Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-05 / 278. szám

XUII. évfolyam. Szatmár, 1911. december hó 5„ kedd. 278- 57ám. POIdOniUkl EAJP1MP»- ------ ------ -------------- ——» Elő fi26t&ei dij : Helyben: 1 évre 12 K. '/i évre 6 K. V« évre3 K, 1 hóra 1 K vidékre:.. .. 16............ 8............ A..........V50 Eg y szám éra 4 ftSIér. Szerkesztőség é3 kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. sz^m. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntánvosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nviittér sora 20 fillér. A rendőrség Ezerszer hangoztatott és sok bajt okozó valóság, hogy a vidék rendőrsége mai szervezete és adminisztrációjának tökéletlensége mellett nem felel meg a követelményeknek. Régen hangoztatott baj már ez s ennek orvoslását az érde­kelt körök is komoly megfontolás tár­gyává tették. Mindenesetre az egyetlen mód, amellyel segíteni lehetne a mostani mi- zerábilis helyzeten — mely kárára válik az egész országnak — csak a rendőrség intézményének államosítása lehet. Sürgősen követeli e nagyfontos- ságu kérdésnek a megoldását a vidék közbiztonsági érdeke. Szatmárnémetiben úgy, mint a vidéki nagyobb városokban érezhetők legjobban a jelenlegi rendőri intézmény fogyatékosságai és gyönge- ségei. A városok igyekeznének is a bajon segíteni, azonban ez a kérdés sokkal nagyobb anyagi erőt kíván, mint amennyit egy vidéki város kifejteni képes. Egy van csak, ami e nagyfontossága refor­mot megvalósítani képes, s ez az ál­lam. Államosítani kell a vidéki rendőr­séget. Már régebben esett szó erről s azóta örvendetes haladást vett ez a do­log a megvalósulás felé. A vidéki rend­őrség államosítását a határrendőrség megszüntetésével kapcsolatosan tervezik. A határrendőrség pedig — mint érte­sülünk — ez év végével meg fog szűnni, még pedig oly módon, hogy beolvaszt­ják a fővárosi államrendőrség keretébe s egyidejűleg meg fog apadni a határ- rendőrség létszáma, amennyiben a leg­nagyobb részét visszaosztják a csendőr­séghez. Amint e tényoől következtethető, immár közel van a vidéki rendőrségek államositása is. Mert ez e két terv szo­rosan összefügg egymással s a határ­rendőrség csak addig tartozik a fővárosi államrendőrség kötelékébe, inig az egész orsíág rendőrségi intézményeit áll.uuo- sitják. A határrendőrségnek a fővárosi államrendőrség kötelékébe vételével az a terv szivárgott ki a beavatott körök­ből, hogy 1913. január 1-től kezdő­dik az Összes vidéki rendőrségek álla­mosítás»!. Türelemmel kell tehát bevárni az időt, amely még elválaszt bennünket e nagy probléma megvalósulásától. A mos­tani körülmények között hasztalan ter­vezi „a nyomozó szervezet reformját,“ mert az államosítás megtörténtéig szó sem lehet valamilyen kedvező állapot- változásról. A jelenlegi szervezet kere­tében nagyon nehéz, v sőt lehetetlen do­log megvalósítani azokat a reformokat, amelyek feltétlen kellékei a modern közbiztonságnak. Mindenki a Divatudvar kira­katait csodálja. Justh Gyula és társai felkínáltak egy ideiglenes létszámemelést a kormány­nak : véderőreform nélkül. Hajlandók vol­tak megadni az ujonclótszámnak 134.000 főre, a békelétszámnak 400.000 főre való fölemelését egyszerűen az 1912-re szóló ujoncállitási törvény kereteiben. Tehát a véderőszervezet törvényes átalakítása, a kétéves szolgálati idő, a kilences bizottság programmjának végrehajtása, az uj kato­nai perrendtartás életbeléptetése, a magyar A fonográf parancsa. Irta: Felicien Racla. Semmi sem volt a világon, ami Maxim Jalloyer spleenjei el tudta volna űzni. Éppen olyan kedvtelenül, éppen olyan unottan tért vissza otthonába, mint ahogy hat hónappal ezelőtt elhagyta. Lakásának falai ridegen tekintettek reá, mint rendesen. Semmi sem változott s a kályha melleit, a széles ka­rosszék közelében, melyben pihenni szokott s álmodozó semmittevésben tekint a szivar­jának kékelő füstkarikáiba, ott állt még mindig a fonográf. Ott volt az a különös valami, melynek hangja az utóbbi hónapok­ban az ő exisztenciáját irányitotta. Barátjá­tól, Louis Verlinetöl kapta ajándékba. Nem volt banális eszme a jó baráttól, hogy ezzel őt halálos unalmától megszaba­dítsa. — Te unatkozol, kedves barátom, mert nincsen semmi dolgod, — mondta Verline egy este, midőn Maxim az mottsä- gárol beszélt vele. — A te életed nagyon egyenletes, a lábod sehol sem akad meg valamiben. Hiányoznak neked az előre nem láthaió események és sorscsapások, neked kövekre van szükséged, melynek az utadba álljanak. A következő reggelei Verline elhozta a fonográfot Maximhoz, megeskettette az engedelmességre s átadott neki tizenkét megszámozott lemezt, melyek mindegyike egy-egy parancsot tartalmazót!. — Semmi sem egyszerűbb ennél, — magyarázta, mialatt az első számú lemezt a készülékre helyezte. — Hallgasd meg. Ez az én hangom, melyet hallani fogsz. S mialatt Maxim akarat né Vül adta át magát Verline szuggesztiv befolyásának, a következő szavak hangzottak : — Fizesd ki barátod adósságait. Rög­tön és számolás nélkül 1 Maxim lefizette gyermekkori játszó­társának adósságait, még pedig, mint Ver­line kívánta, számolás nélküt. ut teljes hónapon át vezettette magát, a láthatatlan parancsoló által és rabszolga­módra hallgatott a fonográf parancsára. Vadászott, halászott, hegyet mászott, ve­szélyes kirándulásokon vett részt. Fenn az érintetlen fehérségben, egy glecser mellett ébredt fel Maxinban először a gondolat, hogy dolgozni fog és uj életet kezd. De midőn hozzá kezdett, hogy a részieteket megállapítsa, hogy a saját hiányait pótolja, a bátortalanság ismét hatalmába kerítette. Az akaratereje szétfoszlott, mint egy tükör­kép a vízben. Egy gondolat uralkodott ismét a tétlen agy velején: visszatérni PárÍ3ba s hallgatni, hogy milyen parancsa van a mesterének. Még csak két lemez volt hátra ! Tizet elhasznált Vájjon mit mond a tizenegyedik? — Menj világkörüli útra és térj gond­talanul vissza! Oh, ő visszatért, fáradtabban és szo­morúbban, mint valaha. Keresztül a földön ide oda vándorod s magával hordozta az életuntságot. Most szemben ült a fonográffal és aggodalmasan nézett az utolsó lemezre. A remény és kíváncsiság keveréke fogta el s egyúttal félelem is, hogy olyan parancsot fog kapni, mely erejét felülmúlja. Egy pil­lanatig habozott, azután ideges mozdulattal behelyezte a lemezt s a készüléket megin­dította 1 A parancs igy hangzott: — Menj, keress magadnak egy asz- szonyt és vedd el azonnal! Maxime felkelt székéből és gúnyosan hajlott a fonog.áf előtt. (Folyt, köv.) Csak a minőség A hygienikus révérv lett világhírű 3 valódi Sfó. V .i ■ 7 't PALMA kaucsuk-cipősarok pQlmakoucsuk ágybetét 'Ái* t'í+i-t minőség' eteöc*ngú

Next

/
Thumbnails
Contents