Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-01 / 275. szám

4. o’dil SZAMOS (1911. decomber 1.) 275. szám. dideregve felelnek: „köszönöm, megfa­gyok csendesen, lassan“. A kicsi nők, a drága, édes kicsi nők meg vastag perziánereket öltenek kívánatos termetükre, utánzóit vakon­dok prémekbe bugyolálják alabástrom nyakukat, rózsás kacsóik után pedig — ha meg akarná kérni az ember — egy hat személyre szóló karmantyúba kellene négykézláb bemászni. — Szabad felajánlanom magamnak az esernyőjét ? kérdezi a zordon aszfalt­betyár, aki szerelmet lihegve csap le a védtelen nőkre, mert nem bolond, hogy a védelem alatt állókkal kezdjen ki. — Czug van, czug van, ordítoz Ideggörcs ur és 85 métermázsa vattát gyömöszöl a fülébe, hogy ne legyen czug. A füszeresboltok kirakataiban pré­selt fügék, kandirozott gyümölcsök pa zár tengerében ismét ott úszkálnak a tavalyról megmaradt ostsee-heringek, azt sem tudják, szegények, hogy hol a fejük és a boltos pompás magyarsággal irta ki föléjük a sírfeliratot : frisch kelettengeri osz-zé. A járda szélén egy kapucinerbőrü cigányasszony naivul dekoltálja női dí­szét, hogy jóllakjék belőle a keszkenőbe kötött prunkuj. Az meg szegény, szívja, szívja, mintha forró tea lenne benne hat cukorral, két adag rummal. A családfő méltatlankodva panaszkodik az életet ízelítő bagó mellől, hogy nem vadonatúj Kobrak-cipőket árulnak az ócskasoron, mert ventillátorra jár a talpa : befolyik rajta a viz. Előveszi a bicskát és meg­operálja a beteg talpat: csinál rá meg egy lyukat, azon majd kifolyik a viz. A jó, finom, meleg, bűzös kávéház­ból kikandikál a kibic és — miközben a játékos elveszít egy bemondott uhut és ultimót — megállapítja, hogy azért van hideg, mert az emberek egesz nyá­ron nem fütöttek s lehűlt a levegő. De sebaj — vigasztalja a játékost, aki ke­servesen fizet ki egy pár gyermekcipőre valót az elvesztett parthie fejében — sebaj, mert most egész télen megint fűteni fognak és nyáridőre, sőt talán még tavaszra ismét felmelegszik a lég. Addig pedig még befagy ebben a hidegben egy pár uhu és ultimé . . . G) Uj tanfolyam a vivóískolábau. Pellegrini Virgil oki. vivómester, kit váro­sunk sportkedvelő ifjúsága a szokástól el­térően nagy számmal keres föl, a nemes sport gyakorlása és elsajátítása céljából uj tanfolyamot nyit, a mai nappal Még 2 hó­napig marad itt, mely idő alatt aki még most beiratkozik, jőlentős eredményt érhet el. A gyakorlat a Petőfi-utcában levő kér. ifjak körében történik. Hirtelen halál. Boros Lajos óvárii gazda a napokban vacsoraközben rosszul lett s pár perc alatt meghalt. Halálát sziv- szélhüdés okozta. De jól tette. Furcsa dolog az a sta­tisztika és sok kellemetlenséget okoz annak, akinek az összeállításán fáradozni kell. Képzeljük csak el, hogy milyen sok galibát okozhat a fogház-felügyelőnek az az eset, ha egy reggel a számbavett rabok száma egygyel megszaporodott, még pedig nem a szokott, hivatalos módon, hanem valami más uton-módon. Mert hát ezt a „felesleget“ is számba kell venni s elkönyvelni, annak rendje s módja szerint, csak most aztán az a kérdés, hogy milyen címen könyvelje el: „maradvány“, „felesleg*, „újonnan ér­kező“ cimen-e? Mert elkönyvelni csak kell, ha csak az illető nem respektálja a statisz­tikai pontosságot s idejében el nem tűnik, mintahogy a szatmári fogházban is tette egy nem éppen kedves jövevény, aki egy reggel legelső ténykedésével is beleütközött a fogházi szabályzatba, amely szerint csendben kell maradni s hangos sivitással adta tud­tára a fogház lakóinak ős az érdekelteknek, hogy megérkezett, ügy látszik azonban, hogy a jövevény mégis csak respektálta a statisztikát, mog talán attól is félt, hogy hangos viselkedése következményekkel jár­hat s elköltözött a fogház lakói köréből. Hogy pedig a történeti hűségnek is eleget tegyünk, idciktatjuk, hogy ez mind megtör­tént a napokban a szatmári fogházban, ahol is egy lopásért egy havi fogházra hóit nő rab, Demeter Ilona, 18 éves leánynak egy leánygyereke született, de nem birván el­viselni a bélyeget, amely már születésével ránehezedett, még azon nap meghalt. Mind ezek után toliunkra tolódik az obiigát mondás: de jól tette 1 Hulla a Tiszában. Egy szűkszavú távirat jelenti Királyházáról, hogy ott a napokban a Tiszából egy 50—60 évesnek látszó ruthén ember hulláját fogták ki. Az orvosrendőri boncolás megejtése végett a halmii főszolgabiróság az orvossal írisz állt a helyszínére. Külerőszak nyomai nem lát­szanak rajta, de azért a csendőrség vizsgá­latot indított a hulla kilétének megállapítása céljából, valamint annak kinyomozasára, hogy miként került a folyóba. siadái. Szabott ín\. jzMUh Van szerencsém a n. ó. vevőközön­ség b. tudomására hozni, hogy zálog­házban visszamaradt és ár­verésen megvásárolt, főként vá­szon, kanavász, damaszk ágy és asztal­terítő, továbbá férfi és női gyapjú­szövetből álló tömeg eladását a mai napon a Deák-tér 26. sz. alatti (Plébánia épület) külön e célra feléillitott fiók üzletemben megkezdettem Nem szükséges hangoztatnom, hogy az óriási mennyiségű áruhoz a kény­szer eladás folytán bámula­tos olcsó árban jutottam és hogy épp ezért azokat jóval gyári áron alól, de csak készpénzfizetés és szigorúan szabott éirak mellett árusítom a meghatározott üzleti órák alatt. A kiárusítást csak rövid időre ter­vezem, miért is felkérem a n. ó. vevő- közönséget e raktárom saját érdekében való mielőbbi megtekintésére. Kiváló tisztelettel Deutsch Mór. Üzleti órák d. e. 9—12 d. u. 2—6. Szerdán és szombaton zárva. i———i Készpénz fizetés, i ..:-=i Jó uá,zikosz i úgy bent, mini kihordásra kapható. Magános fiatal ember ré­szére koszt és lakás BRAND VENCELNÉNÉL Batthyány-utca 10. szám alatt. Szerencsétlenség egy templom- javításnál. Borzalmas szerencsétlenség tör­tént Derecskén, az ottani ref. templom ja­vítása közben. A munka követelte meg ál­dozatát. A szerencsétlenség úgy eset meg, hogy a derecskéi templom tornyát javitotlák. A munkások között dolgozott Török József 19 éves kömüvestanuló is. Török nagyon vakmerő és nagyon vigyázatlan fiú. Hiába figyelmeztették a társai, bravúrokat ^akart csinálni. Az állvány végére állott és úgy produkálta a tudományát. Török azonban a magas állványról lezuhant. Társai segítsé­gére siettek, de mir nem sokat tehettek érte. Kocsira tették és beszállították a kór- kázba. Török azonban még útközben ki- szenvedott. Amit a szerelem parancsol. A tár­sadalmi életből mentett témákat boncol­gató, jól vagy rosszul összetákolt színmü­vekben látja az ember, hogy a hős, nem birván el az élet nyomasztó terhét, jövedel­méből nem birja fedezni a kiadásokat, amely egy család, vagy csak talán szerető kitartá­sával jár, léikének egyensúlya fólreiibben, az élet terhe alatt összeroskad s kisebb — vagy nagyobb leikiharcok után az egye­dül kivezető útra lép és sikkaszt, rabol, vagy egyebet csinál, aminek aztán termé­szetszerű folyománya, hogy a hős bűnhődik, vagy ha lehet, megszökik. Ami a színpadon 3—4 felvonáson keresztül történik, az meg­ismétlődik szinte naponként az életben is, kisebb — vagy nagyobb változatokban. Fel- leg Gyula, e kis referáda hőse, éppen úgy mint a színházak hősszerelmesei a színda­rabokban : szerelmes volt s szerelmes szive vágya az volt, hogy teljesíthesse szive bál­ványának minden ónajái. Minthogy pedig a bálványnak, aki egy szatmári úri család konyháján ik volt pompázó dísze, nagyok voltak az igényei s mindennap cukrot, ru­mot meg miegymást kívánt Ciránójától, a szegény Felleg Gyula, szive érzelmeire hallgatva, mit tehetett egyebet, arra az útra lépett, amelyre a szindarabbeli hős is rendszerint lépni szokott és lopott. Doha Tivadar és Géza helybeli kereskedőknél volt az utóbbi időién cseléd s könnyen hozzáférhetett a tárgyakhoz. Fel is hasz­nálta az alkalmat, ha csak tehette, nagyobb mennyiségű cu'irot, rumot, kávét viit ma­gával s szeretőjével megosztotta. De a ke­reskedők rájöttek a lop tsra s feljelentették a szerelmes hetest a csendőrségnek. A csendőrsóg letartóztatta s a törvényszék foghazába szállította. Lezuhant az állvány. Gacsályon a lemplomépitósnól lezuhant egy öt méter magas állás s a lezuhanó gerendák három munkást súlyosan megsebesítettek. A sze­rencsétlenségnek az volt az oka, hogy az állás nem volt jól összeállítva s kellőkép megerősítve s igy az összedőlt. Növeli a szerencsétlenséget az is, hogy a súlyosan sérült munkások egyike sem volt a beteg- sególyző pénztárnál bejelentve s igy beteg­ségük tartama alatt seególyben nem része­sülnek. A hatóság megindította a vizsgála­tot annak megállapítása végett, hogy a balesetért kit terhel a felelősség. Mikolai nebulók csiuytevése. Sok lélektani momentumot lehet belemagyarázni annak a három kis mikolai nebulónak a csinytevósébe, akik pajkosságból, vagy tán irigységből a gőzös iránt, összeálltak, véd­és dacszövetséget kötöttek arra nézve, hogy apró parittyakövekkel megdobálják a szá­guldó vonatot, amiért az gyorsabban halad, mint ők, a fürgelábu parasztgyerekek. Ki is álltak a vágányok közelébe s mikor előt­tük elszáguldott a füstöt okádó vaskerekü paripa, kőzáport zúdítottak rája, ami azon­ban nem okozott nagyobb kart, csak egy ablakot zúzott össze, no meg egy kis bün- fenyitő eljárást hozott a pajkos nebulók szüleinek a nyakára, akik nem tudják meg­fékezni gyermekeik izzó temperamentumát. Ügyetlen betörők. Hiába, a négylábú is megbotlik s a hivatásos betörő is lehet

Next

/
Thumbnails
Contents