Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-06 / 279. szám

XUII. Szatnrtfr, 1911. december hó 6., szerda. 279. 5*ám. SWF” Hajbetétek, turbánok, bajfonatok, hajhálók, Locnik, hajdusitók legolcsóbb bevásárlási forrása. Nagy hajraktár. "$90 ——■------Szabó Balázs úri és női fodrász Szatmár, Deák-tér 20. - ■■■ Előfize tési dij : óeiyben: 1 évre 12 K, >/, évre 6 K. l/4 évre3K,1 hóral K Vidékre :.. .. 16............. 8............. 4............1'50 Fn v ak r*s* 4 f íllfiPi —i l «I i i r I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szém. go Telefonszém: 107. Mindennemű dijak SzatmAron. a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: KAszpénzfiietés mellett, a IPf'jutAr'vossbb Árban kózftl­tatnak. — Az apróhirdetések körött minden ezó 4 fillér. NyHttér sora 20 fiitér. Elcsépelt dolog, hogy a monarchi szárazföldi, különösen pedig a tenger hadereje messze elmaradt fejlődésben többi nyugati államok haderejétől. Szén meggyőződése és biztos tudomása ez véderőjavaslatok ellen legvéresebb száj­jal küzdő ellenzéknek is, ami abból i feltétlenül megállapítható, hogy ezt ; szempontot soha nem is hántorgatjál valami nagyon, nagy nekibuzdultságuk ban és csak a nemzeti követelésekéi lovagolnak örökké. Magyar nemzeti hadsereg kell ai ellenzéknek a világháború küszöbén is mikor köröskörül óriási létszámú bad seregek fegyverkeznek egymásra ron tani vagy a béke érdekében mindéi percen készenlétben lenni. A minden magyar embernél’ rokon szenves követelésük azonban éppen mos! teljesen elvesztette az aktuábtását és aa akadékoskodásuk nagyon súlyos, nagy bajokkal fenyegeti az országot. Hová leszünk, ha az évek óta lap­pangó világháború még mindig ott talál majd bennünket, hogy nemzeti kö vetélések felett folytatunk áldatlan csa­jon, úgy véljük még elementárisabb erő­vel tör ki a harc. Ez alatt pedig kint az ország ha­tárain túl háborús események változtat­nak a világ mozaikján perspektívákat, amelyek felette gyors egymásutánnal tartiák örökös kétségben hatalmas nem­zetek és országok sorsát. Éppen ezekből a háborús hírekből látszik, hogy a szociális fejlődés nem képes nélkülözni a haderőt és hiába a sok elmélet meg világrengető eszme, az államok egymással szemben fennálló vi­szonyában csakis a fejlődésnek szintén alávetett haderő képes a békét fenfcar- tani. A gazdasági téren legelöl járó nemzetek az angol, a német csak a kardjára meg a páncélos hajójára hivat­kozik egyszerre, mihelyt bármilyen egy­szerű kereskedelmi vagy közgazdasági félreértés tartja izgalomban valamely másik állammal szemben és bármit hir­dessenek a társadalmi apostolok, az ál­lamok egymáshozi jó viszonyát mindez ideig az egymástól való féíés és ko­rántsem a kölcsönös megértés tartotta fent, vagy a gazdagság hegemóniája. A véderőjavaslatok Az úgynevezett béke idejében, hol­nap tárgyalja uiólszor a parlament a véderőjavasiatokat, azután lekerülnek azok a napirendről, hogy minden időt a költségvetésnek szentelhessen a Ház. Egyáltalában nem merjük feltenni azt az eshetőséget, hogy december tizen­hatodikára még mindig nem lesz kész a költségvetés és hogy esetleg ebből is bajok származhatnak majd, amelyek újabb paktum szerkesztésére kényszerí­tik a küzdő feleket. Amazokból az el­lenzéki nyilatkozatokból, amelyek a sajtó utján látnak napvilágot és azt a tech­nikai eseményt, amely miatt a véderő- javaslataiok továbbra nem tárgyalhatók, újra ezen javaslatok ellen használják fel fegyverül, egyáltalában nem a bé­kés továbbmüködés előjeleinek vesszük. A közvélemény koránt sincs meg­nyugtatva a most folyó békés tárgyalá­sokkal és a költségvetés mostani meg­lehetősen egyhangú, bár gyors tárgya­lását legfeljebb fegyverszünetnek tekinti, mely után hacsak valami közbe nem szégyenétől mentsék meg. Mikor a halál küszöbén volt, megesküdtek, hogy meg­mentik a család becsületét s az apa béké­ben halt meg. A temetés utáni napon megjelentek a hitelezők, akik miatt a háztartáshoz szüksé­ges pénz gyorsan elment. Nagy áldozat- zatkézséggel mindenüket odaadták. Előbb a <evé»bé értékes dolgokat, végül még a csa­ládi ereklyéket is, mindazon tárgyakat, me- yekhez száz kedves emlék fűzte őket. A szegény, bátor gyermek zokogva mondta :- Ma adtam oda az u-olsót nehány aranyért. Pirutva gondolt rá, hogy bátyjának barátja a kit gazdagnak tudott s a kiről átokban ábrándozott is, megveti most gon- loiatában a szegénységuaet s keserűséggel vádolta a sorsot, miért kellett épen most lalálkozniok ebben a válságos pillanatban. Egy egész világ dőlt romba hirtelen a leikeben és a szégyentől az elkeseredés­től megtörien mondott istenhozzádot szép á hrn ríH it» t no !r Verline pedig mindjobban belezavaro­dott a magyarázgatásba, ho y egy kétség­beejtő helyzet vitte őt a zálogházba Maxime hitetlenül hallgatta, egy olyan fmber érzé­ketlenségével, aki soha sem ismerte a gon­dokat. Louis, úgy látszik, érezte s a zavara mindjobban fokozódott, amint kirnagyarázni igyekezett a maga szomorú esetét. A fiatal leány szive összeszorult. mi­dőn látta, hogy a bátyja milyen szegyenle- lesen kénytelen viselkedni. Neki a barátjá­val szemben, aki rajta többször segített már, bizonyos kötelezettsége volt s ennek nem volt szabad azt hinnie, hogy ő köny- nyelmü s a pénzt, amit tőle kapod, kalan­dokra költi. Hogyha a bátyja az igazát nem akarta elmondani, lesz neki bátorsága, hogy szóljon. Mélyen elpirulva, de energikusan kö zeledett a két férfihez s a belső izgató tság tói remegő hangon bele-zólt beszélgetésükbe. Mialatt Maxime utón volt, az apjuk meghalt s azt a nehéz kötelezettséget A fonográf parancsa. Irta: Felicien Racla. (Folyt, és vége.) — Nézd csak! Ezt a parancsot nem fogom teljesíteni, de ez a dolog emlékeztet a kis Linára, akit szeretnék már egyszer látni. Elhagyta a házat és lassan járt az utcán, anélkül, .mgy valami célja lett volna, csak a lusta semmittevésnek adta át magát, mely most ismét erősen uralkodott rajta. Htja a zálogház előtt vezetett el, midőn egy jól ismert alak tűnt fel előtte. — Louis, mit csinálsz itt ? A megszólított megfordult, megis­merte Maximot s biz!ositolta hálájáról a nagylelkű barátot, aki nehány hónappal ez­előtt az adósságától megszabadította. Amint egymás mellett álltak, nem figyeltek a fiatal leányra, aki piruló arccal és félénk tartás­sal néhány lépésnyire tőlük várakozott. Verline nővére volt.

Next

/
Thumbnails
Contents