Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-07 / 280. szám
Szatasir, fill, december hó 7,. csüt&íök. 280. 5?ám. rmmnmM sjmáp. ET5fl?etéí>! dij : Melyben: 1 évre 12 K. */a évre 6 K.l/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Üdékre : .. .. 16 .... 8... 4.... 1'50 Egy »«ára Ara 4 fiflér. —-,~íű Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rókőozi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107." Mindennemű dijak Szatmiron, a lap kiadóhivataMdaan fizetendők. Hirdafcéaek : KdezpérufizetAs met lett. a legjntí nvneabt) irhán kiről tetoek. — 4z aprríhirrtetésf'k kőzö't Mtndeu szó 4 Süléi. Wyátkér sora ?0 fílífer. Konrád. Őfelsége, ti legfőbb hadúr, az elismerésnek rendkívüli kifejezésével búcsúztatta el a távozó vezérkari főnököt, akinek katonai képességeiről olyan bizonyítványt állít ki, amilyennel Európának kevés tábornoka dicsekedhet hadura részéről. A lemondás elfogadásának módjából megállapithii.ó, hogy a nevezetes esemény létrejövetelében kizárólag katonai szempontok voltak irányadók. A vezérkari tőnököt lemondásának benyújtására kiztrólag azok az akadályok késztették, amelyek az ő hadseregfejlesztési programjának terjedelmével és a gyakorlati megvalósításban általa szükségesnek tartott gyorsaságával szemben fölmerültek. Ezek az akadályok egyrésst az osztrák és magyar kormánynak abból a kötelességéből származtak, amely szerint tekintettel kellett lenniök országuk teher viselőképességé re és belpolitikai viszonyaira, másrészt származtak azokból a parlamenti nehézségekből, amelyekkel a vezérkari főnök mértékéhez képest redukált véderőjavaslaiok találkoztak. A bekövetkezett parlamenti szituáció igazolása annak a politikai előrelátásnak, amely az osztrák és a magyar kormányt ebben a kérdésben vezérelte. Igazolása minden irányban, a parlamenttel * különösen az ellenzékkel szemben is. Bizonyság ez arra, hogy a két kormány, amidőn az ország biztonsága érdekében vállalta a halaszthatatlan véd- erőfejlesatés keresztülvitelét, amelynek szükségét pártkülönbség nélkül mindenki átlátja és elismeri, a legszigorúbb mérlegelés alá vette országainak teherbíró képességeit is. Ez okulás elől senki sem zárkózhat el és elsősorban az ellenzék az, amelynek fontolóra kell vennie az utolsó na ok eseményeinek tanulságait. Minden hazafias lelkiismeretnek meg kell éreznie a történetekből, hogy a két kormány a legmesszebbmenően teljesítette kötelességét a véderőreform méreteinek mérlegelésénél. Tudatára kell ébrednie annak, hogy a véderőreform jelenlegi alakjában való elfogadása kötelesség, nemcsak a kettős monarchia biztonsága szempontjából, hanem az ország terhet vis.-lő lakosságával szemben is. Mert a most tárgyalás alatt levő véderőjavaslat azt a minimumot képviseli, amelylyel a felelősséget viselő összes illetékes tényezők beérhetik. Minden akadékoskodás csak kockáztathatja azt a szerencsés egyensúlyt, amelyben az illetékes tényezők fáradozásának a véderőfejlesztés Bzükségesüégét s annak lehetőségét ösz- szeegyeztetnie sikerült. A T mérnöki irodáját Vjr^VLC cJJEíÍVVJ Bercsényi-u. 33. szám alá helyezte át. Tclefonsxám 189, Csodálja mindenki Ragályi kirakatait A politika hírei. Budapest, dec. 6. Székely Ferenc igazságügyminiszter megbeszélést folytatott az ellenzék több tagjával. E beszélgetés tárgyát az képezte, hogy nem-e lehetne a fegyver- szünet hatályát több, kisebb jelentőségű és már a tárgyalásra elkészített javaslatra is ki erjeszteni. Szó volt akkor arról is, hogy a véderőjavaslatokat egyelőre Az utolsó ver. Kilenc óra elmúlt. A kaszárnyában elcsendesedett lassan minden. Elhangzott a trombitaszó, egyenkint eloltották a legénységi szobákban a lámpákat. Sötét lett, csak az ügyeletes altiszt maradt künt a folyosón ébren. A legénység még egy darabig beszélgetett, hallani lehetett, amint egyikőjük valami naiv történetet mesélt a többinek, de lassanként az is elhallgatott. Aludni kell, holnap nagy nap lesz, megkezdődik a manőver. Kicsi steier város volt, hol a zászlóalj tartózkodott. Eldugva a hegyek között, egy völgykatlanban feküdt a város. Füstölgő gyártelepek, szétszórtan fekvő házak között komolyan húzódott meg négy kaszárnya épület, medyekben a zászlóalj volt századonként elhelyezve. Egy magas, régi emeletes házban volt a zászlóaljnak negyedik százada. Mielőtt kaszárnya lett volna, a jezsuiták kolostora volt. Ódon régi épüle:, vastag falakkal, sötét folyosókkal, de tágas szobákkal. Ahol évekkel ezeíő t imádkozás hangja volt csak hallható, ma fegyvercsörgés és vezényszó járta. A folyosó falépcsőjén kardesörtetés hallatszott most. Hallható volt, amint vi gyázva jött fel valaki a sötét lépcsőkön. Az ügyeletes altiszt felállott az asztala mellől, kezébe vette apeiroleum lámpát és megindult a lépcsők felé, hogy világítson az érkezőnek. Lorbei, a negyedik század hadnagya jött haza. Mereven, katonásan állott meg az altiszt előtte és jelentette, hogy a századnál minden rendben van. De a hadnagy meg sem várta a jelentést, besietett a szobájába. Egyszerűen bútorozott, igénytelen szobácska volt, ahová bement. Egy legénységi szobából kikerült vaságy, egy asztal, néhány szék s a falon egy bájos női arckép, egy szőke leányé, volt az egész bútorzat. Le sem kötötte a kardját, cs ík amint volt, végig vetette magát a megvetett vas ágyon. Levette a falról a női arcképet, rágyújtott egy cigarettre, aztán sötétben maradt. Szemét nem hunyta be, nehogy elfogja az álom és bámult. Sötét volt, csak cigare’tje vetett egy-egy kis fényt az erősebb szívásra. A sötétben szinte élni látta maga előtt a képet, azt a bájos női arcot, akit annyira szeretett s a kiért mindent megtenni volt képes. Álmodozni kezdett, suttogni fél szavakat. 1 Szeretlek . . . Elza . . . imádlak. Majd felült ágyára s uj cigarettre gyújtott. Szám • lálta a perceket. Ma találkozni kell a leánynyal pontban éjfélkor. Siettetni szerette volna az időt, ölelni a leányt, csókolni, talán utoljára, talán úgy, mint eddig soha. Kiszólt a folyosóra. — Káplár jöjjön be. Belépett az őr és szalutált. — Parancsoljon hadnagy ur. Mintha észre sem vette volna Lorbei csak maga elé bámult. — Bejöttem a szobába — szólt most újra a belépő káplár. — Igen, igen riadt fel álmodozásából a hadnagy, hívtam. — Mikor indul a század ? — Hajnalban 2 órakor hadnagy ur, félórával előbb az udvaron a század már útra készen áll. Lorbei elgondolkodott, majd a káplár felé fordult — igen, köszönöm — révén lett világhírű a valódi kaucsuk-cipősarok fás A hypiemkus Palma kallósuk ágybetét minősége elsőrangú
