencsDkat el­bírja. Lukács László pénzügyminiszter túl­tette magát ezen az öreg felfogáson. — A tisztviselők családi pótlékáról szóló intézkedések foganatosítása már folya­matban van. Az a régi igazság, hogy jó és termékeny munkát csakis a gondok­tól agyon nem nyaggatott munkástól és hivatalnoktól Ildiét várni, bizonyára szintén nagy indoka a családi pótléknak és a kormányt elismerés illeti, hagy aa államnak mai nehéz helyzete közepeit, a félre nem hárítható, hatalmat igények mellett ennek a kérdésnek rendelésére is módot talált. De különösen helyénvaló és Lukács László pénzügyminiszter jó szociális érzékére vall, hogy a tisztvise­lők segítségét, a drágaság eUen való védelmét a családi pótlék alapjára fek­tette. Annyival inkább igazságos ez, mert a tisztviselő-osztálynál, amint a társa­dalmi élet egyéb része, a gyermekne­velés is nagyobb igényeket és reprezen- tácziót jelent: az iskoláztatást és a in­telligens gyermekek nevelésének egyéb dolgait, amelyek szükséges vagy fölösle* I ges voltáról lehet vitatkozni és bölcsel- kedni, de amelyek megvannak s azokkal szintén számot kell vetni. S kétségtelen, hogy az állam beis­merését más munkaadóknak is valószínű- leg követni kell. Akadt eddig is vállalat és intézet, amely a drágasági pótlékokat a családi pótlék keretével alkalmazta. A jövőben fokozott mérvben lesz ez igy. A legönzőbb főnök se tarthat osak nőt­len és agglegény alkalmazottakats még kevásbbé követheti a hadsereg antik példáját, amely a nős és családos tisztek gondjainak elhárítását a kaucióval akarta megoldani. A hol pedig a családos tisztviselő vagy alkalmazott dolgozik, ott nem csak azzal kell gondolni, aki az irodába vagy a telepre bejár, hanem azokra is, akik odahaza vannak, enni kérnek és ruházkodni akarnak. ji T Tt’ATrS mérnöki irodáját vJxTklJk (üiJCzIVvJ Bercsényi-u. 3ií. szám alá helyezte át. Teiefonszám I8S« Véderőreform és ujoncjutalék. A véderőjavaslatok visszavonásáról szó sincsen s erre nincs is semmi ok. Sem a kormányok, sem az illetékes tényezők nem fejeztek ki efféle óhajtást s ezért a javaslatokat fönn fogják tartani. A had­sereg harcképességének és további kiala­kulásának szempontjából kívánják, hogy a véderőreformot a jövő évben mind a két parlamentben elintézzék Arról sem lehet szó, hogy a mostani javaslatok helyére más javaslatokat tegyenek, amelyek csak ideig­lenes megoldást jelentenének. Ezért nem lehel komolyan venni a provizóriumról szóló híreket. Ami a magyar honvédelmi miniszter tárgyalását illeti, ez csak a javaslatok rész­letes határosatainak megváltoztatására vo­natkozott, ami azonban a javaslat elvi alak­jának tatjai föntartásaval fog megtörténni. Caekély módoaitásokről van szó, amelyek­nek az a oélja, hogy pénzügyi áldozatok dolgában köaayabbségat hoí«*nak. Mihályt katanai körök azakröl a mó- doaitésekról aaagagyeacak, erről értesíteni fogják a kormányokat, hogy az uj javasla­tokkal szemben állást foglaljanak. A parla­mentben ezeket a módosításokat csak va­lamennyi javaslatnak általánosságban való elfogadása után a részletes vita folyamán tárgyalhatnák. A kétévi szolgálati idő el­ejtéséről és a három évire való vi szaté- résról ma már szó sem lehet. Bécs, dec. 1. A katonai kormányzat annál a körül­ménynél iogve, hogy nem lehet tudni, hogy az uj véderőtörvények mikor nyernek el­intézést, még az uj törvénynek életbelépése előtt kérni fogja az ujoncjutalék fölemelé­sét. Ezt a követelést úgy fogjak érvényesí­teni, hogy az ujoncjutalék fölemelését már a jövő év tavaszán történő ujoncozáskor tekintetbe fogják venni, úgy, hogy már a jövő évi jutalék nagyobb lesz az eddiginél. Arról van szó, hogy ez a jutalék 1912 ben 132.000—134.000-re emeltessék föl. kképviselőljáz ülése. — Saját tudósítónktól. — A kereskedelmi tárca. Budapest, dec. 1. Návay Lajos elnök féltizenegykor megnyitja az ülést. Napirenden van az 1912. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. A jegyzőkönyv hitelesítése és előter­jesztések után gróf Zichy János kultuszminiszter be­terjeszti a debreceni és a pozsonyi tudo­mányegyetemről szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés.) Polónyi Géza a gázgyár ügyében szó lal fel, amire Keltái Ferenc válaszol. A rövid vita után Heltai Ferenc, a kereskedelmi tárca előadója ismerteti a ke­reskedelmi tárca költségvetését. Bemutatja a tárca mérlegét, amely az idén harminc­hat millió koronával kedvezőbb. Ismerteti az egyes tételeket, a beruházásokat. Az utak kiépítését és államosítását, mint or­szágos erdőket sürgeti és kéri a minisztert, találjon fedezetet ennek a költségeire. Az államvasut b-ijairól beszél. A hiá­nyokat pótolni kell. Legnagyobb baj, hogy egyik ügyosztály nem törődik a másikkal, valóságos letargiában van a személyzet, mert sem erkölcsi, sem anyagi érdek nem fűz senkit az államvasutakhoz. Ennek oka a fizetési és előléptetési rendszer. Soron kivül 25 százalék léphet elő. Ha mont le- számitjék a protekciókat . . . Lengyel Zoltán: Akkor nem marad semmi. Heltai Ferenc : Nem éppen semmi, de □agyon kevés. (Derültség.) Ezt a nagy kér­dést meg kell oldani, meg v n győződve, hogy eaxel iok bajnak az oka tűnik el. Legfontosabb kérdés az államvasutak jörtdelmezőségs, az suiyagbeszersée és as snyagfsl használj« módja. Nálunk minden vasul kiiiia-külőa aasrti be az anyagszereit, a kosaikat ée aa ö—«aa forgalmi saaköaökst, msjánsjn slyan módon, hogy kizárt dolog a

Next

/
Thumbnails
Contents